Szoborcsere a Fodor József téren
Több oka van annak, hogy a magyar közegészségügy apostola, Fodor József (1843–1901), a Somogyból származó orvos-tanár és nemzetközi hírű higiénikus megnőtt a szemünkben. A földhözragadt magyarázat szerint azért nőtt meg, mert eleinte csak a mellszobra állt Kaposváron, 1973. június 2-án azonban egész alakos szobrát is felavatták a róla elnevezett téren.
Az igazi ok mégis az, hogy az utóbbi évtizedekben többször is Fodor doktorra irányult a figyelem Kaposváron: konferenciákkal, ünnepségekkel, közterület-elnevezésekkel. És méltán, mert nem mindennapi életút volt az övé. Már a kezdetét is szokatlannak lehet nevezni, hiszen a kiváló tudós pályafutása nem méltatlan körülmények közül indult, mint annyi tehetséges emberé. Édesapja tehetős és művelt birtokos volt a Dráva mentén (a nemességet még II. András király adományozta a famíliának), a lakócsai születésű kis József szeretetteljes, nemzeti érzéssel áthatott családi légkörben nőtt fel, s gondos katolikus nevelést kapott.
A falusi környezetben töltött évek alatt viszont szembesült a magyar vidék nem éppen felemelő szociális és egészségügyi helyzetével, s megtapasztalta, milyen pusztítást visznek végbe a járványok. Mindennek nyilván nagy szerepe volt abban, hogy az orvosi hivatást választotta, s ezen belül is a közegészségügy kérdései iránt érdeklődött elsősorban.
A pécsi ciszterci gimnáziumban, majd bécsi és pesti egyetemi tanulmányai során szorgalmával, fegyelmezettségével, rendszeretetével s főként kitűnő előmenetelével hívta fel magára a figyelmet. Miután 1865-ben orvosdoktorrá avatták, rálépett arra az útra, amelyen következetesen végighaladva a legjelentősebb, a határokon túl is elismert magyar orvosok közé emelkedett. Ebben kétségtelen rátermettségén kívül annak is szerepe volt, hogy néhány év múlva barátságot kötött dr. Markusovszky Lajossal (1815–1893), a modern magyar egészségügy egyik legnagyobb alakjával, aki hathatósan egyengette a pályáját. Részben mentorának köszönhette, hogy állami ösztöndíjjal kétéves nyugat-európai tanulmányútra mehetett, mint ahogy azt is, hogy ő lett a pesti egyetem 1874-ben – egyenesen az ő számára – létrehozott közegészségtani tanszékének első professzora.
Fodor József teljes mértékben méltónak bizonyult a bizalomra, s jól élt a segítséggel, amelyet családjától és pályatársaitól kapott. Legfőbb célja egészen a haláláig az volt, hogy korszerűsítse a magyar közegészségügy szervezetét; s ezért szinte heroikus küzdelmet folytatott. Még számba venni is nehéz, mi mindennel foglalkozott. Ahogy Takács Sándor szemléletesen megfogalmazta: „Az utókor méltó tiszteletével botorkálva Fodor zsenialitásának erdejében mindig lehet új forrásokat, üdítő tisztásokat és árnyat adó fákat találni.” (Egészségtudomány, 1993/2. szám, 106. o.) Arról azonban feltétlenül beszélnünk kell, hogy a közegészségtannak első hazai oktatója és művelője volt, s még nemzetközi viszonylatban is egyik megalapítója. A járványos betegségek és a talajhigiéné éppúgy kutatási témái közé tartozott, mint a mikrobiológia és az immunológia, fontos eredményeket ért el a higiénia és a bakteriológia területén. Alaposan, lényeglátóan kutatott, több megállapítása ma is időszerű. Kezdeményezte az iskolaorvosi hálózat kiépítését, az egészségtantanárok képzését, s hogy vezessék be az iskolákban az egészségtan tanítását. Törődött Budapest vízellátásával és csatornázásával. Számos könyvet és tudományos cikket írt, előadásokat tartott, szaklapokat szerkesztett – minden új dolog iránt fogékony volt.
Persze hazai és nemzetközi elismerésekben sem szenvedett hiányt: egyebek közt levelező, majd rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, díszdoktorává avatta a cambridge-i egyetem, számos hazai egyesület és társaság tagja volt, az orvoskar dékánja, a budapesti egyetem rektora. Halála évében még Nobel-díjra is jelölték. Kortársai szerint őszinte és nyíltszívű, kollégáit, tanítványait tisztelő és szerető orvos volt.
Kaposváron 1959-ben utcát, 1968-ban teret neveztek el róla. Utóbbira akkor került sor, amikor a tizennégy évvel azelőtt önállósodott Somogy Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás végre saját épületet kapott a 48-as ifjúság útja és a Kossuth Lajos utca csatlakozásánál. A háromszintes Köjál-székházat 1968. május 9-én avatták fel, s az épület előtt dr. Páter János pécsi egyetemi tanár ekkor leplezte le Fodor József mellszobrát. Ennek az alkotásnak azonban csak öt év adatott a megyeszékhelyen: 1973-ban elvitték Lakócsára, Fodor szülőfalujába, s a kaposvári Fodor József téren (nem egészen ott, ahol addig a mellszobor állt) Ispánki József egész alakos, az életnagyságnál is nagyobb Fodor-szobra kapott helyet. Azt mondják, a kivételes szépségű bronzszobor (amelyet először a megyei kórház parkjában kívántak felállítani) akkor még aranysárgán csillogott…