Bőröndnyi életek
Ami az európai – s azon belül a magyarországi, még közelebbről a somogyi – németségnek kijutott az 1940-es években, az nemzedékek sorának is túl sok lett volna. Persze egyetlen igazságtalanság és jogsértés is több az elfogadhatónál… Mert a politikát, kiváltképp a nagyhatalmi politikát nem ők, nem a német emberek csinálták, ők csak elszenvedték. Mint más nációk is akkoriban – meg azelőtt és talán azóta is…
Már az sem jelentett jót a magyarországi németeknek, hogy a hitleri Német Birodalom 1944. március 19-én megszállta Magyarországot. Ezután ugyanis sokakat közülük kényszerrel soroztak be az SS-be. Az újabb, ezúttal szovjet megszállást követően pedig a kollektív bűnösség szégyenbélyegével kellett élniük, számos atrocitásnak, visszaélésnek, kollektív megtorló intézkedésnek kitéve. Mit sem tehettek ez ellen, hiszen a nagy világégés után sokak szemében ők voltak „a hitlerizmus szálláscsinálói” – ráadásul védtelenségük okán amúgy is könnyű célpontnak látszottak, szorgalmukkal felépített gazdaságaik miatt pedig kívánatos áldozatnak… „A második világháború utáni évek indulatokkal teli, nagy átalakulásokkal terhes viszonyai között került sor Magyarországon a németajkú lakosság elleni jogkorlátozó intézkedésekre. A németekkel szemben Európa-szerte megnyilvánuló és a hazai közgondolkodásra is ható ellenszenv – amely nem volt mentes az általánosításoktól sem – jelentős mértékben befolyásolta a hazai kormányzati döntéseket is.” (Bognár Tibor: Nemzethűségi vizsgálat a Somogy megyei németek körében, 1945–1946. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, Somogy M. Levéltár, 1988. 309. o.)
A somogyi németek egy részét a megye szovjet megszállását követően a Szovjetunió munkatáboraiba hurcolták. A munkára fogható német lakosság összeszedését szervezetten hajtották végre 1944 végén és 1945 elején; a szovjet NKVD-alakulatok házról házra jártak… Az oroszok még azzal sem törődtek, hogy legalább formailag bevonják a magyar hatóságokat. Vagy ha mégis, akkor a következőképpen: a kaposvári szovjet katonai parancsnokság 1945. január 17-én utasítást adott a somogyi alispánnak, hogy írassa össze a megyében élő németeket, akiket a kaposvári Baross laktanyában kellett egybegyűjteni. A német származást kizárólag az anyanyelv döntötte el; nem számított, hogy az 1941-es népszámláláskor ki minek vallotta magát, az sem, hogy tagja volt-e a Volksbundnak (a német kisebbség szervezetének, amely a Harmadik Birodalom érdekeit képviselte Magyarországon), vagy sem… Legfeljebb súlyosbító körülménynek tudták be, ha néhányan közülük valóban a szélsőjobboldalhoz tartoztak. „Bűnösségük” megállapításához sokszor már a német hangzású név is elegendőnek bizonyult.
„A személyes szabadságjogaikat érintő további megpróbáltatást a rájuk vonatkozó igazoltatási eljárás, az úgynevezett »nemzethűség-vizsgálat« jelentette, melynek eredményeként egy részük internálására is sor került, másoknak a földreform, valamint a telepítések során kellett vagyonukkal rendelkezésre állniuk. Sorscsapásaik újabb fejezeteként hajtották végre nagy részük Németországba történő kitelepítését, amivel azonban megpróbáltatásaik nem zárultak le, csak a durva módszereket váltották fel kifinomultabbak, de egyáltalán nem kisebb hatékonysággal működők.” (Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban. = Somogy megye a II. világháborúban. Szerk. Szabó Péter, Szili Ferenc. Kaposvár, S. M. Levéltár, 1993. 146. o.)
A Magyar Kommunista Párt Somogy Megyei Bizottságának kezdeményezésére 1946-ban a sváb lakosságú somogyi községek önkormányzatát is felfüggesztették. Végül mintegy ötezer somogyi németet telepítettek ki Németországba, legnagyobb részüket 1948 áprilisától kezdve. Mindez teljes vagyonelkobzást is jelentett.
A németellenes akciók persze – ahogy ez hasonló esetekben már „lenni szokott” – a politikai leszámolásra éppúgy alkalmat teremtettek, mint a személyes ellenszenv kiélésére. Azt mondják, hogy a szovjet és magyar végrehajtó közegek viselkedése olykor a csendőrség 1944. évi zsidóellenes intézkedéseire emlékeztetett… Ugyanakkor az is igaz, hogy a német lakossággal együtt élő magyarok nemegyszer kiálltak az üldözöttek mellett, polgártársaik vagyonát is igyekeztek megmenteni.
Nem véletlen, hogy 2017. május 12-én éppen a kaposvári vasútállomás előtt leplezték le Sörös Rita szobrászművész bőröndöt formázó alkotását, amely a második világháború után Somogyból elhurcolt és kitelepített németeknek állít emléket. „Számukra az óhaza máig Magyarország” – mondta az ünnepségen Knollné Hidasy Erzsébet, a Kaposvári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. (Kapos Extra, 2017. május 18.)