Kossuth-díj a kaposvári tanító néninek
2001. május 9-én emléktábla-avatással egybekötött „centenáriumi napot” tartottak a Bartók Béla Úti Általános Iskolában. A „Bartók” egy évszázaddal azelőtt, az 1900/1901-es tanévben vette fel azt a nevet, amelyen a kaposváriak több nemzedéke ismerte ezt a patinás donneri tanodát: Sétatér Utcai Elemi Népiskola.
Az 1897 őszén megnyílt tanintézetet, amely az első években „Szigetvári Utcai”, illetve „Szigetvári Külvárosi” néven működött, a város nagyarányú dualizmus kori népességnövekedése hívta életre. „…Most olyan zsúfolva vannak az iskolák – panaszolta 1897. február 28-i számában a Somogy című hetilap –, hogy még a tanító széke előtt is ülnek a padlón; 80-90-100 gyermek is kínlódik az aszalt levegőben, mint a hering a hordóban, pedig csak 60-nak szabad lenni; 80-at el lehet tűrni, de többet nem tűr sem a törvény, sem az egészségügy szabálya!” Ebben a helyzetben a városi képviselő-testület a tanodák szaporítására és bővítésére határozta el magát. A kaposvári népiskolák küszöbön álló államosítása amúgy is megkövetelte, hogy javítsanak az oktatás feltételein… Így kapott négy tantermes iskolát a Donner városrész, ahol abban az időben már a háromszázat is meghaladta a tanköteles gyermekek száma.
Néhány év múlva azonban ezt az épületet is kinőtte a suli. (Hiába, nagy ütemben gyarapodott a város.) Előfordult, hogy tanév közben kellett új osztályt indítani, s a teremhiány miatt a párhuzamos osztályokat váltakozó rendben tanították. A bővítésre az iskola mögötti domboldal kínált lehetőséget; a tereprendezés után egyetlen esztendő leforgása alatt el is készült a Sétatér utcai elemi iskola belső épülete négy újabb tanteremmel, tanítói szobával és altiszti lakrésszel. A nagy, szellős, száraz és világos termek a szakemberek tetszését is elnyerték. Az új épületet 1910. november 30-án adták át; Németh István polgármester mondott avatóbeszédet.
Az iskola azonban – talán senki sem lepődik meg rajta – az 1950-es évek első felére ismét túlzsúfolttá vált: már tizenhat tanulócsoportot oktattak a nyolc tanteremben. A felső épületet ezért emeletessé alakították át, műhelytermet és új szertárat építettek, s belefogtak a tornaterem munkálataiba is. Az emeletráépítést 1954-ben fejezték be, de a tornaterem csak 1955-ben készült el. Utóbbi – Halmos László testnevelő tanár erőfeszítéseinek köszönhetően – sokkal célszerűbb formát öltött, mint amilyen az eredeti tervekben szerepelt.
A Sétatér Utcai Általános Iskola egyébként országos ismertségre tett szert akkoriban, mivel egyik tanítónője, Danis Imréné is segített kidolgozni az úgynevezett hangoztató-elemző-összetevő módszert, amelyet az 1950/51-es tanévtől kezdve alkalmaztak az elsősök olvasás- és írásoktatásában. A kaposvári pedagógus 1952-ben – megosztva – megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát.
A hatvanas évek végén kezdődött meg a Bartók Béla utca iskolájának utolsó nagy átalakítása. (Az intézmény – a közterület korábbi elnevezése alapján – még akkor is a Sétatér Utcai Általános Iskola nevet viselte, csak 1975-ben keresztelték át Bartók Béla Úti Általános Iskolára.) Az építkezést újra az egyre szorongatóbb helyhiány tette elkerülhetetlenné. Így hát elbontották az utcai épület tetőszerkezetét, a falak egy része is erre a sorsra jutott, a megamaradt falakat viszont megerősítették, és egy új udvari traktust is felépítettek. A földszinten három tantermet és egy igazgatói lakást alakítottak ki, az udvar felőli részen pedig melegítőkonyhát, százszemélyes ebédlőt, szertárt, hivatalsegédi szobát és vizesblokkokat. Nyolc terem az emeleten kapott helyet. A szülők, a pedagógusok és a gyerekek összefogásával az udvar is átalakult, a két épület között kézilabdapálya épült, a felső épület mögött pedig röplabdapálya és szánkódomb várta a kicsiket és a nagyobbakat. A bővítési munkálatok 1970-re fejeződtek be; megszűnhetett a váltakozó tanítás, s az alsó tagozatosok is délelőtt járhattak iskolába.
A demográfiai folyamatok azonban az évezred vége felé visszafordultak, ami a kaposvári iskolarendszer átalakításához vezetett. A gyermeklétszám csökkenése miatt 2007 nyarán a MÁV-nevelőotthonban működő Németh István Általános Iskola beolvadt a Bartók Béla Úti Általános Iskolába. 2008. július 1-jétől aztán a Bartók maga is a Gárdonyi Géza Általános Iskola, 2009-től pedig a Kodály-iskola tagintézményeként működött tovább 2010. évi megszűnéséig…
Az iskola egykori hajlékát néhány évvel később levéltári használatba adta a városi közgyűlés. A százhúsz évvel azelőtt formálódni kezdett épületegyüttes hivatalosan a 2015. március 11-i átadóünnepséggel kapta meg legújabb funkcióját: itt rendezték be a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának új otthonát.