A lelkek kémiájához is értett
Megesett, hogy a fiatal tanársegéd nyilvánosan elszavalta a Cyrano orrmonológját. Igazi társasági ember volt, a cigányzenés nótázások központi alakja, és gáláns gavallér. Népszerűsége később, akkor is megmaradt, amikor már kiváló vegyésszé és nagy hatású oktatóvá érett. Széles körű műveltsége és páratlan szaktudása miatt joggal tisztelték, de emberi tulajdonságai miatt szerették is. Dr. Kajtár Márton (1929–1991), a kémiai tudományok doktora egész életében nyílt közvetlenséggel fordult az emberek felé, mindenféle nagyképűség nélkül – pedig lett volna mire felvágnia… „Életemben nekem legfontosabbak az emberi kapcsolatok voltak. […] Minden egyéb, a szakmában vagy másutt elért eredményeim, sikereim eltörpültek ahhoz képest, amit számomra az emberi kapcsolatok jelentettek.” (Természet Világa, 1992/12. szám, 533. o.)
Annak ellenére, hogy ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet még kamaszként talált telibe a második világháború és pályakezdőként a Rákosi-diktatúra, aránylag szerencsésen átvészelte a történelem hullámverését. Legfőképpen azért, mert szerető családban nőtt fel, ahol mindig figyeltek rá. Édesapja egyszerű székely parasztgyerekből küzdötte fel magát – szorgalmas tanulással – állatorvossá, humán műveltségű édesanyja pedig magyar–történelem szakos tanárnak készült. Kajtár professzor, ahogyan élete alkonyán bevallotta, szinte már szégyenkezett amiatt, hogy mennyi jót kapott a családjától…
A nagyatádi születésű gyerek (hatan voltak testvérek) diákkorában költözött családjával Kaposvárra. Halálának kilencedik évfordulóján, 2000. június 21-én Dózsa György utca 15. szám alatti egykori lakóházának helyén avatták fel az emléktábláját, Weeber Klára alkotását.
Elemibe az Anna utcai iskolába (a mai Kodályba) járt a kis Márton, a gimnáziumot a Somssichban (a mai Táncsicsban) kezdte el 1940-ben, de a felső osztályokat már Pannonhalmán járta ki. A fiatal Kajtár Márton 1944-től tanult a Szent Márton hegyén épült kolostor gimnáziumában, s a bencés középiskola szellemisége egész pályájára hatással volt. (Utóbb úgy nyilatkozott, hogy a pannonhalmi iskolához fogható szellemi központtal később sem találkozott.) Az amúgy is mélyen vallásos családból származó Márton olyan erkölcsi muníciót kapott itt, amely nem fogyott el a következő évtizedekben.
Jó, hogy nem, mert az ő életében is adódtak azért kritikus helyzetek. Kajtárt a gimnáziumban a kémián kívül más természettudományok is érdekelték – 1947-ben például megnyerte az országos középiskolai matematikaversenyt –, sőt egy időben azt forgatta a fejében, hogy színész lesz. (Ebből a vágyból fakadt a már említett orrmonológ.) Nem sok hiányzott, hogy a kémia tudománya szegényebb legyen egy Kajtár Mártonnal, mert akkor érettségizett, amikor már rossz pontnak számított, ha valaki egyházi középiskolába járt. Ezért sikeres felvételije ellenére sem vették fel vegyészmérnöknek a Műegyetemre. Szegeden tudta elkezdeni egyetemi tanulmányait, s csak 1949-től folytatta Budapesten, az ELTE-n. Itt a már Szegeden megismert dr. Bruckner Győző professzor volt a mestere.
Kajtár 1952-ben szerzett diplomát, ezután nyomban a szerves kémiai tanszékre került tanársegédnek. Itt dolgozott élete végéig, a ranglétrát egészen a professzorságig végigjárva. 1986-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1987-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Számára a legnagyobb örömet nem annyira a tudományos kutatás, inkább az oktatás jelentette, magát elsősorban nem is vegyésznek, hanem tanárnak tartotta.
Noha már neveltetése miatt sem értett egyet a Kádár-rendszer ideológiájával, igyekezett kerülni a politikát. Ő kémiát szeretett tanítani! Talán éppen ezért, az elfogulatlansága miatt érdekes az, hogy mit mondott a nyolcvanas évek végén bekövetkezett politikai fordulatról: „Remélem, hogy az a nagy változás, ami a magyar társadalomban zajlik, tisztábbá, őszintébbé formálja az embereket. Igazából a legnagyobb baj nem is a gazdasági helyzet romlása volt, hanem a hazugság, hazugság, hazugság mindenütt. Ha most valamivel nagyobb lesz az őszinteség, ha nyíltan hűek lehetünk saját álláspontunkhoz, akkor mindenképpen egészségesebb társadalom születik.” (Természet Világa, 1992/12. szám, 535. o.) Hát, igen.
A karizmatikus, megnyerő és színes egyéniségű dr. Kajtár Mártont a nyolcvanas évek második felében már a nemzetközi hírű tudósok közé sorolták. Kiváló tankönyveket, tudományos és ismeretterjesztő munkákat írt, órái élményszámba mentek. „Nagy tudású, rendíthetetlen hitű és szilárd erkölcsű férfi volt – írta róla nekrológjában Kucsman Árpád –, aki szeretni tudta az embereket, és azok is szerették őt. […] Életének három vezérlő motívuma volt, a hit, az alázat és a szolgálat, ami a szülői házban és Pannonhalmán vésődött beléje.” (Természet Világa, 1991/9. szám, 387. o.)