2020.
08. 01., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Az év, amelyet túl kellett élni (Kaposvár 1957-ben)

Milyen jó volna, ha erre az esztendőre visszaemlékezve csak azt kellene feljegyeznünk: áprilisban megalakult a kaposvári repülőklub, és Kellner Bernátot (1908–1996) nevezték ki a megyei könyvtár vezetőjévé, nyáron pedig Kumorovitz L. Bernát (1900–1992) professzor, a szerzetes-történész egy 1377-ben keltezett ítéletlevélben megtalálta a zselicszentjakabi monostor 1061. évi alapítólevelének rövidített szövegét. S ezenkívül csak arról kellene írnunk, hogy októberben – dr. Bellyei László elnökletével – működni kezdett a Somogy Megyei Írócsoport, a megyei kórházban önálló fertőzőosztály létesült, és novemberben üzembe helyezték az Inota és Kaposvár közötti 120 KW-os távvezetéket. Meg talán arról, hogy a Csiky Gergely Színházban 1957. december 9-én rendezett Kodály-díszhangversenyen bemutatkozott a nemrég megszerveződött megyei Pedagógus Férfikar. S a krónikát azzal zárhatnánk, hogy a Kaposvári Cukoripari Technikumban letette az érettségit Lőrincz L. László, a későbbi író.

Tovább

2020.
07. 25., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Elhúztuk a huncutok nótáját (Kaposvár 1879-ben)

A legjobb lesz, ha rövid hírekkel kezdjük az év krónikáját, hiszen talán ezek mutatják meg a legjobban, miként teltek eleink napjai abban az esztendőben, amikor a Tisza nagy csapást mért Szeged városára. Igaz is: nálunk szintúgy volt árvíz ezen a tavaszon, noha nem olyan drámai következményekkel, mint az Alföldön. A Kapos áradása hidakat rombolt, Kaposvár szélső házaiba behatolt a víz, károk keletkeztek a Sétatéren.

Tovább

2020.
07. 18., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Forinteső hull az utcán (Kaposvár 1956-ban)

Érthető, hogy erkölcsi hatása és máig tartó kisugárzása miatt a forradalom minden más eseményt háttérbe szorított 1956-ban, de mi nem feledkezhetünk el róla, hogy más is történt ebben a rendkívüli évben. Így például a Pusztai Rezső vezette ásatás során előkerültek a kaposvári vár palánkfalának maradványai, az Ólaki-dűlőben befejeződött a IV. számú vízműtelep építése, és tavasszal Gárdonyi Géza nevét vette fel a Kaposvári Tanítóképző Intézet (bár nem tarthatta meg sokáig). Júniusban megalakult a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének helyi csoportja, és nyár közepén a Rippl-Rónai Múzeumban megnyílt Kunffy Lajos festőművész gyűjteményes kiállítása (a tárlatot Z. Soós István grafikus rendezte).

Tovább

2020.
07. 11., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Csalogány énekelt a vármegyeházán (Kaposvár 1878-ban)

Ennek az évnek a krónikájában az a vezérmotívum, hogy hova jutott el hírünk a világban… Hiszen nem volt az jelentéktelen dolog, hogy Kisfaludy Atala kaposvári költő- és írónőt egyhangúlag választotta tagjai sorába a Petőfi Társaság, mint ahogy az sem, hogy Freystädtler Antalt, a kaposvári uradalom főbérlőjét erdészeti termékeiért, Máday János kaposvári gimnáziumi tanárt indigójáért tüntették ki az 1878-as párizsi világkiállításon.

Tovább

2020.
07. 04., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Leköhögtük Rákosiékat (Kaposvár 1955-ben)

„Hiszem, hogy a színház erős bástyája lesz a magyar kultúrának.” A kiváló (akkor már nyolcvanéves) zeneszerző, Huszka Jenő (1875–1960) táviratozta ezt Kaposvárra, aki abból az alkalomból fogalmazta meg optimista, de megalapozott véleményét, hogy az ő művét előadva nyílt meg a Csiky Gergely Színház, a város állandó színháza. Ezen a nevezetes szombat estén, 1955. október 15-én a Szép juhászné című operett került a közönség elé, és Sugár László színigazgató mellett Kállai Gyula miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet.

