Mária-tisztelet Kaposváron
A történelem viharai – elsősorban a török hódoltság meg a Rákóczi-szabadságharc idején bekövetkezett dúlások – miatt Kaposvár sajnos nem dúskálhat több évszázados építészeti és képzőművészeti emlékekben (leszámítva a szentjakabi apátságot), ezért nagy becsben tartja azt a néhány 18. századi épületet és szobrot, ami megmaradt. Közéjük tartozik az 1770 táján készült Mária-oszlop – a „Rokokó Madonnának” is nevezett műalkotást persze nemcsak helyi léptékben magas kora miatt értékelik nagyra a műítészek, hanem azért is, mert valóban szép, különlegesen szép alkotás. Azt tartják, hogy ez a város legszebb 18. századi szobra; anyaga üledékes mészkő, amely a fertőrákosi kőfejtőből származik, közelről kis tengeri csigák is láthatók a felszínén.
„Az alapzaton mint egy trónuson ül a Madonna, karján gyermekével – mutatja be a szobrot Stadler József (1935–2013) építészmérnök, várostervező szakmérnök. – […] A palást mögül angyalkák bújnak elő. Ez a rokokó forgatag mégis egységes, arányos koncepciót alkotva, statikus biztonsággal áll a talpazaton.” (Kaposvár XVIII. századi köztéri szobrai. = Műemlékvédelem, 1979/4. szám, 335. o.)
Szigetvári György (1926–2018) Ybl-díjas építész pedig így méltatja: „Az igazi művészeti értéket a plébánia déli végfala előtt látható Mária-oszlop, a toponári rokokó Madonna – a régi magyar címerrel – jelenti. […] A szobor a felhők között mutatja a kicsiny Jézust kézben tartó édesanyát, lábánál az eltiport ördög fejével. Feltételezhető, hogy a kor szokásainak megfelelően az alkotó saját arcmását rejtette el az alakok között az ördög képében.” (Az én Kaposvárom. Kaposvár, Kaposvárért Közalapítv., 2002. 89. o.)
Abban természetesen semmi meglepő nincs, hogy ez a fehér kőszobor is helyet változtatott az idők során, hiszen a költözködés szinte kötelező eleme a kaposvári szoborsorsnak. Noha a Mária-oszlop eredendően nem volt kaposvári: első két évszázadát – amint azt Szigetvári György is említette – Toponáron töltötte. Kezdetben a Festetics-kastély előtt csodálhatták meg az arra járók, de a kert parcellázása miatt a 20. század derekán egy toponári ház udvarába került, 1974-ben pedig (akkor már négy éve Toponár is Kaposvárhoz tartozott) a megyeszékhely főterére, a plébániatemplom elé helyezték át. Talán elmondható, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség, a megyei múzeum és a megyei tanács műemlékvédelmi albizottsága ezzel mentette meg a szobrot, amely addigra igen siralmas állapotba jutott; kőből faragott címere letört, a talapzatát bevésések rongálták meg. Kőfalvi Imre kőszobrász-restaurátor és csoportja azonban szépen felújította.
Kétségkívül méltó helyet kapott a szobor a Kossuth téren, hiszen a nagytemplom (1993 óta székesegyház) felszentelési címe is Nagyboldogasszony. Megjegyzendő, hogy a többször átépített, jelenlegi formájában már a harmadik főtéri templom titulusa eredetileg a Szentháromság volt, amelyet – Hoss József plébános és egyháztörténész szerint – valószínűleg az 1790-es években végzett átalakítási munkák során változtattak meg Nagyboldogasszonyra.
De nem a székesegyház az egyetlen egyházi épület Kaposváron, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek: ilyen a Róma-hegyi Angyalos Boldogasszony-kápolna, a Kapos-hegyen pedig a Havas Boldogasszony-kápolna. 2006. augusztus 15-én – Nagyboldogasszony napján –a kaposfüredi városrészben szentelték fel az Efezusi Mária Házát; az épület Török Marcell (1942–2016) atya kezdeményezésére készült Szűz Mária utolsó földi lakhelyének mintájára. Természetesen több Szűz Mária-szobor is áll Kaposváron, így a Keleti és a Nyugati temetőben, a Pannon Mentő Kht. idősek otthonának udvarán, sőt a főtéri plébánialak homlokzatán levő fülkében is (utóbbi Bory Jenő szobrászművész alkotása).
A megyeszékhely 1991-ben megnyílt katolikus középiskolája a Nagyboldogasszony nevet kapta, diákjai pedig 1995 tavaszán nagy sikerrel tartották meg – a Szakszervezetek Művelődési Házában – a Mária evangéliuma című rockopera vidéki ősbemutatóját.
Ha már az intézményneveknél tartunk: az 1870-es években alapított első kaposvári óvoda és az 1883-ra felépült árvaház is Ferenc József és Sissi negyedik, Budán született gyermeke, Mária Valéria főhercegnő (1868–1924) nevét viselte. (Az árvaház 1950-ben aztán Zója lett – egy szovjet partizánlány után…)
A híres Máriákról szólva arról sem feledkezhetünk meg, hogy több ízben vendégszerepelt Kaposváron (először 1889-ben) a legendás színésznő, Jászai Mari. És 2009 őszén a Csiky Gergely Színházban tért vissza a színpadra – bár ő nem Mária, hanem Marián, illetve Mariann volt eredetileg – a súlyos betegségéből felépült Törőcsik Mari, a nemzet háromszoros Kossuth-díjas színésze…
