Az 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokságon volt egy-két pillanat, amikor a magyar válogatottal mérkőző brazil csapat hátvédei két dolgot biztosan nem tudtak: az egyik az volt, hogy hol a labda, a másik pedig az, hogy az őket megőrjítő magyar csatárnak negyvenegy év múlva szobra lesz egy vidéki magyar város sportcentrumában.
Ady Endre (1877–1919) első kaposvári emléktábláját két nappal születésének századik évfordulója előtt, 1977. november 20-án leplezték le a főtéri Kapos Szálló falán. A költő portréját Weeber Klára szobrászművész készítette el. „Mindaz, amit korának Ady mondott, a mának is őriz megszívlelnivalót. Ma már egyre többen érzik, igazoltnak látják Ady igazságát” – mondta avatóbeszédében Radnai Jenőné, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. (Somogyi Néplap, 1977. november 22.) A centenáriumi megemlékezésen Molnár Piroska színművésznő Ady kaposvári ihletésű versét szavalta el, a pedagóguskórus és a Csiky Gergely Színház műsora is elhangzott, s este a költő nevét viselő utcát (az egykori Korona utcát) is nagy fényerővel világították meg.
Születésének 155. évfordulóján, 1992. október 23-án – tehát éppen a nemzeti ünnepen – leplezték le dr. Kaposi Mór bőrgyógyász emlékművét a róla elnevezett megyei kórház udvarán, a műtéti tömb előtt. Addigra már sok minden történt Kaposváron az innen indult kiváló orvos emlékének megörökítésére: 1987-ben emléktáblát, egy évre rá mellszobrot avattak a tiszteletére – utóbbit ugyanaz a művész alkotta meg, mint aki az 1992-es emlékművet. 1988 novemberében egy belvárosi utcát is Kaposi Mórról nevezett el a városi tanács végrehajtó bizottsága, de a legnagyobb „hírverést” kétségkívül az jelentette, hogy a megyei közgyűlés határozatával 1991 júniusában az ő nevét vette fel a megyei kórház. „Természetesen e világszerte ismert név az intézmény valamennyi orvosát arra kötelezi, hogy Kaposi Mór nevéhez méltó gyógyító- és tudományos munkát végezzen” – figyelmeztetett dr. Rozsos István (1932–2018) sebészprofesszor. (Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Szerk. Szili Ferenc. Kaposvár, S. M. Levéltár, [1994]. 78. o.)
A legtöbb emléktábla és köztéri szobor felavatása egy sokrétű eseménysor végére tesz pontot. S a történet általában nem akkor kezdődik, amikor megszületik a döntés a műalkotás elhelyezéséről, hanem jóval korábban. Így volt ez Móricz Zsigmond (1879–1942) domborművel ékesített emléktáblájával is, amely 1973-ban találta meg helyét a mai Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola falán, a bejárat mellett.
„Fusz György szoborcsoportja egyszerre ábrázol és emlékezik: látunk rajta egy halott és egy sebesült katonát, s a sebzetlen, de reménytelen harmadikat, aki talán túléli… […] A mű formai, tartalmi és érzelmi megjelenítésével, művészi megoldásával, mint emlékmű, több célt is szolgál: akik a világháborúban elvesztették rokonaikat, szeretteiket, itt megrendülten, áhítattal vagy csöndes gyásszal emlékezhetnek, mert »beleláthatják« a szoborba az elhunytat, az eltűntet, a fogságot szenvedettet.” (Somogyi Hírlap, 1992. május 28.) Dr. Pogány Gábor művészettörténész mutatta be így azt a második világháborús emlékművet, amelyet katonai tiszteletadás mellett 1993. október 30-án lepleztek le a Jókai ligetben. Dr. Szendrei László, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára mondott avatóbeszédet, és Péteri Pál (1932–2018), a donneri Szent Kereszt templom plébánosa áldotta meg a szoborkompozíciót. (A második világháborús mementót 2015. augusztus 18-án a Jókai ligetből a Hősök temploma elé helyezték át.)
„Jaj, de szép kék szeme van magának” – énekelte Jávor Pál annak idején, és énekli mindmáig az idősebb nemzedék (meg a nosztalgiázni és régi filmeket nézni hasonlóképpen szerető fiatalabb nemzedékek) emlékezetében. Jávor alighanem akkor sem jött volna zavarba (nyilván feltalálta volna magát valamiképpen), ha dr. Kiss Angyal Ernő nem írja meg ezt a fülbemászó nótát, de azért jó, hogy megírta. Annál is inkább, mert Kaposváron írta meg…
„Az intézet megalapítójára, befejezetlen életművére nem lehet megrendülés nélkül emlékezni – mondta 1990. november 14-én dr. Széles Gyula (1936–2012), a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának dékánja. – Abból a forrásból, amelyet itt Guba Sándor fakasztott, halála óta is szüntelenül merít ez az intézet, s merít az egész magyar állattenyésztés és Európa is.”
Nyilvánvaló, hogy nem lehetett az arra érdemes valamennyi személy nevét feltüntetni, amikor emléktáblát állítottak a Kaposvár „egyházi és világi életét szervező, templomépítő” katolikus papok tiszteletére. A 2003. május 12-én rendezett avatóünnepségen így mindössze négyükről emlékeztek meg. Az ő nevük olvasható a főtéri Nagyboldogasszony-székesegyház nyugati falán elhelyezett táblán, Gschwindt András alkotásán, amelyet dr. Földvári Imre kanonok, pápai prelátus szentelt meg, s amely előtt Szita Károly polgármester, dr. Varga László országgyűlési képviselő és Körmendy József címzetes prépost mondott beszédet.
Minden emlékműnek az a hivatása, hogy kapcsolatot teremtsen a különféle idősíkok között – hiszen a múltról szól, a jelenben készül, és a jövőnek is üzen –, de arra a haranglábra, amelyet 1993 tavaszán állítottak fel a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola Szent Imre utcai épülete előtt, többszörösen is igaz ez a megállapítás.
A nagyjából száz évvel azelőtt felépült kaposvári vasútállomáson 1999 októberében leplezték le a tervező, Pfaff Ferenc emlékművét, Veres Kálmán szobrász alkotását. A váróteremben tartott ünnepségen Szita Károly polgármester mondott avatóbeszédet. (A felújított állomáson, amelyet 2017. március 9-én adtak át ünnepélyesen, már nem az eredeti helyén, az emlékkövön, hanem az egyik folyosó falán látható a Pfaff Ferencet ábrázoló dombormű.)