Az emberi tartás példája
Kiváló földijeink között vannak, akik csak egyetlen témában mélyültek el, egyedül abban alkottak maradandót, de így is be tudták vésni alakjukat és tevékenységüket a kollektív emlékezetbe. Olyanok is akadnak ugyanakkor, akik több, egymástól látszólag független területen hoztak létre valami rendkívülit.
Dr. Matolcsy Sándor (1887–1962) az utóbbi, számbelileg mindenképpen kisebbségben levő emberfajtához tartozott. Munkásságának jogi, pénzügyi és hitéleti eredményeit méltán tartják számon Kaposváron, bár éppen szerteágazó érdeklődése és nagy tudása miatt korántsem könnyű összefoglalni az érdemeit. Az ünnepi beszédet mondó dr. Ozsváth Ferenc alpolgármester és dr. Fekete László, a megyei ügyvédi kamara elnöke is efféle – nehéz, de éppen ezért hálás – feladat előtt állt 2002. július 18-án, amikor felavatták a 115 évvel azelőtt született dr. Matolcsy Sándor emléktábláját (Gschwindt András alkotását) Dózsa György utcai lakóházának falán.
Ahogy az alpolgármester kiemelte: Matolcsy azok közé tartozott, akiknek életútja a város sorsára is hatással volt, és valósággal összeforrt vele. Noha a família (amelynek II. Mátyás adományozott címert 1609-ben) eredendően nem idevalósi, csak Sándor dédapja révén költözött Somogyba.
Matolcsy Sándor – folytatva a családi hagyományt – fontos tisztségeket töltött be a református egyházban. Már fiatalon a gyülekezet presbitere és az egyházmegye ügyésze lett, később gondnoki feladatokat is ellátott mind a helyi gyülekezetben, mind az egyházmegyében, s 1925-től évtizedekig volt az elnöke a csurgói református gimnázium igazgatótanácsának. Nagy szerepet játszott a kaposvári gyülekezeti ház megépítésében, de a Bethlen Margit Nőnevelő Intézetet is ő hozta létre (özv. Czifra Józsefné hagyatékából) a Tallián Gyula és a mai Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán. (Mindkét épületet ugyanazon a napon, 1928. november 25-én avatták fel.) A Bethlen Margit nevét viselő nőnevelő – az egyházi kártalanítás és ingatlancsere révén – tulajdonképpen a mai Lorántffy-iskola anyagi alapját jelentette.
Dr. Matolcsy Sándor egyházi tevékenységét társadalmi szerepvállalása is segítette. Pedig nem úgy indult az élete, hogy majd „lesz belőle valaki”, s megkapja a kormányfőtanácsosi címet (pedig 1930-ban éppen ez történt vele): édesapját még gyerekként (1895-ben) elveszítette, meglehetősen szerény anyagi körülmények között nőtt fel, ezért már iskolásként dolgozott. A kaposvári főgimnáziumban érettségizett 1904-ben, kiváló eredménnyel. Ezután jogi tanulmányokat folytatott; ügyvédi diplomáját 1911-ben szerezte meg Budapesten.
Először a Sétatér utcában laktak, de édesapja az 1890-es évek elején házat vásárolt a János (ma Dózsa György) utca 10. szám alatt, és Sándor itt élt évtizedeken át. Ügyvédi irodáját is ezen az ingatlanon rendezte be; főként uradalmak képviseletét látta el.
Igazi ismertségre azonban az 1921-ben megalakult Dunántúli Bank és Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatójaként tett szert. Hamar kiderült, hogy ő mit értett „bankárság” alatt: „Élete arról szól, hogy a bankigazgató nem feltétlenül válik a pénz szolgájává, hanem a pénzt állította jó ügyek szolgálatába.” (Fekete László: Matolcsy Sándor életműve = Soli Deo Gloria, 2001/1. szám, 4. o.) A bank, amelynek székháza 1928-ra épült fel a Fő és a későbbi Kossuth Lajos utca sarkán, az irodalomkedvelő vezérigazgató javaslatára 1943-ban könyvtárat alapított, s a 9100 kötetes tékát hamarosan a város lakossága előtt is megnyitották.
A nagy tekintélyű mecénás, dr. Matolcsy Sándor közismert volt segítőkészségéről, még a labdarúgást is áldozatkészen támogatta. Eredményes pályát futott be, sikereihez céltudatossága, szorgalma, munkabírása, megnyerő modora, leleményessége és világos, előrelátó gondolkodása is hozzájárult. Azt persze nem tudta elkerülni, hogy saját sorsa a történelem fogaskerekei közé szoruljon. 1951-ben megalázó körülmények között, mindenétől megfosztva kitelepítették Kaposvárról, ő azonban „nem tört meg, mindent megtett a családjáért: tanította a falusi gyerekeket, volt biztosítási ügynök, megtanult öregen angolul, hogy pár fillérért a szomszédnak indiánkönyveket fordítson.” (Fekete László: In memoriam Matoltsy Gedeon. [Kaposvár], Kaposvári Ref. Egyházközs., [2018]. 25. o.) Élete utolsó éveit lányánál töltötte Budapesten. A kaposvári Keleti temetőben nyugszik.
„Dr. Matolcsy Sándor az a közéleti férfi volt, aki egész életével bizonyította, hogy a tudás, a vagyon és a befolyás nem önmagáért való, hanem társadalmi kötelezettségekkel jár. A köz javára való cselekvés alapvető morális kötelezettségével.” (Fekete László: Matolcsy Sándor életműve = Soli Deo Gloria, 2001/1. szám, 5. o.)