Az aranylábú Bene
Az 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokságon volt egy-két pillanat, amikor a magyar válogatottal mérkőző brazil csapat hátvédei két dolgot biztosan nem tudtak: az egyik az volt, hogy hol a labda, a másik pedig az, hogy az őket megőrjítő magyar csatárnak negyvenegy év múlva szobra lesz egy vidéki magyar város sportcentrumában.
A derék dél-amerikaiaknak önfeledt másodperceket szerző futballistát úgy hívták, hogy Bene Ferenc. Aki, bár szemtelenül fiatal volt, mégis olimpiai bajnokként érkezett a ködös Albionba. Mi persze azt is számon tartjuk vele kapcsolatban, hogy még előbb, 1960 szeptemberében a Marcali Medosz együttesétől igazolta le a Kaposvári Kinizsi. (A Rákóczi abban az időben ezen a néven szerepelt.) Bene azonban még nem volt tizenhat éves, ezért az első két fordulóban nem léphetett pályára az NB III.-as bajnokságban. Tőlünk 1961-ben az Újpesti Dózsához került, ahol tizenhét éven át játszott; utoljára 1961 júniusában kergette a labdát kaposvári színekben.
A balatonújlaki születésű Bene Ferenc (1944–2006), a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium volt diákja, a Kaposvári Kinizsi egykori játékosa a magyar labdarúgó-válogatott csatáraként nemcsak felhúzta a címeres mezt, hanem aranyérmet is szerzett a tokiói olimpián. Az 1964. október 23-án rendezett döntőben 2 : 1 arányban Csehszlovákiát verte a magyar együttes. Tizenkét találatával Bene lett a torna gólkirálya; a magyar csapat öt mérkőzése közül négyen a hálóba talált, Marokkónak egyenesen hatot lőtt. És a döntőben is ő szerezte a második magyar gólt. „Ott, a dobogón állva már nem sírtam – nyilatkozott utóbb a Somogyból indult futballista. – Azon túlestem korábban, az öltözőben, amikor az eredményhirdetés előtt néhány percre magunkra maradhattunk a megvalósult álommal. Ami legalábbis számomra, de biztos, hogy a többieknek is, a legtöbbet jelentette! Mindenáron olimpiai bajnok akartam lenni, mert azzal tisztában voltam: világbajnok nemigen lehetek. […] Tokióban mi két év roppant kemény munkájának a jutalmát vettük át az aranyéremmel. A sors nagy igazságtalansága lett volna, ha nem így történik!” (Zsiday István: Ferike, a góleádor. Bene Ferenc életregénye. Budapest, Népszava, 1984. 34. o.) Egyébként nem is ez volt a magyar válogatott és vele Bene Ferenc egyetlen kimagasló nemzetközi eredménye abban az évben, hiszen júniusban bronzérmesek lettek a labdarúgó-Európa-bajnokságnak megfelelő Nemzetek Európa Kupája spanyolországi négyes döntőjében.
A labdarúgás statisztikusai azt sem hallgatják el, hogy Bene összesen 418 bajnoki mérkőzésen szerepelt pályája során, miközben 303-szor késztette megadásra a kapusokat; magyar gólkirályi címet öt ízben szerzett, s nyolcszor a bajnoki aranyat, háromszor a Magyar Kupát is megnyerte. Hetvenhat válogatott mérkőzésén harminchat gólt lőtt.
Kaposvárt azután is többször felkereste, hogy másfelé kanyarodott az életútja. Három hét sem telt el azóta, hogy olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába, amikor a tizenkilenc éves Bene élménybeszámolót tartott régi középiskolájában, a Táncsicsban.
S 1998. október 2-án, amikor felavatták az építőipari szakközépiskola Cseri úti sportcentrumát, azt a sportfórumot is nagy érdeklődés kísérte, amelyen mások mellett három egykori válogatott futballista, Bene Ferenc, Burcsa Győző és Nagy László állta a kérdések záporát. „A gyakran csattanó taps is jelezte, hogy a pódiumon ülő vendégek nem csak a sportpályán találták fel (egykoron) magukat. A pálmát talán Bene Ferenc vitte el, aki arra a kérdésre, hogy kikkel focizna együtt szívesebben, a régi társakkal, avagy a maiakkal, azt válaszolta, hogy a régiekkel – de most.” (Somogyi Hírlap, 1998. október 3.)
A kezdőrúgást azon a mérkőzésen is Bene Ferenc végezte el – 2001. május 2-án –, amikor a magyar olimpiai labdarúgó-válogatott 1 : 0 arányban legyőzte Olaszország együttesét a Rákóczi-stadionban. S a következő év szeptemberében Szita Károly polgármester mellett ő fogadta Kaposváron a labdarúgó-Európa-bajnokság esetleges helyszíneit vizsgáló UEFA-szemlebizottságot.
Elhunyta után néhány hónappal, 2006 végén bejelentették, hogy a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia nevet veszi fel a Kaposvári Rákóczi utánpótlásklubja, illetve a Cseri úti sportcentrum, ahol 2007. június 20-án nemcsak a megye első szabványméretű, villanyvilágítással felszerelt műfüves labdarúgópályáját avatták fel, hanem Bene Ferenc olimpiai bajnok labdarúgó mellszobrát is. Sörös Rita kaposvári művész alkotásának leleplezésén a braziloknak csodagólt szerző egykori Rákóczi-játékos fia, ifjabb Bene Ferenc és testvére, Bene József is részt vett.