Aki jelen volt saját szobrának felavatásán
1973. március 24-én, amikor Horváth András, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség városi tanácsának elnöke leleplezte Csik Ferenc (1913–1945) olimpiai bajnok úszó új kaposvári mellszobrát, már biztos volt, hogy a mű (elődeivel együtt) felvételt nyert a legkalandosabb sorsú kaposvári szobrok társaságába.
Ámde Csikunk élete sem volt éppen gondtalan: hosszú út vezetett addig a berlini napig – 1936. augusztus 9-éig –, amikor mindenkinél előbb csapott be a célba a 100 méteres gyorsúszás olimpiai döntőjében. A későbbi bajnok nem is Csik, hanem Lengvári néven látta meg a napvilágot, mivel azonban édesapja, aki vármegyei aljegyző volt, elesett az első világháború szerb frontján (a kis Ferkó még egyéves sem volt ekkor), anyai nagybátyja, dr. Csik László főorvos fogadta örökbe, s a fiú ettől kezdve a Csik nevet viselte. A majdani úszófenomén élete első éveit töltötte Kaposváron, ahol a korszak jeles úszóedzőjétől, Adorján Józseftől („Adu bácsitól”) tanulta meg a sportág alapjait. Édesanyjával együtt 1924-ben Keszthelyre költözött, ott kezdett komolyabban sportolni, s a harmincas évek elején Budapesten vált igazi gyorsúszóvá, amikor már orvostanhallgató volt. Könnyed stílusa, remek vízfekvése és korát megelőző edzéstechnikája számított legfőbb erősségének.
Csik Ferenc 1933-ban került be a magyar válogatottba, s három évvel később ért pályafutása csúcsára, amikor az esélyesebbnek tartott japán és amerikai úszókat megelőzve 100 méteren bravúros győzelmet aratott az olimpián, a 4 × 200 méteres gyorsváltó tagjaként pedig a harmadik helyen végzett. Japán ellenfeleit még ugyanabban a hónapban Budapesten is legyőzte. Olimpiai diadala után Magyarországon szűnni nem akaró ünneplésben volt része, a hazatérő magyar csapat zászlóvivőjének és szóvivőjének is megtették. Lányi Dezső által készített szobrát 1936. szeptember 8-án leplezték le a kaposvári Színház parkban; az ünnepségre Csikot is meghívták.
Hétköznap volt (kedd), ráadásul ebédidő, mégis legalább tízezren vettek részt az ünnepségen – még a környező házak tetőire és padlásablakaiba is jutott a nézőkből. Dr. Kaposváry György polgármester mondta az ünnepi beszédet, aki magyarázatot kívánt adni arra, hogy élő ember szobrát avatják, ráadásul az ünnepelt jelenlétében. „Mi nem az egyént és az egyéni hiúságot akarjuk legyezgetni – így a városvezető –, hanem példát akarunk statuálni az utókor számára, hogy van hála ebben a nemzetben mindazok számára, akik világhírt szereznek a magyarságnak.” Csik Ferenchez pedig ezekkel a szavakkal fordult: „Vésd szívedbe azt, hogy e város lakossága nagyon boldog volt, hogy győztél, de még boldogabb volt akkor, amikor megtudta, hogy a Te szereteted arra ösztönzött, hogy itt ültesd el szülővárosodban az olimpiai tölgyet.” Ezután Csik valóban elültette a Berlinből hozott tölgyfát, amelyet győzelméért kapott ajándékba. „Ez több, mint amennyit megérdemlek – mondta a bajnok –, és azon leszek, hogy többet, sokat adjak még hazámnak.” (Új-Somogy, 1936. szeptember 10.)
Kaposvár első olimpiai bajnoka sajnos áldozatul esett a második világháborúnak: egy bombatámadás oltotta ki az életét Sopronban, miközben katonaorvosi kötelességét teljesítette. Addigra már megszerezte az orvosi diplomát, visszavonult a versenysporttól – egyebek közt a pályafutása során nyert összesen tizenkilenc magyar bajnoki és hét főiskolai világbajnoki cím birtokában –, s még a lapszerkesztéssel is megpróbálkozott.
Szobrának sorsa már nyomban az avatás után elkezdett bonyolódni. Mivel ilyen gyorsan (alig egy hónappal az olimpiai győzelem után!) csak bronzszínűre festett gipszből lehetett elkészíteni, már 1936 októberében levették, és műkőből kiöntve helyezték vissza a talapzatára. A szobor a világháború alatt megsérült – a bajnok lánya, Csik Katalin azt írja 2003-ban megjelent könyvében (A test és lélek harmóniájában, 124.o.), hogy ledöntötték –, s a színház gondnoka a teátrum pincéjében rejtette el. Később előkerült a műalkotás, restaurálták is, de csak a másolatát helyezték vissza a parkba 1960-ban (ezt Dénes Sándor amatőr szobrászművész készítette el), a kijavított Lányi-féle szobor pedig – a szülőváros ajándékaként – az olimpiai bajnok keszthelyi sírjához került. Az évek alatt azonban a Színház parkban álló kőszobormásolat is tönkrement, ezért a városi tanács újabb másolatot készíttetett, ezúttal Weeber Klára szobrászművésszel, bronzból. Ezt azonban már nem a parkban, hanem az új fedett uszodánál avatták fel a Csik Ferencről elnevezett úszóemlékverseny előtt, 1973 tavaszán. Az ünnepségen a legendás szpíker, Pluhár István (1893–1970) 1936-os berlini rádióközvetítésének felvétele is elhangzott, mely a legnagyobb Csik-győzelemnek állít emléket. Aztán megkezdődtek a kaposvári emlékverseny küzdelmei, ahol a 100 méteres gyorsúszás győztesének Csik Ferenc özvegye adta át a vándorserleget…
