Jolánka már alaposan elzsibbadhatott
1963 őszén készült el a debreceni születésű, akkor harmincéves szobrászművész, Józsa Bálint Ülő nő című alkotása, amelyet 1967 novemberében helyeztek el a kaposvári megyei könyvtár előtt. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk, hogy a szobor kiültetésének dátuma nem egészen biztos… A korabeli szoborpályázatokról szóló szakmunka ezt az időpontot jelöli ugyan meg, de csak egy kézzel írott megjegyzésre hivatkozva, amely az ügy dossziéján olvasható (Kortárs művészet. Szerk. Nagy Ildikó. Budapest, Képző- és Iparműv. Lektorátus, 2006. 86. o.). Kellner Bernát (1908–1996), a könyvtár igazgatója viszont korábbi dátumra emlékezett: „1965-ben kapta a város a megyei könyvtár mellé Józsa Bálint Ülő leány szobrát egy medence párkányára komponálva. A medence elemei is megérkeztek a város címére, de az ülő lány pénz- és vízhiány miatt egy árnyas körtefa alá került.” (Somogyi Néplap, 1977. szeptember 4.) A homályt eloszlathatná a szobor leleplezéséről szóló laptudósítás, ám úgy tűnik, hivatalos avatóünnepségre nem került sor.
Ha tovább vizslatjuk a szakirodalmat, látni fogjuk, hogy mind 1965, mind 1967 előfordul a haraszti mészkőből készült, életnagyságnál nagyobb műalkotás felállításával kapcsolatban – sőt olyan helytörténeti munka is akad (a Kaposvár 2000-ben című), amely az egyszerűség (?) kedvéért mindkét időpontot közli (a 240., ill. a 241. oldalon). Szokásunktól eltérően azért lebbentettük fel a fátylat a kutatás kulisszatitkairól, hogy az olvasó is szembesülhessen vele: a több forrás korántsem jelenti automatikusan azt, hogy nagyobb esélyünk van a tisztánlátásra…
Annyi bizonyos, hogy 1962 februárjában, amikor a szoborpályázatot kiírták, már folyt az új könyvtár építése. Három évig tartottak a munkálatok (közben egy kelta sír is előkerült a területen), mígnem 1964. augusztus 20-án felavatták az ország első korszerű, szabadpolcosra tervezett megyei könyvtári épületét. A megnyitóünnepség szónoka Illés Dezső (1927–1989), az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkára volt (aki a hetvenes évek közepén majd emlékezetesen nagyot bukik mint a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság visszaélésekkel vádolt vezérigazgatója). Illés a kor- és rendszerszellemnek megfelelően egyebek közt ezen igékkel adta át az új létesítményt: „A könyvtárhálózat minden munkatársa – mint eddig is – szívvel-lélekkel munkálkodjék a somogyi dolgozók általános és szakmai műveltségének emelésén; az eszmei és ideológiai harcban, a világnézeti nevelésben mozdítsa elő a párt munkáját a szocialista életforma és erkölcsi normák kialakításában, a társadalmi és politikai ismeretek terjesztésében.” (Somogyi Néplap, 1964. augusztus 22.)
A fenti szellemi alapvetés nem sok jót ígért az intézmény nevének megválasztása előtt (mert az még nem volt neki). Különösen, hogy éppen a könyvtáravatás utáni napon hunyt el a Jaltában nyaraló Palmiro Togliatti (1893–1964), az Olasz Kommunista Párt főtitkára… És lőn: néhány hónappal később, 1965. február 4-én tényleg Togliatti elvtársról nevezték el a kaposvári megyei könyvtárat. A névadó ünnepségen – amelyen egyébként az Olasz Kommunista Párt küldöttsége és Ilku Pál művelődésügyi miniszter is részt vett – Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy miképpen tud majd a könyvtár méltóvá válni „világhírű névadójához”. A Togliatti elvtárs iránymutatásaihoz való igazodás értékét némileg megkérdőjelezi, hogy keményvonalas sztálinista volt – 1930-tól szovjet állampolgár is. (Takáts Gyula költőnk még csaknem két évtizeddel később is keserűen emlegette – például 1983. április 21-i naplóbejegyzése tanúskodik róla –, hogy Kellner Bernát a megyei könyvtár homlokzatára „Vikár neve helyett Togliattiét íratta”.)
A Togliatti név azonban csak annyira bizonyult időtállónak, mint a diktatúra, amelyet jelképezett. 1990 őszétől már folyamatosan felejthetjük, hogy valaha így hívták a megyei könyvtárat – amely intézmény előtt kissé kényelmetlen testtartásban, de már több mint fél évszázada üldögél a kőhölgy, akit a könyvtárosok csak Jolánkának becéznek.
De talán nem is a nevek a fontosak. Palmiro ide, Togliatti oda, Jolánka már az első évtizedekben is tanúja lehetett sok valóban nagy ember látogatásának. Megfordult a megyei könyvtárban Gyergyai Albert irodalomtörténész, egyetemi tanár (1965) s az írók-költők közül például Illyés Gyula (1969), Sütő András (1974), Faludy György (1992, 2004), Kányádi Sándor (1993), Csoóri Sándor (1999) és Jókai Anna (2004).
Tartott e falak közt előadást – 1990 novemberében – Király Béla tábornok, az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka, és járt itt – 1998. június 12-én – Nagy Erzsébet, a mártír miniszterelnök lánya is. Vajon mit szólt volna ehhez Togliatti elvtárs, aki annak idején külön kérte az oroszokat, hogy verjék le az 1956-os magyar forradalmat?