Évtizedeket késett a világháborús emlékmű
Minden emlékműnek az a hivatása, hogy kapcsolatot teremtsen a különféle idősíkok között – hiszen a múltról szól, a jelenben készül, és a jövőnek is üzen –, de arra a haranglábra, amelyet 1993 tavaszán állítottak fel a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola Szent Imre utcai épülete előtt, többszörösen is igaz ez a megállapítás.
A létrehozását kezdeményező csoport – a Felsőkereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola Öregdiákjainak Baráti Köre – 1986 áprilisában tartotta meg alakuló közgyűlését. Az akkor már háromnegyed évszázados múltra visszatekintő tanintézet egykori tanulói azt a tradíciót szerették volna megújítani, amelyet elődjük, az 1930-ban zászlót bontott Végzettek Szövetsége alapozott meg.
A Kaposvári Községi Négy Évfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi Iskolát Végzettek Szövetségének célkitűzéseit így gyűjtötte csokorba Bársony János, aki 1920 és 1941 között igazgatta a kereskedelmi tanodát: „…egy táborba tömöríteni az intézet volt tanulóit, átadni azt a hazafias szellemet, amely az iskola falai közt honol, fenntartani a kapcsolatot az életbe kikerült növendékekkel, alapítványokkal támogatni az intézet tanulóit, s a már jobb pozícióba jutottak által segíteni, álláshoz juttatni az életbe kilépő ifjút”. (Szita Ferenc – Torma Károly: Az emlékmű. Kaposvár, Felsőkeresk. és Noszlopy Baráti Köre, 1995. 5. o.)
Az 1986-ban létrehozott Baráti Kör törekvéseit pedig a következőképpen foglalta össze az alapszabály: „Az iskola haladó hagyományainak megőrzése, az iskolához való kötődés segítése, a példamutató elődök szellemének ápolása, az iskola mártírjai emlékének megőrzése, a Kaposvári Közgazdasági Szakközépiskola jelenlegi tanulóinak támogatása, a végzett növendékeknek a Baráti Körbe tömörítése.” (Az emlékmű, 22. o.)
A kör újra el kívánta készíttetni az elveszettnek hitt első világháborús emléktáblát, amelyet a Végzettek Szövetsége még 1936-ban helyezett el az Irányi Dániel utcai anyaiskola falán, elégtételt szolgáltatva így a „nagy háborúban” elesett kereskedelmisták emlékének. Ezzel együtt már a második világháborús hősök és áldozatok előtti tiszteletadás igénye is felmerült – konkrét formában természetesen csak a rendszerváltozással a hátuk mögött (immáron a második világégés után ötödfél évtizeddel) fogalmazhatták meg a javaslatot.
1991 őszén alapítványt is létrehoztak, mert az összes áldozat emlékművének felállítása komoly feladatot és nagy anyagi terhet jelentett. A Baráti Kör lelkes szervezőmunkájának eredményeként sok helyről érkezett támogatás: a városi és a megyei önkormányzat mellett vállalatok és bankok is segítettek.
A szilfa haranglábból és két márványtömbből álló emlékművet Kling József kaposvári szobrászművész, a harangot pedig Gombos Miklós őrbottyáni mester készítette el. A harangláb mellett álló tömbökön a két háború összesen hetven halottjának neve olvasható sárgaréz táblácskákon: a kisebbiken az első világégéshez kötődő tizennégy név, a nagyobbikon a második világháború áldozatává vált ötvenhat kerista diák és tanár neve. A harang elkészítésével azért akadt egy kis probléma: az öntést csak későbbi időpontra tudta vállalni a mester, aki ezért egy hasonló nagyságú harangot adott kölcsön a szervezőknek az 1993. május 8-i avatóünnepségre. Utána le is szerelte azt, és csupán az év végén kerülhetett a helyére az igazi harang.
A világháborús emlékmű ünnepélyes leleplezésén mintegy hatszázan vettek részt. Eljöttek az 1943-ban érettségizettek (ők juharfát is ültettek az iskolaudvaron), s persze ott voltak a hősi halottak hozzátartozói. „Úgy gondoltuk és gondoljuk – mondta köszöntőjében Érfalvyné Ludvig Borbála igazgatónő –, hogy a mindenkori tantestület számára a hazafias nevelésre, a nemzeti érzés ápolására, az alma materhez való kötődésre nagyszerű lehetőség az, amikor a ballagó osztályok virágot helyeznek el az emlékműnél, és főhajtással, harangszó mellett tisztelegnek a hősi halált halt és elhunyt tanárok és diákok emléke előtt.” (Az emlékmű, 44. o.)
Torma Károly, az öregdiákok baráti körének elnöke mondott ünnepi beszédet. Az emlékművet Szita Károly alpolgármester avatta fel, Pázmány Lajos, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa, valamint Bognár Béla botykapeterdi református lelkész áldotta meg, s Kordován Gyula, az emlékműbizottság kuratóriumának elnöke – 1940-ben érettségizett egykori diák – adta át az iskolának. A harangot Torma Károly szólaltatta meg.