Asztalosinas volt, mint Munkácsy

„Azt sem tudom, mi a művészet, más sem tudja, hiába is viaskodik megfogalmazásával. […] Én is inkább érzem, mint értem lényegét. […] A művészetben korszerű, ami igaz és örök életűnek látszik.” Ispánki József szobrászművész, Kaposvár számos köztéri szobrának alkotója nyilatkozott így saját foglalkozásáról. (Gondolatait barátja, Kellner Bernát kaposvári könyvtárigazgató jegyezte le.) Ispánki tehát nemcsak az anyaggal bánt jól, hanem a szóval is, bár idősebb korában már nem volt kenyere a beszéd. Csendességét saját maga ekképpen kommentálta: „Nem vagyok barátja a szónak, legfeljebb szórakoztatóan tudok hallgatni.” (Somogyi Néplap, 1987. október 24.)

Elek apó kopjafája

Az 1740 körül alapított kaposfüredi iskola történetében különösen mozgalmas, sok változást hozó időszak kezdődött 1993-ban. Ősszel átadták a felújított iskolaépületet, 1996 szeptemberétől pedig – anyaintézménye, a Petőfi Sándor Általános Iskola megszüntetése miatt – teljes jogkörrel rendelkező, részben önálló költségvetésű intézménnyé vált az alsó tagozattal működő tanintézet. (Pénzügyi-gazdasági feladatait a Kinizsi-iskola látta el.) Ugyanebben az évben három tanteremmel bővítették az épületet, s 2001 decemberében az új iskolai könyvtárat is felavatták. Az egy évtized óta tartó fejlesztésre a névadás tette fel a koronát.

Polgárságunk díszei

A legelső név gróf Széchenyi Istváné azon a kőből készült, bronzdíszítésű emléktáblán, amelyet 1999. május 17-én helyeztek el a városháza Kossuth téri bejáratánál, az épületen belül, baloldalt. Kaposvár díszpolgárainak névsora történelmi korszakokat köt össze Gschwindt András alkotásán, s persze a jövőbe nyúlik.

Mária-tisztelet Kaposváron

A történelem viharai – elsősorban a török hódoltság meg a Rákóczi-szabadságharc idején bekövetkezett dúlások – miatt Kaposvár sajnos nem dúskálhat több évszázados építészeti és képzőművészeti emlékekben (leszámítva a szentjakabi apátságot), ezért nagy becsben tartja azt a néhány 18. századi épületet és szobrot, ami megmaradt. Közéjük tartozik az 1770 táján készült Mária-oszlop – a „Rokokó Madonnának” is nevezett műalkotást persze nemcsak helyi léptékben magas kora miatt értékelik nagyra a műítészek, hanem azért is, mert valóban szép, különlegesen szép alkotás. Azt tartják, hogy ez a város legszebb 18. századi szobra; anyaga üledékes mészkő, amely a fertőrákosi kőfejtőből származik, közelről kis tengeri csigák is láthatók a felszínén.

A lelkek kémiájához is értett

Megesett, hogy a fiatal tanársegéd nyilvánosan elszavalta a Cyrano orrmonológját. Igazi társasági ember volt, a cigányzenés nótázások központi alakja, és gáláns gavallér. Népszerűsége később, akkor is megmaradt, amikor már kiváló vegyésszé és nagy hatású oktatóvá érett. Széles körű műveltsége és páratlan szaktudása miatt joggal tisztelték, de emberi tulajdonságai miatt szerették is. Dr. Kajtár Márton (1929–1991), a kémiai tudományok doktora egész életében nyílt közvetlenséggel fordult az emberek felé, mindenféle nagyképűség nélkül – pedig lett volna mire felvágnia… „Életemben nekem legfontosabbak az emberi kapcsolatok voltak. […] Minden egyéb, a szakmában vagy másutt elért eredményeim, sikereim eltörpültek ahhoz képest, amit számomra az emberi kapcsolatok jelentettek.” (Természet Világa, 1992/12. szám, 533. o.)

