A grófnő és az apácák szellemében
A toponári óvoda 2005. szeptember 16-án ünnepelte meg alapításának százharmincadik évfordulóját. Nem ez a legkorosabb ovi Somogyban, de mindenképp az elsők közül való. 1866-ban Bálványoson, 1867-ben Berzencén, 1868-ban Kerekiben nyílt óvoda, s az 1868. februári megyegyűlésen előterjesztett tanügyi jelentés egy Csurgón felállított kisdedóvó intézetről is megemlékezett. A megyeszékhely első óvodája pedig, amelyet feleségével együtt Tar Csatár egykori színész vezetett, az 1870-es évek elején tárta ki kapuját a legkisebb kaposváriak előtt.
A kisdedóvóként is szolgáló toponári zárdát néhány évvel később alapította a helybeli földbirtokos, gróf Festetics Dénes felesége, Zichy Karolina grófnő. Az új intézményt az Isteni Szeretet Leányai elnevezésű rend kezelésére bízta a nemes hölgy. Ezt a szerzeteskongregációt 1868-ban hozták létre Bécsben szegény és árva leányok nevelése-oktatása céljából; a Toponáron dolgozó első három apáca is onnan érkezett.
A kisdednevelő intézménybe a Festetics-uradalom községeiből és pusztáiról vettek fel gyerekeket, különösen olyanokat, akiknek szüleit cselédként vagy napszámosként alkalmazták. A felvételnél vallási különbségre nem voltak tekintettel. „Valóban jólesik megyénk egyik főbb birtokosnőjétől ez utánzásra méltó példát felmutatni – írta a korabeli kaposvári hetilap –, kinek lelki öröme, vigasztalása, hogy az Isten áldásából, mely a közszeretetben álló grófi családot környezi, a szegényeknek is juttat, éspedig oly úton, a nevelés útján, melyen édes Hazánknak tesz szolgálatot.” (Somogy, 1875. szeptember 14.)
Az 1875 szeptemberében megnyílt óvodának a következő hónapban már több mint százharminc növendéke volt, s a tudósítások szerint az apácák „ernyedetlen szorgalommal” neveltek és tanítottak. Mikor az óvodát a második világháború után államosították, a nővéreknek mégis távozniuk kellett…
Az 1970-ben Kaposvárhoz csatolt Toponár fejlődésével az intézmény gyermeklétszáma újra növekedésnek indult. Ezért 1992 tavaszára – Fábián Éva építész tervei alapján – két csoportszobával és szociális helyiségekkel bővítették az óvodát, három év múlva megépült a hetven négyzetméteres tornaterem, s a hatezer-hétszáz négyzetméteres udvaron úszómedence, búbos kemence és favár is helyet talált magának. A szülők ugyancsak megtették a magukét: kilencvenes évek elején a Toponári Úti Óvodába járó gyermekek „töretlen szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének biztosítására” létrehozták a Gyermekmosoly Alapítványt.
1995. augusztus 22-én a városi közgyűlés hozzájárult, hogy az öt csoportban 155 kisgyerekkel foglalkozó Toponári Úti Óvoda új neve – az alapító tiszteletére – Festetics Karolina Óvoda legyen. 2003 őszén pedig művészeti bázisóvodává avatták a jeles gyermekintézményt (a következő év decemberében hivatalosan is így nevezte el a város közgyűlése), ami azt jelenti, hogy a művészeteket fokozottan beépítik az óvoda életébe, tehát nagy figyelmet fordítanak rá, hogy a gyermekeket megismertessék a zene, a mese, a vers, a tánc, az előadó-művészet, a rajz és a kézimunka világával. És bázisóvodaként szakmailag segítik a hasonló programmal dolgozó somogyi intézményeket.
Így érkezett el a 130. évforduló, amikor átadták a szabadtéri gyermekszínpadot, az új udvari játékokat, a Karolina-ivókutat, és Szita Károly polgármester felavatta az alapító hölgy, Festetics Karolina domborművét, Putnoki Sándor kaposvári szobrász-keramikus alkotását. „Furmányos eszű és erős akaratú ember Putnoki Sándor. […] Üvegkerámiának nevezte el a titkos összetételű anyagot, amelyből munkái elkészülnek, mert rendelkezik az üveg és a finomkerámia keménységével és tartósságával.” (Luthár Péter: Abból él, amit szeret. = Kaposvári Polgár, 2005. november 4.)
Az ünneplőket Fésűs Éva meseíró, Kaposvár díszpolgára, valamint az Isteni Szeret Leányai apácarend tartományfőnöknője is megtisztelte jelenlétével. „Óvodánk patinás múltja kötelezi a mai utódokat a minőségre, mind a nevelésben, mind az óvoda jó hírének további gyarapításában – írta egy évtizeddel korábban az intézmény vezetője, Bekesné Porczió Margit. – Az alapító grófnő nemes gondolatának folytatói vagyunk: a nagylelkűséget, a gyermekszeretetet, a humánumot, a jó modort, a praktikusságra való törekvést, amelyet az Isteni Szeretet Leányai Rend apácái máig sugárzó, keresztény szellemű és családközpontú nevelési szándékkal írtak be a település történetébe, ma is vállaljuk.” (Bekesné Porczió Margit: 120 éves óvodám története. Szakdolgozat, 1996)