A kalinyini közjáték

Ahogy szerte az országban, úgy Kaposváron is mindent megtettek a vezetők, hogy emlékezetes legyen az oroszországi bolsevik hatalomátvétel – a Petri György költőnk által némileg más vonatkozásban említett „Nagy Októberi” – ötvenedik évfordulója. Néhány nappal a hatalmas ünnep, 1967. november 7-e előtt adták át az újjáépített Kapos Szállodát (első vendégei között volt Papp László, a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó is) és az autóbusz-pályaudvart, a megelőző napon, 6-án pedig Rostás Károly (1919–2005) kaposvári tanácselnök az Északnyugati városrészben felavatta a Kalinyin és Kaposvár „megbonthatatlan, örök barátságát” hirdető emléktáblát. Ekkor nevezték el a városrészt Kalinyin-lakótelepnek, amit így indokolt meg az ünnepi beszédet tartó tanácselnök: „Hazánk szabadságát, minden eredményét annak köszönheti, hogy győzött a forradalom, s a Szovjetunió felszabadított bennünket.” (Somogyi Néplap, 1967. november 7.)

A kis Fekete nem volt éppen mintadiák…

101 év és 27 nap telt el azóta, hogy Fekete István író Göllében megszületett, amikor emléktáblát avattak tiszteletére Kaposvár belvárosában, „A haza kis polgárainak” feliratú iskola bejárata mögött. A szép márványtáblát, amelyet dr. Komáromi Gabriella főiskolai tanszékvezető leplezett le 2001. február 21-én, a kaposvári katolikus gimnázium, az épület gazdája állíttatta. A majdani író ugyanis itt, a polgári fiúiskola növendékeként tanult négy esztendeig.

Egy forró nap Toponáron

2010. november 27-e jeles napja volt Kaposvár toponári városrészének: ekkor adták át ugyanis a Toponári és az Orci út kereszteződésénél L. Balogh Krisztina építész tervei alapján felújított teret. A munkálatok során nemcsak parkot és ivókutat alakítottak ki, nemcsak új padokat és kandelábereket telepítettek, hanem a térnek (nem hivatalosan) nevet adó Szent Flórián-szobrot is áthelyezték.

Noszlopyn nem múlott…

Aki belép a megyei múzeumba, egy szép és szokatlanul nagy méretű emléktáblát vehet szemügyre nyomban a bejárat után, jobboldalt. Z. Soós István nem mindennapi alkotása egy nem mindennapi somogyi embernek állít emléket. Nem véletlen, hogy éppen itt, az egykori vármegyeházán helyezték el a márványtáblát, hiszen a kalandos életű Noszlopy maga is gyakran megfordult a hatalmas épületben.

Szárnyak a város felett

1980. szeptember 28-án az ötvenéves somogyi repülősport tiszteletére vitorlázórepülő-emlékművet avattak a Kaposvár és Zselickislak közötti Hangár-dombon. Dr. Kovács Ferenc kaposvári tanácselnök a város úttörő szerepéről és kiemelkedő sikereiről szólt ünnepi beszédében, arról, hogy a kaposvári sportrepülők hogyan segítették e szép sportág hazai felvirágzását. Az ünnepséget stílszerűen repülőbemutató zárta.

A kétszer felavatott Roboz-emléktábla

Szívósak a kaposvári emléktáblák. Olykor szívósabbak a falaknál is, amelyekre felerősítették őket. S ha el is tűnnek a szemünk elől néhány évre vagy évtizedre, azért reménykedhetünk, hogy a kitartó lokálpatrióták még előkotorják őket a várostörténet homályos zugaiból.

Vörösmarty Mihály szigorú tekintete előtt

Természetesen nem kívánt körmönfont indoklást az avatáson, hogy a magyar romantikus irodalom egyik legnagyobb alakjának bronzszobra miért került Kaposvárra, hiszen a Szózat költője mindenütt otthon van, ahol magyar a föld. Az ünnepségnek mégis volt egy sajátos, „kaposvárias” íze. Vörösmarty Mihály (1800–1855) mellszobrát azért leplezhették le a megyeszékhely egyik legszebb parkjában 2013. május 2-án, mert akadt a Vörösmarty családnak egy olyan tagja is, aki éveket élt Kaposváron.

Kossuth-díj a kaposvári tanító néninek

2001. május 9-én emléktábla-avatással egybekötött „centenáriumi napot” tartottak a Bartók Béla Úti Általános Iskolában. A „Bartók” egy évszázaddal azelőtt, az 1900/1901-es tanévben vette fel azt a nevet, amelyen a kaposváriak több nemzedéke ismerte ezt a patinás donneri tanodát: Sétatér Utcai Elemi Népiskola.

Aki uralkodott a közönség szívén

„A város történetében teleírt néhány lapot, amelyek olvasása az utókort is elismerésre készteti” – mondta róla halála után huszonnyolc évvel akkori utóda. (Somogyi Újság, 1939. október 9.)

Igaza volt. Abban a szűk tizenhat esztendőben, amíg ő vezette a várost, számos utcát nyitottak, sokukat kőburkolattal látták el, ekkor keletkezett a cseri városrész is, s megindult Kaposvár északi irányú terjeszkedése. A város tulajdonába került a villanytelep, új vasútállomás és vasúti felüljáró épült, vízvezeték- és csatornahálózat létesült, iskolák nyíltak, az elemi iskolákat államosították is, hivatásos tűzoltóságot szerveztek, megépült az új városháza, az Erzsébet út (a mai Noszlopy Gáspár utca) a város egyik legszebb utcájává vált – és még sorolhatnánk a beruházásokat.

Bármikor tűzbe mennek értünk

2005. május 4-e különleges Szent Flórián-nap volt a megyeszékhely tűzoltóinak életében. Hiszen védőszentjük ünnepe mellett arról is megemlékeztek, hogy százharminc esztendeje bontott zászlót a kaposvári tűzoltóság. A kaposvári önkéntes tűzoltó-egyesület alapszabályait 1875. január 24-én fogadták el, s a tűzoltók az év márciusában már rendszeres éjszakai őrszolgálatukat is megkezdték a városháza mellett.