1973. március 24-én, amikor Horváth András, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség városi tanácsának elnöke leleplezte Csik Ferenc (1913–1945) olimpiai bajnok úszó új kaposvári mellszobrát, már biztos volt, hogy a mű (elődeivel együtt) felvételt nyert a legkalandosabb sorsú kaposvári szobrok társaságába.
„Szükség van a példaképekre, de nem a tv-sorozatokból és nem a valóságshow-műsorokból. Ezért is örülünk annak, hogy iskolánk falára került az emléktábla, hiszen a diákjaink nap mint nap szembekerülnek vele, látják” – mondta köszöntőjében Bencs Zoltánné, a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Zeneművészeti Iskola igazgatóhelyettese. (Somogyi Hírlap, 2015. november 27.) Mindez 2015. november 26-án hangzott el az iskola Zárda utcai épületének földszinti aulájában, amikor és ahol a tíz évvel azelőtt elhunyt Szent II. János Pál pápa (1920–2005) tiszteletére rendeztek megemlékezést.
Több oka van annak, hogy a magyar közegészségügy apostola, Fodor József (1843–1901), a Somogyból származó orvos-tanár és nemzetközi hírű higiénikus megnőtt a szemünkben. A földhözragadt magyarázat szerint azért nőtt meg, mert eleinte csak a mellszobra állt Kaposváron, 1973. június 2-án azonban egész alakos szobrát is felavatták a róla elnevezett téren.
Bízvást mondhatjuk, hogy ma is eleven Kaposváron az egykori Petőfi-iskola emléke. A jeles tanodaépületet Fekete István „szép nagy” iskolának írta le a Ballagó időben, „amelyhez képest a göllei iskola legföljebb ha kunyhónak számított volna” (1976-os kiadás, 187. o.). Nagy írónk hiteles szemtanú volt, hiszen 1910 márciusától maga is a Petőfi utcai elemi iskola ötödik osztályába járt.
A négy jeles reformátor, akiknek a szoborcsoportját a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján, 2017 őszén leplezték le a kaposvári református iskola előtt, bízvást elégedett lehet a helyi kálvinista egyházközség teljesítményével.
Az 1956 októberében megdöntött, majd novemberben idegen fegyveres támadás révén restaurált kommunista hatalom évtizedeken át hasztalanul hadakozott a forradalom föléje magasodó emlékével. „1956” kezdettől fogva összenyomva tartotta a Kádár-rendszert. Biztosra lehetett venni, hogy amennyiben nyíltan megkérdőjeleződik a forradalom ellenforradalommá minősítése, az végzetesen megrendíti a rendszer legitimitását. A rendszerváltozás radikális hívei tehát a nyolcvanas évek végén is ötvenhatos alapon álltak.
Különleges alkotást hozott létre Schrammel Imre keramikusművész és a győri székhelyű Ornamentika Épületszobrász Kft., s különleges helyre is került. A tűzoltók védőszentjének közel négy méter magas, üvegszállal megerősített, finombetonból készült, kéttonnás szobrát 2003. június 6-án tizenhat méter magasra emelték, hogy elfoglalhassa őrhelyét a Teleki és a Városház utca találkozásánál épült társasház tetején. Nem volt véletlen, hogy éppen ott: az új épületet, amelyet díszít, már addig is „Flórián háznak” nevezték a szemközt látható régi tűzoltószertár miatt. A szoborállítást egyébként Csontos Csaba (1940–2013) Ybl-díjas építész, a társasház tervezője kezdeményezte. „A védőszentet taréjos sisakban ábrázoltam, kezében egy vödörrel, amiből vizet önt a lábánál álló égő házra – mondta a Kossuth-díjas keramikus. – Érdekesség, hogy a szobrot több darabból, az öntés után állítottuk össze. Néhány kisebb elemet pedig a helyszínen szereltünk fel rá.” (Somogyi Hírlap, 2003. június 7.)
A megfelelő helyre került Lamping József (1881–1939), a kiváló kaposvári építész emléktáblája, hiszen a Szivárvány Mozi és Zeneház falánál avatták fel 2003. január 27-én, s ezt az épületet, az egykori Városi mozit ő tervezte annak idején.
Számos történet szálai kapcsolódtak össze azon a több évtizeddel ezelőtti tavaszi vasárnap délelőttön – 1982. április 25-én –, amikor a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség turistaemlékművet avatott a várostól délre fekvő Töröcskei-parkerdőben, közel a horgásztóhoz.
Jelentőségét már az is mutatja, hogy kétszer neveztek el róla utcát Kaposváron: először, 1897 szeptemberétől 1950-ig az új főgimnáziumhoz vezető utca viselte a nevét, 1991 nyara óta pedig a Beloiannisz utcát hívják így.
Kétségkívül jeles férfiú volt a sárdi születésű Somssich Pál (1811–1888), aki Pécsen és Kaposváron végezte a középiskolát, filozófiát a pesti egyetemen, jogot a győri királyi akadémián tanult. Hamar kitűnt képességeivel, így 1843-ban Somogy vármegye országgyűlési követévé választották. A „fontolva haladó” konzervatív irányt képviselte, s a párt egyik vezérszónoka lett. 1848-ban visszavonult a politikától, a szabadságharcban nem vett részt, az önkényuralom idején viszont az ország önállósága mellett foglalt állást, és Deák Ferenchez közeledett.