2019.
11. 16., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Nem csak nevében volt Merész

A szenvedések évei mellett néhány percnyi hadi dicsőség is jutott a kaposvári katonáknak a második világháború keleti frontján. Volt alkalmuk megmutatni, mire képesek, hiszen már 1941 őszén Ukrajnába érkezett egy kaposvári zászlóalj (a 108. gyalogdandár keretében), a kaposvári 10. könnyű hadosztálynak a megszállt Szovjetunióba induló alakulatait pedig 1942. május végén búcsúztatták el a megyeszékhelyen. Kaposvári katonák azonban a Gyorshadtest nem somogyi kötődésű egységeiben is harcoltak; köztük dr. Merész László (1915–1997), akiből a világháború igazi katonahőse vált. A Kaposváron született tartalékos zászlós a nyíregyházi 1. lovasdandár egyik páncélosalakulatánál szolgált.

Tovább

2019.
11. 09., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Borsot tört a hatalom orra alá

Még csak félig készült el a kaposvári Európa park, amikor egy különleges, forgatható szobrot helyeztek el ott: Bors István mitikus jelképekkel díszített alkotását. A Napkerék 2000. augusztus 25-e óta dísze a térnek – felállítását a Munkácsy-díjas művész, a város (és az ország) egyik legkiválóbb szobrásza maga is ellenőrizte.

Tovább

2019.
11. 02., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Az emberi tartás példája

Kiváló földijeink között vannak, akik csak egyetlen témában mélyültek el, egyedül abban alkottak maradandót, de így is be tudták vésni alakjukat és tevékenységüket a kollektív emlékezetbe. Olyanok is akadnak ugyanakkor, akik több, egymástól látszólag független területen hoztak létre valami rendkívülit.

Tovább

2019.
10. 26., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Az angyal mellénk állt

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök a kaposvári Berzsenyi parkban felavatta Gera Katalin szobrászművész A szabadság angyala című 1956-os emlékművét. Az Egyesült Államokban élő magyarok egyik szervezete, a dr. Egervári Gyula vezette Magyar Studies of America figurális emlékművet szeretett volna állítani Budapesten, de nem kaptak erre lehetőséget. Ezután fordultak a kaposvári művészhez, s Dakos Rózsának (1954–2006), a Művészetek Kincsesháza igazgatójának közbenjárására és Szita Károly polgármester támogatásával, az emigráns magyarok adományaiból Kaposváron valósulhatott meg a hat méter magas szobor.

Tovább

2019.
10. 19., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Galambepével is lehet kórházat építeni

A megyei kórház egyik legrégebbi épületének homlokzatán, az emeleti ablakok között szürke márványtábla néz a Fő utcára. Az épületegyüttes (a kórház reformkori „anyaépülete” és a bő negyven év múlva elkészült, rá merőleges szárny) az új évezredben robotikának is helyet adó informatikai központtá alakult át. A régi emléktábla megmaradt – ez azonban aligha változtat a tényen, hogy akinek tiszteletére állították, szinte teljesen ismeretlen már a városlakók körében. Hiába: az idő legalább akkora pusztítást végez az emberi emlékezetben, mint a kövekben és a falakban.

Tovább

2019.
10. 12., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Gimnázium, két születésnappal…

A Táncsics Mihály Gimnázium 2006 őszén ünnepelte meg alapításának két évszázados jubileumát. Mind a tanárok, mind az egykori és akkori tanítványok érezték – volt, aki meg is fogalmazta –, hogy kétszáz évesnek lenni nem mindennapi dolog… A gimnázium, amely 1806 óta a hagyományápolás valódi mesterévé fejlődött, ezúttal is kitett magáért.

Tovább

2019.
10. 05., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Ormányos a magasban

Aligha túlzás azt állítani, hogy kereskedők nélkül nem lett volna város Kaposvár, s hogy a kereskedelem fejlődése egyúttal a város gyarapodását is jelentette. Számos példa bizonyítja mindezt attól kezdve, hogy 1703 áprilisában I. Lipót vásártartási jogot adományozott a török hódoltság romjai alól még csak félig-meddig kikecmergő városkának. (A hetivásár mellett januárban, márciusban, júliusban és novemberben éves vásárt is tarthattak a kaposváriak, a vásárok rendjére urasági hajdúk vigyáztak.) A 18. század közepétől a megyeszékhelyre beköltöző lakosság nem elhanyagolható része már iparosokból és kereskedőkből állt. Az 1800-as évek utolsó harmadában a vasút is azért húzhatta át a 20. századba Kaposvárt, mert újabb lehetőségeket nyitott a kereskedelem előtt.

Tovább

2019.
09. 28., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Bőröndnyi életek

Ami az európai – s azon belül a magyarországi, még közelebbről a somogyi – németségnek kijutott az 1940-es években, az nemzedékek sorának is túl sok lett volna. Persze egyetlen igazságtalanság és jogsértés is több az elfogadhatónál… Mert a politikát, kiváltképp a nagyhatalmi politikát nem ők, nem a német emberek csinálták, ők csak elszenvedték. Mint más nációk is akkoriban – meg azelőtt és talán azóta is…

Tovább

2019.
09. 21., szombat

Írta: Nagy Zoltán

A grófnő és az apácák szellemében

A toponári óvoda 2005. szeptember 16-án ünnepelte meg alapításának százharmincadik évfordulóját. Nem ez a legkorosabb ovi Somogyban, de mindenképp az elsők közül való. 1866-ban Bálványoson, 1867-ben Berzencén, 1868-ban Kerekiben nyílt óvoda, s az 1868. februári megyegyűlésen előterjesztett tanügyi jelentés egy Csurgón felállított kisdedóvó intézetről is megemlékezett. A megyeszékhely első óvodája pedig, amelyet feleségével együtt Tar Csatár egykori színész vezetett, az 1870-es évek elején tárta ki kapuját a legkisebb kaposváriak előtt.

Tovább

2019.
09. 14., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Jolánka már alaposan elzsibbadhatott

1963 őszén készült el a debreceni születésű, akkor harmincéves szobrászművész, Józsa Bálint Ülő nő című alkotása, amelyet 1967 novemberében helyeztek el a kaposvári megyei könyvtár előtt. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk, hogy a szobor kiültetésének dátuma nem egészen biztos… A korabeli szoborpályázatokról szóló szakmunka ezt az időpontot jelöli ugyan meg, de csak egy kézzel írott megjegyzésre hivatkozva, amely az ügy dossziéján olvasható (Kortárs művészet. Szerk. Nagy Ildikó. Budapest, Képző- és Iparműv. Lektorátus, 2006. 86. o.). Kellner Bernát (1908–1996), a könyvtár igazgatója viszont korábbi dátumra emlékezett: „1965-ben kapta a város a megyei könyvtár mellé Józsa Bálint Ülő leány szobrát egy medence párkányára komponálva. A medence elemei is megérkeztek a város címére, de az ülő lány pénz- és vízhiány miatt egy árnyas körtefa alá került.” (Somogyi Néplap, 1977. szeptember 4.) A homályt eloszlathatná a szobor leleplezéséről szóló laptudósítás, ám úgy tűnik, hivatalos avatóünnepségre nem került sor.

Tovább