Természetjárók emlékműve
Számos történet szálai kapcsolódtak össze azon a több évtizeddel ezelőtti tavaszi vasárnap délelőttön – 1982. április 25-én –, amikor a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség turistaemlékművet avatott a várostól délre fekvő Töröcskei-parkerdőben, közel a horgásztóhoz.
Nem sokkal korábban még sem a tó, sem a parkerdő nem létezett. A zselici dombok között eredő s a Kaposba siető Töröcskei-patak felduzzasztásával 1970 szeptemberében kezdődött meg a töröcskei víztározó építése; a száznegyven méter hosszú völgyzáró gáthoz tizenhatezer köbméter földet használtak fel. A fő cél eredetileg az árvízveszély csökkentése volt, tehát az, hogy ne jusson egyszerre nagy víztömeg a Kapos folyóba. Az építkezés 1971 júniusában fejeződött be, a tározó feltöltése 1973 végéig tartott. (Töröcske községet egyébként 1973 áprilisában csatolták a megyeszékhelyhez.) Persze már akkor is látszott, hogy milyen szép a környezet, s a tó nemsokára ideális kirándulóhely lehet, sőt horgászparadicsom. Így is történt.
A tó keleti partján – egy lassan beerdősülő régi fás legelőből – 1981-ben hozták létre a hetven hektáros Töröcskei-parkerdőt, amelyet a Töröcskére vezető műút választ el a Gyertyános-völgytől. Lévai József György és Gulyás István irányításával forrásokat is kiépítettek vagy felújítottak itt, a kőbe foglalt Vándor- (a korábbi Cserkész-) forrást például 1982. május 29-én avatták fel – stílszerűen egy pohár forrásvízzel.
Ekkor már állt a turistaemlékmű, melynek átadásával arra is emlékeztetni kívántak, hogy hetven évvel azelőtt indult a szervezett természetjárás Somogyban. Konkrétan arról volt szó, hogy Mojzer Imre nyomdász vezetésével 1912. március 4-én alakult meg a Természetbarátok Turista Egyesületének Kaposvári Csoportja. Az egyesületet a helyi szociáldemokraták szervezték meg, akik az általános választójogot követelve félnapos sztrájkot, tüntető felvonulást és gyűlést is tartottak aznap a városban. A turistaegyesület kaposvári csoportját egyenesen a Kaposvári Munkásotthonban hozták létre. (A Fő utcai Bárány vendéglő helyiségeiben 1911 késő őszén megnyílt munkásotthon akkor és még évtizedeken át a kaposvári munkásság legfőbb politikai és kulturális központjának számított.)
Persze korábban is voltak már természetjárók Kaposváron. Közéjük tartozott mindenekelőtt Klinda Kálmán (1869–1949), a siketnéma-intézet nagy bajuszú igazgatója, aki megnyitásától, 1897-től kezdve huszonöt éven át irányította a város messze földön ismert gyógypedagógiai intézményét. Az esztergomi születésű Klinda a siketnémák váci intézetéből került Kaposvárra, a másik lelkes természetbúvár, dr. Szigeti-Gyula János (1840–1900) kórházigazgató pedig az erdélyi Verespatakról származott.
Nekik is köszönhető, hogy az első világháború előtt nagy lendületet vett Kaposváron a természetjáró mozgalom, amelyet talán egy hajdani erdész, bizonyos Balla Pál indított el még a 18. században. Ő volt az, aki az 1770. május elején Kaposvárt is meglátogató II. József trónörökös-társuralkodó tiszteletére – a hagyomány szerint – forrást foglalt a város déli határánál, egy szép völgykatlanban. Az erdészről elnevezett Balla-kút utóbb a kirándulások kedvelt célpontjává vált.
A
20. század elején aztán nemcsak a szociáldemokrata természetjárók aktivizálódtak, hanem Vándordiák Egyesület is alakult, s persze létrejöttek az első cserkészszervezetek. A két háború közt újabb – hosszabb-rövidebb ideig működő – csoportokat hoztak létre a kaposvári turisták; 1935-ben még kilátó is épült a Kecel-hegyen. (Ez azonban hamarosan tönkrement és lebontották.) 1959 elején pedig – Bencze József elnökletével – megalakult a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség.
Mint láttuk, a szervezett somogyi turistamozgalom részben a munkásmozgalommal fonódott össze, legalábbis eleinte. Az 1982-es emlékműavatáson persze nagy hangsúlyt kapott, hogy az 1930-as években „a természetbarát-szervezet nemcsak összegyűjtötte a természetkedvelőket, a kikapcsolódásra vágyókat, a turizmus szerelmeseit, hanem egyúttal az illegális ifjúsági mozgalom fedőszerve is volt”, s a szónokok részletesen taglalták, hogy a turistáskodó munkásfiatalok miként vezették félre a nyomukba szegődött rendőröket. (Somogyi Néplap, 1982. április 27.) A Merendy József által tervezett emlékoszlopot és a természetbarát-szövetség zászlaját Somogyi József (1924–2003), a városszépítő egyesület alelnöke – 1964-től 1973-ig a városi pártbizottság első titkára – avatta fel.
Az idők változását mutatja, hogy manapság már aligha a politizálás kedvéért, sokkal inkább a politika elől menekül ki az ember a természetbe…