Aki megénekelte a kaposvári port
Ady Endre (1877–1919) első kaposvári emléktábláját két nappal születésének századik évfordulója előtt, 1977. november 20-án leplezték le a főtéri Kapos Szálló falán. A költő portréját Weeber Klára szobrászművész készítette el. „Mindaz, amit korának Ady mondott, a mának is őriz megszívlelnivalót. Ma már egyre többen érzik, igazoltnak látják Ady igazságát” – mondta avatóbeszédében Radnai Jenőné, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. (Somogyi Néplap, 1977. november 22.) A centenáriumi megemlékezésen Molnár Piroska színművésznő Ady kaposvári ihletésű versét szavalta el, a pedagóguskórus és a Csiky Gergely Színház műsora is elhangzott, s este a költő nevét viselő utcát (az egykori Korona utcát) is nagy fényerővel világították meg.
Az emléktábla persze azért került éppen a hotel falára, mert 1909-ben itt (azaz a hajdani Korona Szállóban) került sor Ady Endre nagy sikerű irodalmi estjére. Mivel azonban erről az Ady-látogatásról már szóltunk a szálló előtt álló szoborcsoport kapcsán, most inkább Ady első, hét évvel korábbi kaposvári vizitjét elevenítjük fel.
„Nem tudja eldönteni, hogy kisváros maradjon-e, vagy nagyváros legyen. […] Egyelőre egy jelzőre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol. Ha egy erősebb szél indul, éjszaka borul menten a városra. Akkor aztán hiába égnek a villamos lámpák, amelyek különben sem fenyegetnek vakító fénnyel.” (Andrássy Antal: Ady Kaposváron. = Somogy, 1977/3. szám, 89–90. o.) E sorokat Ady Endre vetette papírra 1902 nyarán, amikor először látogatott Kaposvárra, s azok – Thália pongyolában cím alatt – meg is jelentek lapja, a Nagyváradi Napló július 6-i számában. Az újságíró-költő 1902. június 29-én érkezett meg a somogyi székvárosba egy színtársulat, pontosabban egy színésznő – Bilkey Irén – nyomában, s július 3-áig maradt. Ady cikkéből – bár a szerző megnevezése nélkül – a Kaposvár című helyi lap is bőven idézett 1902. július 13-i számában, nehezményezve, hogy „ily otrombán leszólják” a somogyi székvárost… (Bilkey Irénről pedig azt írta a Kaposvár június 15-én, hogy „érdekes arcú szőke lány”.)
Nagy költőnk tehát már akkor is könnyed magabiztossággal bánt a jelzőkkel, azt viszont jól látta, hogy Kaposvár az átalakulás állapotában van. A Németh István polgármester nevéhez fűződő intenzív városfejlesztés időszaka volt ez; sok minden épült, sok mindent azonban még csak tervbe vettek. A Korona Szálló is egyemeletes volt ekkor; két év múlva újították fel, s az első világháború előtt építették át háromszintessé. Ady persze érzékeny és fogékony lélek volt, s mivel a tervszerű és nagyarányú utcakövezés is csak később indult, nyomban észrevette, hogy porban sem szenved hiányt a város. (Rippl-Rónai József két év múlva festette Kövezik a kaposi Fő utcát című képét.)
Amúgy a helyi színházi publikum sem nyerte el a tetszését Adynak: azt írta róla, hogy „hideg”, és „előkelőnek óhajt látszani”. Mindez azonban nem vette el a kedvét a Kapos-parti településtől, hiszen ő írta meg az előszavát egy verseket és novellákat tartalmazó kötetnek, amelyet 1906-ban adtak ki Kaposváron. A Hárman című antológiát szerzőként Göndör Ferenc, Haraszthy Lajos és Haraszthyné Szederkényi Anna jegyezte, borítóját pedig Rippl-Rónai rajzolta. Göndör maga is Nagyváradról került Kaposvárra, s három év múlva ő szervezte meg azt az irodalmi műsort, amelynek keretében Adyt másodszor is vendégül látta a somogyi székváros.
Göndör Ferenc (1885–1954), aki nemsokára már a Kaposi Bors című heti-, majd a Somogyi Napló című napilapot szerkesztette, szintén vibráló személyiség volt. Egyik kaposvári pályatársa, Szőllősy Ferenc szerint „mindent szatirikusan nézett, mindenben botrányt szimatolt, úgy forgatta gyilkos tollát, mint ellenségei ellen legfőbb fegyverét. Ellenségei pedig akadtak jócskán a világ minden részében.” Szőllősy azt is hozzátette, hogy Göndör „kéjjel gyűjtötte az ellenségeket”… (Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, S. M. Levéltár, 2010. 105. o.) Göndör később Budapestre költözött, ahol nagy hírnévre tett szert 1918-ban megindított hetilapjával, Az Emberrel. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki, és New Yorkban hunyt el.
Visszatérve Ady Endre első kaposvári látogatásához: a költő valóban a kis- és nagyvárosi lét határán billegő megyeszékhelyre érkezett meg a század elején. Leginkább talán olyan kamaszra hasonlított Kaposvár a századfordulón, aki túl nagy ütemben indult fizikai növekedésnek. Az átmenetiség állapotát az is mutatja, hogy a mai városházát is csak tizennyolc nappal a poéta jövetele előtt kezdték el építeni…