Aki uralkodott a közönség szívén
„A város történetében teleírt néhány lapot, amelyek olvasása az utókort is elismerésre készteti” – mondta róla halála után huszonnyolc évvel akkori utóda. (Somogyi Újság, 1939. október 9.)
Igaza volt. Abban a szűk tizenhat esztendőben, amíg ő vezette a várost, számos utcát nyitottak, sokukat kőburkolattal látták el, ekkor keletkezett a cseri városrész is, s megindult Kaposvár északi irányú terjeszkedése. A város tulajdonába került a villanytelep, új vasútállomás és vasúti felüljáró épült, vízvezeték- és csatornahálózat létesült, iskolák nyíltak, az elemi iskolákat államosították is, hivatásos tűzoltóságot szerveztek, megépült az új városháza, az Erzsébet út (a mai Noszlopy Gáspár utca) a város egyik legszebb utcájává vált – és még sorolhatnánk a beruházásokat.
Aki csak megfordult Kaposváron, bámulta a nagy építkezéseket, a szembetűnő fejlődést: a város ekkor erősítette meg pozícióját a megye közlekedési, ipari, kereskedelmi és pénzügyi központjaként. A kiegyezés óta megtöbbszöröződött a lakosság; a népesség növekedésének kiemelkedő mértéke a Dunántúlon csak Szombathelyével volt összehasonlítható. „Amerikai tempójú fejlődés” – vélték a városukra büszke kortársak, némileg túlozva, mégis érthető lokálpatriotizmussal.
De a magas kultúrát sem hagyták magára a századelőn: megalakult a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, a Berzsenyi Társaság, a Somogy Megyei Múzeum Egyesület, megrendezték az első képzőművészeti kiállítást, megjelentek az első kaposvári napilapok. A polgármester halála előtt néhány héttel nyitották meg a színházat, és leplezték le a főtéri Kossuth-szobrot.
A városvezető népszerűségéhez puritán jelleme, előzékenysége is hozzájárult. Nem szerette ünnepeltetni magát, hivatali feladatai miatt még a szokásos társadalmi érintkezést is elhanyagolta. „…Pontossága, tiszta keze a hivatalban, egyenes, igazságos bánásmódja úgy a közönséggel szemközt, mint a tisztikar felett, egyformán megszerettették. Pontosság és rend volt látható mindenütt, s hű sáfárkodás a város vagyonával. […] Tagadhatatlan, hogy a polgármesternek érzéke, tapintata kitűnő; mindig tudja, minek mikor van eredménye, mi kell a közjónak, s ő azonnal ott van, s amit ő tervez, a közönség helyesli […]. Ma teljesen uralkodik a közönség szívén […].” (Somogy, 1902. december 21.) Persze neki is volt ellenzéke, s számos bírálat érte a sajtóban és másutt, mégis ügyesen lavírozott az érdekcsoportok között.
A lényeg persze az volt, hogy átgondolt és nagyvonalú, ugyanakkor a költségvetés egyensúlyát is szem előtt tartó városfejlesztési tervet dolgozott ki, majd hajtott végre. Kaposvár századfordulós fellendülését nem kis részben az ő érdemének tartották a kortársak, s az ő nevéhez kapcsolja az utókor emlékezete.
Németh István polgármester életnagyságú bronzszobrát, Ispánki József alkotását 1939. október 8-án leplezték le az akkor Horthy-park néven ismert mai Berzsenyi parkban. A szoborállítást dr. Fekete Gyula ügyvéd kezdeményezte; a költségeket közadakozás, valamint a vármegye és a város támogatása fedezte. Abban az időben dr. Kaposváry György vezette a várost, természetesen ő tartotta az avatóbeszédet is. Kaposváry „nagy koncepciójú, előrelátó és erős akaratú” férfinak nevezte elődjét, aki „az öntudatra ébredt nemzeti léleknek és városi polgári gondolatnak lett a megtestesítője és megszemélyesítője”. Szerinte „korának lázas alkotási vágya hevítette. Fáradságot nem ismert, áldozatot nem kímélt. […] Mint városi polgár mindenkor közösséget vállalt a város polgáraival. A legkisebb polgárt is meghallgatta, mindenkinek egyenlő mértékben akarta igazát kiszolgáltatni. Tisztviselőtársai azt mondták róla, hogy meleg, jó szíve volt. Aki nála kopogtatott, nem szokott csalódni.” (Somogyi Újság, 1939. október 9.)
A kommunista hatalomátvétel után, 1950 júliusában a város képviselő-testülete úgy határozott, hogy el kell távolítani a parkból Németh István polgármester szobrát, mert az „a régi polgári világot” jelképezi. Be akarták olvasztani, hogy anyagát egy mártíremlékműhöz használják fel… A szobor valahogyan mégis megmaradt, s később már a szocialista városvezetés sem tekintett ellenségként Németh Istvánra. Kultusza máig él. 2012-ben a nagy polgármester életműve is megkapta az Örökségünk – Somogyország Kincse címet, néhány év múlva pedig beruházási programot neveztek el róla Kaposváron.
Hogy mi lehetett Németh István titka? Jó neveltetés, egyenes jellem, hasznos kapcsolatok, kiváló munkatársak, barátságos külső környezet, legendás kezdő lépések, tevékeny élet, jó adag szerencse – és a legendáját tovább éltető utókor. Lehet, hogy „csak” ennyi volt a recept, de a receptet be is kellett váltani… És a „városfejlesztőnek” nevezett Németh István beváltotta a kortársak reményeit: tervszerű és kitartó munkájával évtizedekre meghatározta a megyeszékhely fejlődését.