Ormányos a magasban
Aligha túlzás azt állítani, hogy kereskedők nélkül nem lett volna város Kaposvár, s hogy a kereskedelem fejlődése egyúttal a város gyarapodását is jelentette. Számos példa bizonyítja mindezt attól kezdve, hogy 1703 áprilisában I. Lipót vásártartási jogot adományozott a török hódoltság romjai alól még csak félig-meddig kikecmergő városkának. (A hetivásár mellett januárban, márciusban, júliusban és novemberben éves vásárt is tarthattak a kaposváriak, a vásárok rendjére urasági hajdúk vigyáztak.) A 18. század közepétől a megyeszékhelyre beköltöző lakosság nem elhanyagolható része már iparosokból és kereskedőkből állt. Az 1800-as évek utolsó harmadában a vasút is azért húzhatta át a 20. századba Kaposvárt, mert újabb lehetőségeket nyitott a kereskedelem előtt.
A kereskedők a város kulturális és társadalmi életében is jelentékeny szerepet játszottak, hiszen iskolát és számos egyesületet alapítottak s tartottak fenn. A 20. század első felében már kereskedői-tisztviselői várossá kezdett alakulni Kaposvár.
A kisipar és a kiskereskedelem persze a városképen is nyomot hagyott. Kaposvár egyik legrégebbi utcája, a mai Ady Endre utca a kereskedők – és a vásárlók – utcájává vált az idők során. A 19. században kezdték Korona utca néven emlegetni, és a második világháború után nevezték el a várost két ízben is meglátogató Ady Endréről.
Megsárgult képeslapokon látható, hogy száz évvel ezelőtt hány cégér csalogatta a vevőket az üzletekbe és a műhelyekbe, bizonnyal hozzájárulva a 20. század eleji kaposvári bevásárlóturizmus fellendüléséhez. A jellegzetes cégérek közé tartozott az utca elejének egyik kereskedőházát ékesítő „fekete elefánt” is, amelyet hamar a szívükbe zártak a városuk hagyományaira büszke kaposváriak. Az egyedisége miatt is feltűnő cégért azonban – a járdák fölé nyúló táblák többségével együtt – a harmincas évek közepén leszerelték. A kedves kis ormányos lassan a feledés ködébe burkolódzott; Kaposvár alapos ismerője, Szigetvári György építész-díszpolgár sem mondhatott róla mást egyik várostörténeti könyvében, mint hogy „a cég kis elefántja ismeretlen helyre menekült”.
A cégér múltját Szabó Tamás kaposvári bádogosmester és ipartörténész derítette fel, aki az elvándorolt elefánt másolatát is elkészítette. Tőle tudjuk, hogy az egzotikus, távoli vidékeket idéző állat figurája azért került a kaposvári épület homlokzatára, mert ott Lajpczig Antal nemcsak vaskereskedéssel, hanem fűszerkereskedéssel is foglalkozott. A 19. század közepén megnyílt üzletben – Kaposváron elsőként – kávét, holland és orosz teát meg más egzotikus fűszerárut is találhatott a nagyérdemű vásárlóközönség. (Budapesten, Sopronban és Pécsen hasonló figurák díszítették a fűszerkereskedéseket.)
A Nagykanizsáról Kaposvárra költözött Lajpczig család jól beilleszkedett Somogyban, egyik tagja járási főszolgabíró lett, egy másik katonatiszti pályára ment, sok kaposvári azonban továbbra is a jellegzetes cégérről ismerte Lajpczigékat; a „fekete elefántról”, amely az épület homlokzatából kinyúló márványlapos konzolon állt. A cégér magassága 80, hossza 65 cm lehetett, s valószínűleg bádogból vagy horganylemezből készült.
1894-ben a kereskedést s vele a fekete elefántot Bárdossy Elek vette meg, aki tizenhét évig vezette a boltot. Utána Krázsovits József lett a tulajdonos, aki lassan felhagyott a fűszerkereskedéssel, s a harmincas évektől inkább csak vasáruk és festékek értékesítésével foglalkozott.
Nem sokkal később maga az elefánt is eltűnt a Korona utcából – de nem tűnt el a régi kaposváriak emlékezetéből. Az elefántot tartó konzol is megmaradt, igaz ugyan, hogy ma az eredeti helyétől távolabb látható, a kirakatok többszöri átépítése miatt. S mindenekfelett megmaradt, sőt erősödött a vágy a kaposváriakban, hogy visszahozzák az egykori Korona utca kedves hangulatát. Ehhez nyújt segítséget a cégér, amely száz éve a város egyik vidám színfoltja, sőt tájékozódási pontja volt. S talán az lesz a mai Kaposváron is.
A megújult fekete elefántot 2014. december 17-én avatta fel Szita Károly polgármester az Ady Endre utca elején. A Kaposvári Városszépítő Egyesület készíttette el; fél tucat kalapács, több mint egymillió kalapácsütés, egy frissen kivágott fűzfarönk (ezen kalapálta ki a mester) és két hónap kellett hozzá. „Egy ilyen munkát nem lehet úgy csinálni, hogy reggel felkel az ember és nekilát dolgozni – mondta az elefánt alkotója, Szabó Tamás bádogosmester. – Erre rá kell hangolódni, és sok türelem is kell hozzá. […] Tehát az egymillió kalapácsütés nem túlzás. Szóval, volt mit kalapálni, sokszor javítani. Meg is kérdezték a környéken: mi van, elefántcsorda készül?” (Somogyi Hírlap, 2014. december 24.)