A kétszer felavatott Roboz-emléktábla
Szívósak a kaposvári emléktáblák. Olykor szívósabbak a falaknál is, amelyekre felerősítették őket. S ha el is tűnnek a szemünk elől néhány évre vagy évtizedre, azért reménykedhetünk, hogy a kitartó lokálpatrióták még előkotorják őket a várostörténet homályos zugaiból.
Merthogy az első kaposvári lapszerkesztő, Roboz István (1826–1916) emléktáblájával éppen ez történt. Az egyszerű szövegezésű, de ízléses kivitelű táblát a jeles író-hírlapíró születésének századik évfordulóján helyezte el a Gróf Tisza István utca (korábbi nevén János, későbbi nevén Dózsa György utca) 16. számú házának falán a már akkor is nagy hírű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. Illetve csak akarta elhelyezni… Azaz: 1928. október 28-án valóban felavatták az emléktáblát, amely arról tudósította a külvilágot, hogy ebben a házban lakott élete utolsó negyed évszázadában Roboz István – a kerek évfordulóval azonban akadt egy kis hiba. A somogyi újságírás atyja, akiről azóta már utcát és sajtódíjat is elneveztek Kaposváron, nem 100, hanem 102 évvel azelőtt született. Erről azonban a szervezők nem tudhattak (csak a közelmúltban derítette ki a helytörténetírás), sőt, maga Roboz volt az, aki még tisztelőit is bizonytalanságban tartotta abban a tekintetben, hogy pontosan mikor látta meg a napvilágot. (Könnyen belátható, hogy ezt halálának időpontjával már nem tehette meg.)
Az 1928 őszén rendezett ünnepségen mindenesetre díszes közönség jelent meg a Gróf Tisza István utcai ház előtt; Roboz leszármazottai (lányai és unokái) is ott voltak a Berzsenyi-társaság tagjain és a város úri társadalmának más jeles képviselőin kívül. Szinte mindenki eljött, aki számított – ami érthető is, hiszen rendkívüli férfiú volt a kilencven évet élt Roboz István. 1866-ban megindított Somogy című hetilapja révén – s persze szakértelmével és hivatástudatával, szorgalmával és lelkesedésével (meg emberi gyengeségeivel is) – minden valószínűség szerint ő gyakorolta eddig a legnagyobb hatást a somogyi újságírásra. Lakóháza előtt most dr. Vétek György polgármester mutatta be a pályáját, s a városvezető által mondott emlékbeszéd után Roboz talán legismertebb műve is elhangzott az ünnepségen. Bár a Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett címmel 1849-ben papírra vetett szöveg szerzősége szintén nem egészen biztos – most is csak annyit mondhatunk, hogy Roboz Istvánnak tulajdonítják… Az állítólag Ádándon, Csapody Pál kastélyában született rövid írás hamar népszerűvé vált, több százezer példányban kelt el, sok nyelvre lefordították, színes nyomatokon tették közzé. „Ez az ima tette híressé nagyapámat a múlt században, mert a Bach-korszakban és a kiegyezés utáni időben kevés családi otthon akadt, ahol rámában a falon ne lett volna található.” (Bernáth Aurél: Így éltünk Pannóniában. Budapest, Magvető és Szépirod. Kvk., 1978. 52–53. o.)
S ha már a kiváló lapszerkesztő életpályájának homályos pontjairól beszéltünk, itt van még egy: az idős Roboz azt állította, hogy az 1866-os Somogy előtt már két és fél évvel is indított egy ilyen című, bár rövid életű lapot. Erre az egyetlen adatra hivatkozva könyvelte el az utókor, hogy a somogyi sajtó születési éve 1863. Pedig abból az időből nemcsak lapszám vagy újságtöredék nem maradt fenn, de egyetlen hivatalos iratban sem szerepel utalás az állítólagos lapindításra. Az 1866-ban megalapított Somogy engedélyezésével kapcsolatos levelezésben sem tesznek célzást arra, hogy lett volna előzménye Roboz vállalkozásának, sőt az új lap első szerkesztőségi üzenetei sem siettek emlékeztetni a közönséget, hogy régi ismerősként keresnek előfizetőket a megújult Somogy számára. Pedig ezt nem szokták a szerkesztők elmulasztani. Mi pedig mi mást tehetnénk: találgatjuk a ködösítés indokait…
De az sem kevés, amit biztosan tudunk. Tudjuk, hogy a kötcsei születésű Roboz István a pápai református kollégiumban tanult, ahol iskolatársa volt Petőfinek és Jókainak, s az íróval sok éven át ápolta a kapcsolatot. 1849-ben Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként működött Kaposváron, s a kiegyezés előtt indított hetilapját, a Somogyot ötven éven át, egészen haláláig szerkesztette. Nagyon termékeny szerző volt, verseket, kisebb prózai műveket és sok ezer újságcikket írt. A Balaton-kultuszt is aktívan támogató Roboz, akit 1879-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, 1887-ben királyi tanácsosi címmel tüntetett ki az uralkodó, részt vett a Berzsenyi Irodalmi Társaság megszervezésében, amely 1904-ben őt választotta meg első elnökévé.
Méltán került hát emléktábla utolsó kaposvári lakóházára – az épületet azonban évtizedek múltán lebontották, s az elveszettnek hitt táblát csak később találták meg a Kaposvári Városszépítő Egyesület aktivistái. Az egykori ház helyén álló MHSZ-épület falán a városszépítők és a Somogyi Néplap újságírói 1986. március 17-én avatták fel újra az emléktáblát – százhúsz évvel és tizenegy nappal azután, hogy elindult éppen fél évszázados útjára a megye első hetilapja, a Somogy.