Tovább

2020.
06. 27., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Tisza Kálmánék egy fazék forró vízzel (Kaposvár 1877-ben)

Meglehet, nemcsak azért jó visszatekinteni a „boldog békeévekre”, mert akkor még nem ontottak vért ipari módszerekkel, és még egyben volt az ország, hanem azért is, mert a politika akkortájt nem telepedett úgy rá az életünkre, mint a 20. század legnagyobb részében. A politika természetesen akkor is kopogtatott az ajtón, egyelőre azonban meglehetős visszafogottsággal. 1877. január 1-jén például dr. Andorka Elek ügyvédjelölt A socialismus kérdése hazánkban címmel tartott felolvasást a Kaposvári Egyesült Ipartársulat helyiségében. A hallgatóság (soraiban hölgyek is voltak) feszült figyelemmel hallgatta és élénken megtapsolta az előadót.

Tovább

2020.
06. 20., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Amikor Tamási Áront hallgattuk a színházban (Kaposvár 1954-ben)

Az év elején, február 20-án elhunyt egy segédmunkás Szigetváron. Látszólag érdektelen információ ez Kaposvár története szempontjából, de a látszat ezúttal is csal. Ugyanis annak a férfiúnak az életpályája zárult le ekkor – politikai pályája már sokkal korábban véget ért –, aki több mint két évtizeden át nemcsak vezette, hanem az első világháború, a kommün és Trianon megrázkódtatása után talpra állni segítette Kaposvárt. 

Tovább

2020.
06. 13., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Anna nálunk is örök (Kaposvár 1876-ban)

Az élet olykor valóban ismétli önmagát, így mi sem térhetünk ki a duplázás elől. 1876 nyarán ugyanis újra Kaposvárra látogatott Prielle Kornélia, amiről nem hallgathatunk csupán azért, mert az előző évben is játszott már kedves városunkban. Ezúttal július 23-án érkezett meg, azzal a céllal, hogy Miklósy Gyula itt időző színtársulatának előadásain vendégszerepeljen. Végül csak kétszer lépett fel, július 25-én és 26-án – azt mondják, megbetegedett, ezért kellett idő előtt távoznia. A kaposváriak azonban így is el voltak ragadtatva tőle: „Magyarország első művésznője előtt letesszük a bírálói tollat, s csodáljuk művészetét, mellyel önkénytelenül ragad mindenkit a képzelet bűvkörébe, hol szív, lélek egyaránt fölmagasztosul s meghajlik a nagyság előtt. Az ő játékában érezzük valóban a művészet hatalmát. Ragyog ő megjelenésével, mint a nap, művészetének sugara átvillanyozza a hallgatót, mely vele érez, vele sír és nevet. […] Ki egyszer látja, nem feledheti el soha.” (Somogy, 1876. augusztus 1.)

Tovább

2020.
06. 06., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Hozzánk menekítették a kőszegi lányokat (Kaposvár 1953-ban)

Két dolog biztosan magához köti a kollektív emlékezet horgonyát, ha erről az esztendőről elmélkedünk: az egyik az angliai futballmeccs, „az évszázad mérkőzése”, a másik meg a kormányátalakítás, amely hosszú évek után először hozta el a politikában a változás ígéretét. Történetesen mindkét eseménynek voltak kaposvári résztvevői: a londoni 6:3-nak persze ismét a Kaposváron anyakönyvezett csatár, Czibor Zoltán (bár ezúttal nem szerzett gólt), míg a politikai szerepcserének Nagy Imre, aki – ötvenhét évvel azelőtt – szintén Somogyország fővárosában látta meg a napvilágot. Négy hónappal Sztálin halála után, 1953. július 4-én ugyanis (amúgy szovjet utasításra) ő lett a minisztertanács elnöke.

Tovább

2020.
05. 30., szombat

Írta: Nagy Zoltán

A tornádó éve (Kaposvár 1875-ben)

Kezdjük az esztendő krónikáját művészeti vonatkozású hírekkel – bár akadt köztük olyan is, amelyről még nem lehetett tudni, hogy számon fogják tartani a művészettörténettel foglalkozó könyvek lapjain. Arra gondolunk, hogy egy kaposvári fiatalember, bizonyos Rippl József 1875-ben gyógyszerészinas lett a Fő utcai Aranyoroszlán Patikában…

Tovább