Szárnyak a város felett
1980. szeptember 28-án az ötvenéves somogyi repülősport tiszteletére vitorlázórepülő-emlékművet avattak a Kaposvár és Zselickislak közötti Hangár-dombon. Dr. Kovács Ferenc kaposvári tanácselnök a város úttörő szerepéről és kiemelkedő sikereiről szólt ünnepi beszédében, arról, hogy a kaposvári sportrepülők hogyan segítették e szép sportág hazai felvirágzását. Az ünnepséget stílszerűen repülőbemutató zárta.
A veteránok, az első repülők közül is jelen voltak néhányan az avatáson – Berkes Lajos, , Vágvölgyi Zicska Antal, Wolf Sándor és mások –, s a fiatal sportolók mellett az idősek is elhelyezték koszorúikat a kiterjesztett szárnyat ábrázoló emlékművön, amely a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat együttműködésével készülhetett el. Az emlékművet Szigetvári György (1926–2018) építész tervezte, és a SÁÉV dolgozói építették meg.
Összefogás nélkül azonban nemcsak az emlékmű felállítására, hanem a kaposvári vitorlázórepülés első sikereire sem kerülhetett volna sor. Adakozó magánszemélyek nagylelkűsége és a kaposvári bankok által nyújtott támogatás teremtette meg a repülés anyagi biztonságát. Sajátos módon a helyi autósok segítségére is nagy szükség volt: a Somogy Megyei Automobil Club (SAC) 1929. augusztus 2-án tartott választmányi ülésén határozták el, hogy repülőszakosztályt alakítanak. A kaposvári vitorlázórepülő-klub ezért kapta a SACERO nevet. (A repülés eszméje akkoriban nagyon népszerű volt a megyeszékhelyen: ugyanebben a hónapban fejeződött be a néhány kilométerre fekvő taszári repülőtér építése, amelyet szeptember elsején avattak fel ünnepélyesen.)
Kaposváron már 1929 júniusában tanfolyamot tartottak a motor nélküli repülésről, s az új repülőklub nemsokára megépítette első gyakorlógépét. Ugyanakkor azt is eldöntötték, hogy két új vitorlázó repülőgépet vásárolnak. Novemberben megérkezett a városba Bernárd Mátyás nyugállományú repülő alezredes, az első magyar vitorlázópilóta, s a Taszár mellett Kaposváron is tevékenykedő első világháborús pilótával, vitéz Hefty Frigyessel együtt a várostól délre emelkedő későbbi Hangár-dombot szemelte ki a sportrepülők telephelyéül. (Abban az időben még nagy szintkülönbségekre volt szükség a vitorlázó repülőgépek gumiköteles indításához.) A helyi fiatalok hangárt építettek, amelyről a domb a nevét kapta. Hamarosan a két új – Zögling típusú – vitorlázó repülőgép is megérkezett, amelyeknek a Somogyi Levente és a Kaposvár nevet adták a légbe vágyó lelkes lokálpatrióták.
Így történt, hogy Budapest után másodikként Kaposváron repültek gumiköteles vitorlázógépekkel a fiatalok. „A hangárokhoz – különösen ünnepnapokon – áradt a kíváncsiak tömege. Iskolák, cserkészek, kiránduló családok szívesen gyönyörködtek a látványosságban, és sokan még annak is örültek, ha a repülőgépet egy kicsit megfoghatták.” (Lévai József György: A virágos Kaposvár. A huszadik század első évtizedeinek érdekes eseményei a somogyi sajtó tükrében. Kaposvár, Kaposvári Városszép. Egyes., 1999. 83. o.)
A népszerű Hefty Frici bácsi is itt, a Hangár-dombon oktatta az új sportág szerelmeseit. „Az ő lelkesedésével, szervezésével és szorgalmával lettek a somogyi fiatalokból, elsőként hazánkban, a legjobb vitorlázórepülők.” (Knoll Gyula: Bátrak az égen. Kitty Hawk – Rákos – Taszár, 1903–2003. Budapest, Kairosz, 2005. 79. o.) A pozsonyi születésű vitéz Hefty Frigyes (1894–1965) öt igazolt légi győzelmet aratott az első világháború olasz és román frontján. 1918 augusztusában égő gépéből kellett kiugrania – állítólag ő volt az első pilóta a repülés történetében, akinek harc közben az ejtőernyő mentette meg az életét. (A második világháború végén főhadnagyi rangban amerikai fogságba került. Hazatért, de 1950-ben az Egyesült Államokba emigrált, és Detroitban hunyt el.) Heftynek és a többi nagy tudású oktatónak is köszönhetően a kaposvári vitorlázórepülők páratlan eredményeket könyvelhettek el a harmincas évek elején rendezett országos versenyeken. A legnagyobb hírnévre talán Abaffy Genovéva (1911–1969), az első magyar vitorlázórepülő-nő tett szert közülük. (A tragikus sorsú hölgy, akit 1945-ben orosz katonák kilöktek a vonatból, egy budapesti elmegyógyintézetben hunyt el.)
Az első vitorlázó repülőgép 1930. április 13-án szállt fel a Kaposvár határában fekvő domboldalon. A lepányvázott gépre gumikötelet erősítettek, amit kifeszítettek, a gépet pedig elengedték. „Akárcsak a csúzliból a lövedék, úgy repült ki a gép, és néhány száz méter siklás után ért földet” – írta idézett könyvében Lévai József György.
A taszári repülőtéren két nappal később, április 15-én indult meg a polgári légi forgalom. Akkoriban Kaposvár és Budapest között 45 perc, Kaposvár és Pécs között 16 perc volt a menetidő...