Gimnázium, két születésnappal…
A Táncsics Mihály Gimnázium 2006 őszén ünnepelte meg alapításának két évszázados jubileumát. Mind a tanárok, mind az egykori és akkori tanítványok érezték – volt, aki meg is fogalmazta –, hogy kétszáz évesnek lenni nem mindennapi dolog… A gimnázium, amely 1806 óta a hagyományápolás valódi mesterévé fejlődött, ezúttal is kitett magáért.
Tulajdonképpen az egész esztendő a bicentenárium jegyében zajlott, de a háromnapos központi ünnepségsorozatra novemberben került sor, s nem is egy helyszínen. 9-én délután az ősi évfordulós hagyományok folytatásaképpen gyertyafényes örömünnep indította a sort a gimnázium Bajcsy-Zsilinszky utcai bejáratánál. Harangkondulásra lángoltak fel a fáklyák, s ragyogva csatlakozott hozzájuk több száz gyertya a diákkezekben és az ablakokban.
Másnap, pénteken délelőtt megnyílt a felújított és kibővített iskolatörténeti kiállítás a második emeleten, később képzőművészeti tárlatot is nyitottak, de a legfontosabb esemény a zsúfolásig megtelt tornacsarnokban rendezett ünnepi megemlékezés volt. Az iskola Szent Imre utcai bejáratánál Müller Ferenc, a Somssich–Táncsics Baráti Kör elnöke is ekkor avatta fel a bicentenáriumra készült, stilizált fáklyát formázó emlékoszlopot. (Maga a szobrász, Sörös Rita szintén az iskola növendéke volt.) A művészeti gálaestet pedig a Csiky Gergely Színházban tartották meg volt és „hivatalban levő” táncsicsosok közreműködésével.
Az ünnepségsorozat csúcspontjának talán a városháza dísztermében november 11-én rendezett „Legek találkozója” számított, ahol a gimnázium legsikeresebb életpályát befutott egykori diákjai beszéltek szakmájukról és az iskolához való kötődésükről.
Valóban két évszázaddal korábban, 1806. november 1-jén nyílt meg – a megye és a város közös erőfeszítéseinek eredményeként, az Esterházy hercegek támogatásával – a „pedagógium”, Kaposvár első középiskolája, a jelenlegi Táncsics Mihály Gimnázium elődje. (Paedagogiumnak a három, úgynevezett grammatikai osztállyal működő középiskolát nevezte az 1777. évi Ratio Educationis.) Az új tanintézetet Varga István megyei főorvos igazgatta, a filozófia és az orvostudományok doktora. A Gömörből Somogyba került orvos több nyelven – egyebek közt franciául is – beszélt; minden valószínűség szerint nagy általános műveltsége miatt bízták meg az iskola vezetésével.
Amely iskola az Esterházyak tulajdonában levő főtéri vendégfogadóban rendezkedett be. Ezt a kocsmaépületet 1812-re többé-kevésbé átalakították, hogy jobban megfeleljen gimnáziumnak. Az eredmény egy igen egyszerű alaprajzú, földszintes, magas nyeregtetős házikó lett, amely a későbbi Kossuth-szoborig nyúlt be a térre – az udvar felé nyitott folyosóval, festetlen ablakokkal. Amint a régi, latin nyelvű felirat hirdette: „Esterházy herceg bőkezűségéből, a jótevők adományából, a város közreműködésével a múzsák oltárává lettem.” A trapéz alakú épület bejárata felett fából ácsolt, zsindellyel fedett harangtorony emelkedett: kis harangja hívta a diákokat az órákra, és vele jelezték a szüneteket. (Ezt a harangot még az iskola harmadik, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában álló otthonában is használták, ha elromlott a villanycsengő…) A legrégibb, ma már nem álló gimnáziumépület az 1860-as évekig szolgálta az oktatás ügyét Kaposváron.
1810-ben újabb osztály nyílt, s már azt a célt tűzték ki a helyi tanügybarátok, hogy a „nyilvánossági jogot” is megkapja a négyosztályos magánjellegű kisgimnázium. Erre azért volt szükség, hogy államilag elismert bizonyítványt adhasson a tanítványainak. Nemsokára ez is sikerült: Csapody Gábor somogyi alispán az 1812. november 5-én tartott megyegyűlésen ünnepélyes keretek között ismertette a kaposvári gimnázium nyilvánossági jogát tanúsító privilégiumot. A helytartótanács leirata szerint Somogy vármegye mint patrónus jogot nyert arra, hogy a kaposvári pedagógiumot formálisan is gimnáziummá fejlessze.
Az intézmény tekintélyét jelentősen növelő okirat felolvasását általános lelkesedéssel fogadták a közgyűlésen. Az átalakulás utáni első tanévet természetesen nagy ünnepélyességgel nyitották meg november 8-án, s az iskola előtt mozsárágyúk dörgése tudatta a lakossággal, hogy megvan a régen várt privilégium.
Az azóta eltelt két évszázadban hol 1806-ot, hol 1812-t tekintették az első kaposvári gimnázium alapítási évének, ami az évfordulós ünnepségek időpontjában is tükröződött. Ezen persze nincs mit csodálkozni: a kaposvári Táncsicsnak olyan gazdag a múltja, hogy abból akár két születésnapra is futja…