Nem félünk a medvétől

„Egy város nem létezhet jelképek nélkül – állítja a kaposvári polgármester. – Ilyen jelkép a toponáriak számára a medve; a kedves hagyomány továbbörökítése az összetartozás tudatának is bizonyítéka. […] Arra emlékeztet, hogy a helyiek kaposváriként s egyben toponárinak maradva együtt építették, gazdagították és erősítették a várost.” (Szita Károly: Egy kaposvári. Kaposvár, Kaposvár Polgáraiért Egyesület, 2015. 170. o.)

2010. január 30-án nem is valamely valóságos személy vagy igazolt történelmi esemény, hanem egy jelkép tiszteletére avattak szobrot Somogy megye székhelyén; ezen a napon leplezték le ugyanis a toponári városrészben Putnoki Sándor Medve gyermekkel című alkotását.

Az épület, amely három gimnáziumot is befogadott

Először úgy tervezték, hogy az Irányi Dániel utcában kap önálló hajlékot az 1918-ban alapított kaposvári leány-középiskola, aztán az Eszterházy (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utca nyugati végéhez közel jelölt ki telket a városi közgyűlés. Az építkezés 1925 tavaszán kezdődött meg Kappéter István mérnök tervei alapján. (A tervpályázat első díját ugyan Lamping József munkája nyerte el, anyagi okokból mégis úgy döntöttek, hogy Kappéter második díjas elképzelését valósítják meg.) Ungár Nándor budapesti vállalkozó néhány hónap alatt végzett a kivitelezéssel, s egy téli vasárnap – meglepően langyos, napfényes, tavaszias időben – fel is avatták a leánygimnázium háromszintes, az eklektikához közel álló stílusban épült „palotáját”.

Józan pallérozás és valódi erkölcsösség

2001. augusztus 24-én, amikor átadták a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár felújított és 3700 négyzetméter alapterületűre bővített épületét, Szita Ferenc (1932–2018) nyugalmazott könyvtárigazgató az intézményt megalapító gróf Festetics László emlékoszlopát, Kling József szobrászművész alkotását is leleplezte. A könyvtár előtt elhelyezett emlékkő azokba az időkbe kalauzol el bennünket – a 19. század első évtizedeibe –, amikor ténylegesen is megyeszékhellyé fejlődött s már egyértelműen a polgárosodás útján haladt a kis mezőváros. Erős polgárság híján persze nálunk is a nemesség, sőt a főnemesség segítségére volt ehhez szükség. Az arisztokrácia támogatása nélkül nemcsak a gimnázium, hanem a könyvtár sem jöhetett volna létre az 1800-as évek elején.

A bácsi a Kodály bácsi?

A rendszerváltozás után 1991 volt a nagy utca- és intézménynév-változások éve Kaposváron; a Tóth Lajos Általános Iskolát is ekkor keresztelte át Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos Általános Iskolává a városi közgyűlés. Joggal kapta a város meghatározó jelentőségű alapfokú oktatási intézménye éppen a háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós és zeneoktató nevét, hiszen a zenei nevelés már évtizedek óta nagy szerepet játszott az iskola pedagógiai programjában. Éppen Kodály halálának évében indította az első ének-zene tagozatos osztályt, s úttörőzenekara (a későbbi Kaposvári Ifjúsági Fúvószenekar), valamint kórusa méltán tett szert nagy hírnévre.

Szomorú évforduló

A Baross Gábor utcai tüzérlaktanyába 1944. június végén és július legelején zsúfolták be a zsidókat; akkor, amikor kiürítették a kaposvári gettót. Néhány nap múlva a kórház zsidó betegeit is ide vitték át a csendőrök. A zsidók közül a kórházban hárman, a gettóban és a gyűjtőtáborban tizenkilencen menekültek az öngyilkosságba a kilátástalan jövő elől. Egy fiatalasszony éppen július elején szülte meg egészséges kisfiát a kórházban. A kimerült kismama nem élte túl a szülést, de a csecsemőt is hamarosan elvitték a csendőrök. Auschwitzba. (Vajon innen is vezet még út lefelé?)