Nem félünk a medvétől
„Egy város nem létezhet jelképek nélkül – állítja a kaposvári polgármester. – Ilyen jelkép a toponáriak számára a medve; a kedves hagyomány továbbörökítése az összetartozás tudatának is bizonyítéka. […] Arra emlékeztet, hogy a helyiek kaposváriként s egyben toponárinak maradva együtt építették, gazdagították és erősítették a várost.” (Szita Károly: Egy kaposvári. Kaposvár, Kaposvár Polgáraiért Egyesület, 2015. 170. o.)
2010. január 30-án nem is valamely valóságos személy vagy igazolt történelmi esemény, hanem egy jelkép tiszteletére avattak szobrot Somogy megye székhelyén; ezen a napon leplezték le ugyanis a toponári városrészben Putnoki Sándor Medve gyermekkel című alkotását.
Annak a történetnek a szálai, amely a mű „eszmei alapját” képezi, a régmúlt homályába vesznek, a hagyomány azonban időnként van olyan erős építőköve a helyi identitástudatnak, mint bármely, históriailag bizonyított tény. Lehetséges, hogy a hagyomány alapja nem a valóság – de maga a hagyomány már valóban része a mindennapjainknak.
Az efféle történetek persze – ahogy az lenni szokott – az idő előrehaladtával egyre több változatban élnek tovább. Az egyik szerint a toponári Festetics-kastély – tehát a mai általános iskola – kertjében több medvebocsot is tartottak a grófok. (Toponár Festetics-birtokként született újjá a 18. században, a török hódoltság után.) A mackók azonban valahogyan megléptek (talán az intéző mulasztotta el bezárni őket), s a falusiak sokáig hajkurászták a bundás jószágokat, míg sikerült befogni valamennyit. Egy másik variáns szerint nem a Festeticsek, hanem az éppen arra járó vándorcirkusz medvéi szabadultak el. Olyan alváltozat is létezik, amely tudni véli: nem szöktek meg a cirkuszos medvék, csak egy illuminált állapotban levő toponári ember kiabálta tele a falut ezzel a rémhírrel. Mások úgy mesélik a történetet, hogy nem több kicsi mackó volt, hanem egy nagy, s azt csak a Bálintka névre hallgató kisfiúnak volt mersze hazakormányozni, mégpedig a hátára ülve és a fülénél fogva. Mi most nem fogunk igazságot tenni a história különféle változatai között, annál is kevésbé, mert a történettudomány eddig viszonylag kis teret szentelt e fontos helytörténeti kérdés megválaszolásának.
A Medve gyermekkel mindenesetre ott áll a Mikes Kelemen utcában, lehetővé téve, hogy a helyiek (meg az idelátogatók) új meg új nemzedékei ismerjék meg a legendát. S hogy a toponáriak tisztában legyenek vele, miért nevezik őket „medvéseknek”…
A hagyomány tehát – függetlenül az igazságmagvától – elválaszthatatlan része a „toponáriságnak”, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a szobrot akkor leplezték le, amikor Toponár Kaposvárhoz való csatolásának (vagy Kaposvár Toponárhoz való csatolásának?) negyvenedik évfordulóját ünnepelték. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 20/1970. számú határozatával Kaposfüred és Toponár községet 1970. július 1-jén egyesítették Kaposvár várossal.
A két egykori falu településrészi önkormányzata 1995 augusztusában alakult meg. Ezután megszaporodtak a helyiek összetartozását erősítő intézmények és rendezvények Toponáron: 1997 őszén felavatták az új művelődési házat, egy év múlva először tartották meg a falunapot, 1999 júniusában meghirdették az első utcaszépségversenyt – 2006 márciusában pedig Toponárt Szépítők Egyesületévé alakult át a helyi utcafelelősök csoportja. 2007. január 6-án – a kaposfüredi sportcsarnoktól, illetve a Toponári Művelődési Háztól indulva, a Szeretem Kaposvárt mozgalom szervezésében – első ízben került sor a Háromkirályok túrára. (A napkeleti bölcsek példáját követve a nevezési díjat – egy tábla csokoládét – jótékony célra fordították.) A következő év elején aztán már „medveváró” kolbász- és borfesztivált is rendeztek Toponáron.
A toponáriak öntudatát méltán erősítheti, hogy a település híres szülöttekkel is büszkélkedhet. Köztük van Haracsi Lajos (1898–1978) erdőmérnök, egyetemi tanár, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke és Dőri András (1930–2013) kaposvári ökölvívó, aki az 1956-os melbourne-i olimpián is részt vett. De a toponári bognármester József nevű, pedagógussá lett fiáról sem feledkezhetünk meg, aki 1839-ben született, és 1908-ban hunyt el Kaposváron. Sok éven át irányította a kaposvári községi elemi iskolát, akárcsak az iparostanonc-iskolát. Összesen negyvenhárom esztendőn át tanítóskodott; hosszú szolgálata jutalmául a századvégen az arany érdemkereszttel tüntette ki a király. Több festményen is láthatjuk szakállas alakját, ami nem meglepő, mivel legidősebb fiát úgy hívták: Rippl-Rónai József…