Polgárságunk díszei
A legelső név gróf Széchenyi Istváné azon a kőből készült, bronzdíszítésű emléktáblán, amelyet 1999. május 17-én helyeztek el a városháza Kossuth téri bejáratánál, az épületen belül, baloldalt. Kaposvár díszpolgárainak névsora történelmi korszakokat köt össze Gschwindt András alkotásán, s persze a jövőbe nyúlik.
A jövőbe, hiszen ez egyike annak a néhány kaposvári emléktáblának, amelynek a szövege nem tekinthető véglegesnek. (Ugyanígy folyamatosan kiegészülhet a Táncsics-gimnázium jeles tanítványainak tiszteletére állított, a polgármesterek nevét feltüntető és a testvérvárosi emléktábla.) A díszpolgárok névsora azonban máris tekintélyes hosszúságú – 1835-től 2019-ig negyvenhárman kerültek közéjük –, és már felületes „elemzése” is tanulságos megállapításokhoz vezethet.
Első négy díszpolgárunk nem helyi, hanem országosan ismert nagyság volt, kiemelkedő politikus; díszpolgárrá választásuk nyilvánvalóan azt fejezte ki, hogy a település közössége milyen politikai irányzat zászlaja alatt kíván felsorakozni. Ekkoriban nagyon ritkán került sor díszpolgárválasztásra Kaposváron: gróf Széchenyi István 1835-ben, Kossuth Lajos 1889-ben, gróf Apponyi Albert 1921-ben, gróf Bethlen István 1931-ben kapta meg ezt a címet. Ebből következik, hogy sokáig általában csak egyetlen élő díszpolgára volt a városnak – vagy egy sem. (Egyedül az idős Apponyi és Bethlen között volt „átfedés”, de csak addig, amíg Apponyi 1933-ban el nem hunyt.)
A második világháború után aztán több évtizedre a lomtárba került a díszpolgárság intézménye – a szocialista rendszerben nem igazán volt szalonképes a „polgár” fogalma, még akkor sem, ha „dísz”. A végleges várossá alakulás centenáriumára készülve azonban mégis felelevenítették ezt a nevében is polgári szokást. A Kaposvári Városi Tanács 1972. november 27-én rendeletet alkotott a díszpolgári cím adományozásáról, s két hónapon belül már alkalmazták is az új jogszabályt.
A városi tanácson 1973. január 23-án ünnepséget rendeztek Kaposvár rendezett tanácsú várossá nyilvánításának századik évfordulója alkalmából, mikor is egyszerre négyen kapták meg ezt a kitüntetést – tehát annyian, ahányan addig, 1835-től fogva, összesen. Ekkor Bernáth Aurél festőművész és író, Boór István volt polgármester, Csere Lászlóné varrónő és Takáts Gyula költő részesült a város legnagyobb elismerésében.
Az immáron valóban polgári önkormányzat 1991. október 1-jén alkotott újabb rendeletet a kitüntetésekről és díjakról, közük a Kaposvár Város Díszpolgára címről, amely „a kimagasló életmű, tevékenység és alkotások megkülönböztetett eseteiben” adományozható azoknak, akik „a város gazdasági, társadalmi, tudományos vagy művészeti életében maradandót alkottak”, illetőleg úgy szolgálták az egyetemes haladás, kultúra vagy művészet ügyét, hogy ezzel „közvetlenül vagy közvetve városunk tekintélyének, jó hírnevének növeléséhez” is hozzájárultak. A kitüntető címhez aranylánc jár egy medállal, amelyet a város címere díszít. (A rendelet azt is megjegyzi, hogy a díszpolgárok nevét a városháza falán emléktáblán kell megörökíteni.)
1973 óta tehát ismét divatba jött, mondhatni „(dísz)polgárjogot nyert” e valóban megtisztelő, erkölcsileg is értékes kitüntetés Kaposváron. Négy díszpolgári címet azonban soha többé nem osztottak ki egyszerre, és kettőt is csak egyszer: 2018-ban. Olyan év viszont több is akadt, amikor egyetlen névvel sem bővült a díszpolgárok listája: 1976-ban és 1977-ben, 1979-től 1981-ig, 1985-től 1989-ig, 1991-ben, valamint 1996-ban és 1997-ben nem adományoztak ilyen kitüntetést.
Az aligha meglepő, hogy díszpolgáraink között a legnépesebb csoportot a politikusok, az oktatásban tevékenykedők, valamint az írók, művészek alkotják (nyolc-nyolc fővel), s csak alig kisebb a vállalatvezetők és az orvosok mezőnye (ők hét-hét főt számlálnak). Van négy történészünk, két-két papunk és ügyvédünk, s még egy-egy építész, főjegyző és munkásnő is akad. (Megjegyzendő, hogy a fenti csoportosításban egy személy több kategóriában is szerepelhet.)
Talán érdekes lehet, hogy két olyan díszpolgárunk volt eddig, akinek az állandó lakhelye – megválasztásának időpontjában – kívül esett az országhatáron: Kossuth Lajos és Juan Gyenes. Az pedig biztosan elgondolkodtató, hogy csak két ízben esett hölgyre a választás: Csere Lászlóné (1973) és Fésűs Éva (2004) személyében…