Elek apó kopjafája
Az 1740 körül alapított kaposfüredi iskola történetében különösen mozgalmas, sok változást hozó időszak kezdődött 1993-ban. Ősszel átadták a felújított iskolaépületet, 1996 szeptemberétől pedig – anyaintézménye, a Petőfi Sándor Általános Iskola megszüntetése miatt – teljes jogkörrel rendelkező, részben önálló költségvetésű intézménnyé vált az alsó tagozattal működő tanintézet. (Pénzügyi-gazdasági feladatait a Kinizsi-iskola látta el.) Ugyanebben az évben három tanteremmel bővítették az épületet, s 2001 decemberében az új iskolai könyvtárat is felavatták. Az egy évtized óta tartó fejlesztésre a névadás tette fel a koronát.
Utóbbi eseményt azonban megelőzte, hogy 2002 augusztusában egy kaposvári születésű pedagógus, Jágerné Katona Zsuzsanna lett a Kaposfüredi Általános Iskola igazgatója. Az új intézményvezető az iskola önállóságának, sajátos arculatának megerősítését tekintette egyik legfontosabb feladatának. A tanári karral együtt úgy érezte: amint a név kifejezi egy család együvé tartozását, a névválasztással az iskolák is meghatározzák a világban elfoglalt helyüket, s felmutatják azt az értékrendet és szellemiséget, amelynek jegyében oktatni-nevelni kívánnak. Mivel a kaposfüredi tanoda a családias, szeretetteljes légkör megteremtésére törekedett, s a kisdiákok erkölcsi-érzelmi nevelésében különösen nagy szerepet játszanak a mesék, Benedek Elek, a nagy mesemondó nevének felvétele mellett döntöttek.
A kisbaconi születésű Benedek Elek (1859–1929) újságíró és országgyűlési képviselő is volt tevékeny élete során, mindenekelőtt azonban meseíróként, a magyar gyermekirodalom egyik megalapozójaként emlékezünk rá. Olyan ember volt, aki 1921-ben visszatért a trianoni békeszerződés által elszakított szülőföldjére, s haláláig Erdélyben maradt.
„A névadást a szívügyemnek tekintettem, s szerencsére a tantestület, a gyerekek és a szülők is így éreztek – emlékezett néhány év múlva az igazgatónő. – Elek apó megkérdőjelezhetetlen, szeretetre méltó egyénisége és munkássága igazán illik egy olyan iskolához, ahol csak alsó tagozatos gyerekek tanulnak. Benedek Elek hitvallása ma is tökéletesen érvényes: »Egyetlen szent célom volt: emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni benneteket.« Kötődéseket kell kialakítani a gyerekekben családhoz, iskolához, településhez, hazához. Érzelmileg pedig sokkal könnyebb kötődni egy olyan intézményhez, amelynek neve van!” (Búvópatak, 2009/6–7. szám, 5. o.) Jágerné ugyan tősgyökeres kaposvári, de tisztában van vele, hogy Erdély milyen nagy szerepet játszott a magyar történelemben, s hogy a Trianon előtti Magyarország ismeretének mekkora jelentősége van a nemzeti nevelésben. Olyan tanulója is volt a nyolcvanas évek végén Füreden, aki Erdélyből menekült át a családjával együtt a Ceauşescu-rendszer elől. Az osztály néma csendben hallgatta, amikor arról mesélt: lőttek rájuk a határon…
Miután a városi közgyűlés is jóváhagyta az iskola kérelmét, 2003. május 21-én megtartották a névadó ünnepséget. Dr. Baka József alpolgármester mondta az avatóbeszédet, hangsúlyozva, hogy Benedek Elek megelőzte a korát, ugyanis már a 19. században közelebb hozta Magyarországot Európához. „Napjainkban, amikor az értéktelen, a talmi özönében élünk, talán még fontosabb, hogy a diákok megismerkedjenek a hagyományokkal és az igazi értékekkel – fogalmazott beszédében Jágerné Katona Zsuzsanna igazgató. – S hogy milyen értékek fogalmazódnak meg egy-egy népmesében? A szív értékei: mert aki megosztja utolsó hamuban sült pogácsáját a rászorulóval, az a bajban segítséget remélhet. Az erkölcs értékei: hiszen aki bátran, becsületesen kiállja a próbákat, az elnyeri a királykisasszony kezét és a fele királyságot. A tudás értékei: mert aki felelni tud a három találós kérdésre, azé a jutalom. S aki mindezt nem hiszi, az járjon utána…” (Dél-dunántúli Dorottya, 2003. június, 7. o.)
Néhány hónappal a névadó után, 2003. október 8-án kopjafát avattak Elek apó tiszteletére az iskola előtt. Tóth János fafaragó alkotását a településrészi önkormányzat és a lakosok összefogásával állították fel.
Dr. Heintz Tamás kaposfüredi háziorvos, önkormányzati képviselő kifejtette avatóbeszédében, hogy „a halott emlékére ültetett kopjafa […] akkor válik élővé, ha tetteinkben, mindennapjainkban vezet minket az a múlhatatlan szellem, mely a halott fán is átsugárzik, s nem hal meg soha. A közösség pedig, amely a kopjafák üzenetét továbbéli, erős és nagy lesz, mint a gyermekkel növő tölgyfa. Benedek Elek életpályája, utolsó leírt három szava int erre: »…fő, hogy dolgozzanak«. Ugye, nincs is más tennivalónk?” (Heintz Tamás: Szívkopogtató. Kaposvár, Szerző, 2010. 131. o.)