Az iskolateremtő mezőgazdász
„Az intézet megalapítójára, befejezetlen életművére nem lehet megrendülés nélkül emlékezni – mondta 1990. november 14-én dr. Széles Gyula (1936–2012), a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának dékánja. – Abból a forrásból, amelyet itt Guba Sándor fakasztott, halála óta is szüntelenül merít ez az intézet, s merít az egész magyar állattenyésztés és Európa is.”
Az ünnepi beszédre akkor került sor, amikor a Kaposváron rendezett Állattenyésztési Tudományos Napok alkalmából az előadó-épületek bejáratánál leleplezték a dékán által méltatott kiváló mezőgazdász, pedagógus és tudományszervező mellszobrát, Rétfalvi Sándor pécsi művész alkotását. Az emlékünnepségen a lipcsei egyetem is képviseltette magát – minderre persze még aligha gondolt bárki is, amikor Guba Sándor egy Heves vármegyei parasztcsaládban megszületett. Ez még 1927 áprilisában történt Heves városában.
A fiatalember, akinek évtizedekkel később talán a legnagyobb része volt abban, hogy megkezdődött, majd jelentős fejlődésnek indult a felsőszintű mezőgazdasági oktatás Kaposváron, a gazdasági világválság idején szülei példáján tanulta meg a szigorúan takarékos gazdálkodással párosuló szakmai hozzáértés fontosságát. A jászapáti gimnázium és az egri kereskedelmi középiskola elvégzése után a Magyar Agrártudományi Egyetem hallgatója, majd az állattenyésztési tanszék gyakornoka lett Budapesten. A sokirányú érdeklődésű Guba Sándor a második világháború után az ifjúsági mozgalomban is aktívan vett részt. 1950-ben jeles minősítéssel szerzett mezőgazdasági mérnöki oklevelet, ezt követően az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársaként dolgozott, segédoktató, majd tudományos kutató volt. Pályája első éveit kísérleti gazdaságokban töltötte, s már ebben az időben nevet szerzett magának; nemzetközi szinten is méltányolták az eredményeit.
1961-ben megbízták a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum megszervezésével, melynek igazgató-tanára lett. Bár kutatóként fiatalon is oktatott, ekkor vált igazi pedagógussá. Mindemellett kitűnő érzékkel válogatta meg a munkatársait.
Az utóbb már főigazgató dr. Guba Sándor a technikumot, majd a főiskolát két évtized alatt magas színvonalú intézménnyé, szellemi központtá fejlesztette, amely mint a magyar állattenyésztő-képzés bázisa az országhatáron túl is ismertté vált. Oktatási-nevelési módszereiben kerülte a kitaposott ösvényeket. Nagy figyelmet fordított a gyakorlati oktatásra, s olyan légkört alakított ki az iskolában, hogy a tanárok partnerként kezeljék növendékeiket. Saját példájával serkentett a szakmán túli területek megismerésére, felhívta a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára. Pedagógusi munkája mellett a nagyüzemi mezőgazdaság termelési gyakorlatával közvetlen kapcsolatban álló tudományszervező tevékenységet is folytatott: már a hatvanas évek végén meghirdette az oktatás, a kutatás és a termelésfejlesztés egységét. Együttműködést épített ki a gazdaságokkal; a főiskola kutatóbázisára támaszkodva létrehozta a közel hatszáz mezőgazdasági üzemet összefogó Kaposvári Állattenyésztési Kutatási-Fejlesztési-Termelési Egyesületet.
Jelentős sikereket ért el a hús- és tejhasznú szarvasmarhával kapcsolatos kutatásokban. Rendszeresen publikált, szakirodalmi munkásságát hét könyv, tizenegy főiskolai jegyzet s mintegy kétszáz tudományos és ismeretterjesztő cikk jelzi. Eredményeit számos díjjal ismerték el: 1963-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1984-ben a lipcsei egyetem is kitüntette. 1965-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett, 1967-től több cikluson át országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Elnöke volt az Országos Szaktanácsadási Bizottságnak, alelnöke az Agrártudományi Egyesületnek és az Állattenyésztők Társaságának, tagja több akadémiai bizottságnak és szakmai tanácsnak. 1963-tól ő látta el az Európai Tarkamarha Tenyésztők Szövetségének hazai képviseletét.
Súlyos betegségben hunyt el Kaposváron; szülővárosa, Heves temetőjében nyugszik. „Erőtlenek a szavak, hogy kifejezzék a megrendülést és fájdalmat, amelyet e kivételes képességű és munkabírású, önmagát állandóan megújítani képes, példátlan kezdeményezőkészségű szakember elvesztése kiváltott” – búcsúzott tőle 1984. február 28-i számában a Somogyi Néplap.
1993 márciusában a Mező utcának a 61. számú úttól Toponár határáig terjedő szakaszát róla nevezte el a kaposvári közgyűlés. Dr. Guba Sándor mellszobra jelenleg az egyetem jellegzetes külsejű Körépületének földszintjén látható.