Egy forró nap Toponáron
2010. november 27-e jeles napja volt Kaposvár toponári városrészének: ekkor adták át ugyanis a Toponári és az Orci út kereszteződésénél L. Balogh Krisztina építész tervei alapján felújított teret. A munkálatok során nemcsak parkot és ivókutat alakítottak ki, nemcsak új padokat és kandelábereket telepítettek, hanem a térnek (nem hivatalosan) nevet adó Szent Flórián-szobrot is áthelyezték.
A Flórián téren álló, a 18. század második feléből származó mészkő szobor egy égő ház oltása közben ábrázolja a keresztény hitének megvallásáért 304. május 4-én mártírhalált halt római századost. A szép barokk műalkotást nem tarthatjuk elvont jelképnek Toponáron, hiszen a falu életébe a reformkorban csaknem döntő módon szólt bele egy tűzvész…
Noha Toponár csak néhány évtizede lett Kaposvár része, a települést korábban is szoros szálak kapcsolták a megyeszékhelyhez. Megmutatkozott ez 1840 nyarán is, amikor nagyrészt leégett a Festeticsek birtokaihoz tartozó falu. Egy asszony vigyázatlansága okozta a tűzvészt, aki főzés közben az ecetesüveg helyett a mellette álló, szesszel teli flaska tartalmát öntötte rá a forró zsírra. Június 23-án délelőtt történt mindez Nikman József házában. A szeles időjárás miatt a lángok hamar átterjedtek a szomszédos épületekre – az sem vetett gátat a tűznek, hogy egy kéményseprő máris megkezdte az egyik ház zsúpfedelének bontását. A plébános igyekezett a templom értékeit megmenteni, de idegességében nem találta a kulcsot (pedig az ott volt, ahol máskor), ezért fejszével törte be az istenháza ajtaját. Amit hamarjában összeszedett, azt a plébánia pincéjébe menekítette. Jól tette, mert nemsokára a templomtorony is tüzet fogott… A toponári Historia Domus (a plébánia „háztörténete”) szívbe markolóan ír a templom veszedelméről: „Sírnak most a harangok e lángok közepette s morogva olvadnak s darabonként hullanak alá.” (Nagy Jenő: A kaposvári lánglovagok krónikája, 1875–2000. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önkorm. Hivatásos Tűzoltósága, 2000. 8–9. o.)
Közben persze sokan igyekeztek megbirkózni a Toponárt elemészteni akaró lángokkal, még a környező falvakból és Kaposvárról is jöttek önkéntesek. Köztük volt Hosszú Márton kaposvári esperesplébános is, aki vizet hordatott. (Hosszú Márton 1822-től 1844-ig vezette a kaposvári plébániát. Hívei már „hosszú” szolgálatának elején is nagyon elégedettek voltak vele; 1828-ban levélben mondtak köszönetet a veszprémi püspöknek azért, hogy ilyen jó papjuk van.)
A tüzet azonban csak délután sikerült eloltani. Addigra elpusztult 105 lakóépület, a tanító és a tiszttartó háza, a kocsma és részben a katolikus templom is. (Szerencsére a tűz nem hatolt be a templom belsejébe.) Ugyanakkor nemcsak az oltás során, hanem a tűzvészt követően is sokan fogtak össze, hogy megsegítsék a toponáriakat. Kaposvár zsidó lakosai a katasztrófa estéjén minden sült kenyeret megvettek a károsultaknak, a kaposvári katolikusok küldöttsége pedig két kocsi kenyeret, főzeléket, káposztát, vajat és 50 forintot adott. A megyeszékhely lakosai annál inkább együtt érezhettek a toponáriakkal, mert néhányszor ők is átélhettek hasonló csapást. És bizony később is történtek nevezetes tűzesetek Kaposváron.
1850-ben például leégett a Vár utca végén álló vízimalom, s 1913-ban mind a Kanizsai utcai Anna Gőzmalom, mind a Hirschmann-féle Fő utcai gőzmalom a tűz martalékává vált. 1886 júliusában a megyeháza épületében csaptak fel a lángok (alighanem pipázás miatt), s arról is sokat beszéltek, hogy 1897-ben leégett Szarka János asztalosmester műhelye, 1912-ben pedig tűzben pusztult el a sétatéri nyári színkör. Kaposvár tüzes krónikájában a gyújtogatók is írtak egy-két fejezetet: 1889 nyarán egy ifjú lakatos, 1918 decemberében a belvárosi üzleteket kifosztó részeg katonák meg a melléjük szegődött csőcselék, 2001 nyarán pedig azok, akik tűzzel próbálták meg átalakítani az APEH Somogy megyei nyomozóhivatalának kaposvári bűnjelkezelő irodáját.
A város emblematikus üzeme, a cukorgyár sem úszta meg: 1927-ben leégett a szárító, és három évtized múlva, a kampány kezdetén kigyulladt a répaszeletelő. A turistaházakra hasonlóképpen rájárt a rúd: 1971-ben és 1982-ben is leégett egy-egy közülük, mindkettő a Gyertyános-völgyben.
De az utóbbi évtizedek sem voltak szikramentesek. 1998 márciusában egy Baross Gábor utcai raktárbázis fogott tüzet, a következő év júliusában az Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Cseri úti tanműhelye, kilenc napra rá az RSG-csarnok tetőszerkezete. 2003 szeptemberében több napig égett a Kométa 99 Kft. Pécsi utcai hűtőháza, s 2010 elején a Rákóczi téri SZÜV-székházban is tűz keletkezett.
A vörös kakas továbbra is próbára teszi Szent Flórián lovagjainak éberségét…