Az épület, amely három gimnáziumot is befogadott
Először úgy tervezték, hogy az Irányi Dániel utcában kap önálló hajlékot az 1918-ban alapított kaposvári leány-középiskola, aztán az Eszterházy (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utca nyugati végéhez közel jelölt ki telket a városi közgyűlés. Az építkezés 1925 tavaszán kezdődött meg Kappéter István mérnök tervei alapján. (A tervpályázat első díját ugyan Lamping József munkája nyerte el, anyagi okokból mégis úgy döntöttek, hogy Kappéter második díjas elképzelését valósítják meg.) Ungár Nándor budapesti vállalkozó néhány hónap alatt végzett a kivitelezéssel, s egy téli vasárnap – meglepően langyos, napfényes, tavaszias időben – fel is avatták a leánygimnázium háromszintes, az eklektikához közel álló stílusban épült „palotáját”.
Dr. Vétek György polgármester azzal adta át az épületet 1925. december 20-án, hogy „abban neveljék a magyar nő eszményi példaképeit”. Dr. Bíró Lajos igazgató pedig felhívta a figyelmet, hogy „a szellemi és erkölcsi nevelés szent templomául tekintsük ezt az intézetet, melyben három fő érzést ápoljunk: a nemzeti érzést, az istenfélelmet és az emberszeretetet”. (Új-Somogy, 1925. december 22.)
A szertárak és a könyvtár állománya – meg persze a tanulólétszám – olyannyira gyarapodott, hogy hamarosan napirendre került az iskola bővítése. Miután az anyagi feltételeket biztosították, az eredeti épület tervezője, Kappéter István kapta meg a megbízást a tervek elkészítésére. Az építkezés 1938 augusztusára fejeződött be, melynek eredményeként az intézmény alapításának huszadik évfordulójára alaposan meghosszabbodott az udvari homlokzat. Az addig földszintes – s most öt méterrel megtoldott – tornaterem fölé két emeletet is felhúztak.
Egyébként ugyanezen a tavaszon – 1938. április 2-án – Szabó Lőrinc volt a vendége a leánygimnáziumnak. Szűnni nem akaró tapssal fogadta a fiatalság a poétát, aki az önképzőköri ülésen maga olvasta fel Lóci verset ír című költeményét. „Boldog voltam, hogy maguk között lehettem” – búcsúzott a kaposvári gimnazistáktól a költő, aki ezután a városházán rendezett irodalmi est vendége volt.
A leánygimnázium (amely utóbb Munkácsy Mihály Gimnáziummá alakult át) évtizedekig működött 1925-ben épült és 1938-ban bővült épületében. A hatvanas évek elején aztán kiköltözött, mert új, modern otthonra tett szert a Kossuth Lajos utcában, régi épülete azonban továbbra is az oktatást szolgálta.
Szükség is volt erre, mert a középfokú oktatás általánossá válása és a demográfiai hullám következtében megnőtt az érdeklődés a gimnáziumok iránt. A kaposvári Táncsicsba is egyre többen iratkoztak be; diákjainak száma úgy felduzzadt (összesen 885-en jártak ide, és egyedül az első osztályokban 338-an tanultak), hogy a hagyományos módon már nem lehetett elhelyezni őket. A gondot – legalábbis egyelőre – egy iskolák közötti átcsoportosítással sikerült megoldani: a Táncsics 1963 szeptemberében megkapta a leánygimnázium Bajcsy-Zsilinszky utca 8. szám alatti épületét, a második emeleti tantermeket pedig a nemrég indult, de máris helyhiánnyal küzdő gépipari technikum vette igénybe.
Egy év múlva radikális, de nem logikátlan átszervezés tette pótépületből ismét anyaépületté az egykori leánygimnáziumot: 1964 szeptemberében ugyanis itt nyílt meg a III. Számú Gimnázium. Kaposvár legújabb középiskolájának másodikos tanulóit (négy osztályt) a Táncsics Mihály Gimnázium adta, mint ahogy pedagógusok is érkeztek a Táncsicsból a III. Számú Gimnázium tantestületébe; az iskolát váltó nyolc tanerő között olyan nagy egyéniségek is voltak, mint az újító, bátor, sajátos módszereket alkalmazó, a maga útját járó pedagógus, a tudással, emberséggel és humorral egyaránt nevelő dr. Borka Géza (1894–1977) magyartanár. Az új gimnázium presztízse azonban mégsem érte el a Táncsicsét és a Munkácsyét, és nem csupán rövidke múltja miatt. Hiszen a demográfiai hullám levezetésének szándékával megnyitott középiskolába később olyan gyerekeket is felvettek, akiknek gyengébb tanulmányi eredményük miatt nem sikerült bejutniuk a város két patinás gimnáziumába.
1967-ben meg is szűnt a III. Számú Gimnázium, s épületét a városi tanács átadta a tanítóképzőnek. A hetvenes években már Gyakorló Általános Iskolaként ismerték a kaposváriak a szép belvárosi iskolaházat, amelyben később a pedagógiai és a művészeti felsőoktatás is otthonra lelt.
Az egykori III. Számú Gimnázium volt diákjai ötvenéves érettségi találkozójukon, 2017. május 27-én emléktáblát lepleztek le a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskolaépület – a hajdani leánygimnázium – épületének falán.