A kis Fekete nem volt éppen mintadiák…
101 év és 27 nap telt el azóta, hogy Fekete István író Göllében megszületett, amikor emléktáblát avattak tiszteletére Kaposvár belvárosában, „A haza kis polgárainak” feliratú iskola bejárata mögött. A szép márványtáblát, amelyet dr. Komáromi Gabriella főiskolai tanszékvezető leplezett le 2001. február 21-én, a kaposvári katolikus gimnázium, az épület gazdája állíttatta. A majdani író ugyanis itt, a polgári fiúiskola növendékeként tanult négy esztendeig.
Mivel a századelőn minden korábbinál nagyobb fordulatszámot vett Kaposvár fejlődése, egyre sürgetőbbé vált, hogy az 1880-as évek óta működő leánypolgárin kívül polgári fiúiskola is szerveződjön a megyeszékhelyen, különös tekintettel a befolyásos iparos- és kereskedőréteg igényeire. Az 1903 szeptemberében megnyílt iskola eleinte abban az épületben működött, amely a Zárda utca és az Eszterházy (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) utca találkozásánál állt, s csak 1905 elején költözött át „A haza kis polgárainak” hajlékába. Az intézményt az első években egyesület tartotta fenn, mígnem 1907 őszén Kaposvár rendezett tanácsú város kezelésébe került a tanoda. (A húszas években aztán az új park mellé költözött, s felvette Berzsenyi Dániel nevét.)
Fekete István tizenegy éves volt – és már kaposvári polgár –, amikor életútja a polgári fiúiskolába vezetett. Addigra már két kaposvári tanintézetet is megismert. A Petőfi utcai elemi iskola elvégzése után 1910 őszén a kaposvári állami főgimnáziumban folytatta tanulmányait a kisfiú. A patinás középiskolában azonban nem érezte jól magát a kötöttségeket nehezen tűrő, áldott jónak és szelídnek saját bevallása szerint sem nevezhető gyerek. Mivel több tárgyból is megbukott, szülei egy év múlva átíratták a polgári fiúiskolába, ahol már sokkal jobban ment neki a tanulás. István szeretett ide járni, amit szemérmes óvatossággal ugyan, mégis egyértelműen kijelent Ballagó idő című önéletrajzi regényében. Tanárai itt figyeltek fel először arra is, hogy a fiúnak tehetsége van az íráshoz.
Valóban „jó társaság” jött össze a polgári fiúiskolában az első világháború előtt. Fekete Istvánnak osztálytársa volt Lovrits Kálmán (1901–1972), a későbbi festőművész, aki már akkor elkápráztatta rajzaival osztálytársait és tanárait. Egy másik festő, Pazsiczky Sándor (1881–1955) hosszú évekig tanította a nebulókat ebben az épületben. Fekete Istvánt Mudin Imre (1887–1918) súlylökő olimpikon is oktatta, második osztályfőnöke pedig idősebb Takáts Gyula, a Kossuth-díjas költő édesapja volt.
1915 őszétől már a kaposvári felső kereskedelmi iskola (a későbbi közgazdasági szakközépiskola) padjait koptatta a göllei római katolikus kántortanító legidősebb gyermeke. De tovább koptatta szülei idegeit is, mert az 1916/17-es tanévben újra csak megbukott… Az történt, hogy Kengyel Miklóssal (1883–1954), a gimnázium egyik szigorú számtantanárával hozta össze a sors, aki a háborús viszonyok miatt óraadóként segített be a kereskedelmiben. Kengyel most éppen Fekete István kereskedelmis osztályában tanította az algebrát… Miután a megbukott írópalánta a kereskedelmi iskola középső osztályát ismét kijárta, és egy előkészítő tanfolyamot is elvégzett, 1918 áprilisában hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. (Az íróvá érett Fekete később úgy vett „elégtételt”, hogy Kengyel nevű tanárát a Tüskevár és a Téli berek című regényében, valamint több elbeszélésében is megörökítette. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy noha kereskedelmiben jól elbánt vele, a tárgyfelosztás tanúsága szerint a főgimnáziumban nem a kemény Kengyel buktatta meg számtanból Fekete Istvánt – hiszen ő nem is tanította az I/A osztályt –, hanem Antoni Rezső.)
Fekete István nemcsak a göllei, hanem a kaposvári években is egész életét meghatározó élményeket szívott magába. Iskolai kudarcainak hideglelős emlékeit jórészt feledtették a pajtásaival kialakított és nemritkán az író haláláig tartó barátságok. Közülük néhányat az irodalomba is átültetett: egyik polgári iskolai osztálytársa, az 1950-ben elhunyt Kondoray Béla mindmáig a Pondoray vezetéknevű „Bütyök”-ként él a Tüskevár-olvasó ifjúság képzeletében. Bár az is igaz, hogy amikor a Kaposvári Állami Közgazdasági Technikum megünnepelte elődje, a felső kereskedelmi iskola megalapításának ötvenedik évfordulóját, az országos hírű író nem ment el a jubileumi rendezvényre. És a Ballagó időben sem említette meg, hogy a gimnázium után a kereskedelmiben is osztályismétlésre kényszerült…
Az viszont kiderül a régi újságokból, hogy 1916 tavaszán, a kaposvári felső kereskedelmi iskola március 15-i ünnepségén a Himnusz elhangzása után egy tizenhat éves fiatalember szavalt, az egykorú tudósítás szerint szépen, hatásosan. Fekete Istvánnak hívták.