Csalogány énekelt a vármegyeházán (Kaposvár 1878-ban)
Ennek az évnek a krónikájában az a vezérmotívum, hogy hova jutott el hírünk a világban… Hiszen nem volt az jelentéktelen dolog, hogy Kisfaludy Atala kaposvári költő- és írónőt egyhangúlag választotta tagjai sorába a Petőfi Társaság, mint ahogy az sem, hogy Freystädtler Antalt, a kaposvári uradalom főbérlőjét erdészeti termékeiért, Máday János kaposvári gimnáziumi tanárt indigójáért tüntették ki az 1878-as párizsi világkiállításon.
Az szintén hozzájárulhatott a somogyi megyeszékhely presztízsének növekedéséhez, hogy 1878. március 15-én, a forradalom kezdetének harmincadik évfordulóján a kaposvári Korona fogadóban ünneplő társaság egyenesen a torinói száműzetésben élő Kossuth Lajosnak küldött üdvözlő táviratot. Így szólt az üzenet: „Nagy neved és alkotásaidat viselő 1848. Március 15-ét ünnepelve Somogy megye székvárosa; örömmel küldi szerencsekívánatát hajlott korod éveihez, melyek nem ismernek mulandóságot.” (Somogy, 1878. március 19.)
Az előző hónapban pedig Németh Ignác polgármester harmadmagával Bécsbe utazott, hogy magától az uralkodótól kérjen segélyt a kaposvári kisdedóvoda számára. A kis somogyi küldöttség királyi jóváhagyást várt ahhoz is, hogy az óvodát Mária Valéria főhercegnőről nevezhessék el. (Mária Valéria a királyi pár legkisebb lánya volt, akit Erzsébet királyné szándékának megfelelően magyar szellemben neveltek.) Ferenc József közölte a kaposváriakkal, hogy a célt szépnek tartja, és teljesíti kívánságukat.
Ahogy a fenti történetből láttuk, már nem Bárány Gusztáv volt a város első embere; őt 1877 végén vármegyei tiszti főügyésszé választották. 1878. január 10-én a várostörténet egyik legszínesebb alakja, Németh Ignác ügyvéd ült a polgármesteri székbe. A visszaemlékezések vele kapcsolatban is megjegyzik, amit Bárányról írtak: népszerű ember és függetlenségi politikus. Ő viszont – nem úgy, mint visszahúzódó természetű elődje – nagy kedvvel vetette bele magát a város társasági életébe. Jelentős érdemei voltak a közvilágítás fejlesztésében, a csatornázás megindításában, s értett a pirotechnikához is. Költekező életmódja azonban nagy adósságokba sodorta, s pénzügyi nehézségeit politikai ellenfeleinek támadásai tetézték. De ne szaladjunk ennyire előre…, inkább térjünk vissza az óvodához.
Mert a jeles gyermekintézményre nem csak királyi kegy áradt ebben az esztendőben. A helybeli műkedvelő társaság meghívására még Blaha Lujza (1850–1926), a hallatlan népszerűségnek örvendő magyar színész- és énekesnő is fellépett egy kaposvári színielőadáson, mely a kisdedóvoda javára jövedelmezett.
A szervezők sejtették, hogy rendkívüli érdeklődés fogja kísérni Blaha Lujza kaposvári vendégszereplését, akit elsősorban a népdalok kedves, egyszerű előadásmódja miatt neveztek „a nemzet csalogányának”. Ezért úgy határoztak, hogy az 1878. március 28-ára kitűzött előadást a megyeháza nagytermében tartják meg. De arra még ők sem gondoltak, hogy micsoda harc kerekedik majd a jegyekért. A csatajeleneteket így írta le egy szemtanú: „A pénztárnok ajtaja úgy elállva, hogy midőn ajtót nyitott, csak életveszély közt juthatott szobájába. Ember ember hátán; többen a jegyváltó helyhez nem a földön, hanem a más hátán mentek be. A feljegyzések egész listáit tartották kézben, s a légben integettek vele, mint a börze futkozói, midőn nagy az eladási kedv. Kiabálásokban bábeli hangzavar. […] Tenyerek, kifeszített öklök fenyegették az eget, s aki 10-12 jegy után vágyott, kapott 1-2-t vagy semmit! Ha mind a nyolc szolgabírót most választották volna, a megyeházban nem lett volna ily tolongás, harc.” (Somogy, 1878. március 26.) Jellemző, hogy a műkedvelő társaság elnökének sem jutott hely, az alelnök pedig a kalapját veszítette el az ádáz küzdelemben. Az előadás persze nagy sikerrel zárult – a műsoron A falu rossza című népszínmű szerepelt, ugyanaz, amelynek premierjén, 1875. január 15-én a Finum Rózsit alakító Blaha Lujzának óriási sikere volt a Nemzeti Színházban.
Az ünnepelt művésznő a búcsú pillanataiban ígéretet tett, hogy augusztus folyamán még egyszer útba ejti Kaposvárt. Ez a nyár azonban – sajnos – másról lett nevezetes. Nem Blaha Lujza látogatott el újra Somogyba, hanem az osztrák–magyar katonaság – s köztük számos kaposvári baka – „vendégszerepelt” Boszniában és Hercegovinában. Augusztus végén a 44. gyalogezred Kaposváron állomásozó alakulatai is Boszniába indultak. Behívóparancsok, forró menetelések, összecsapások, halottak ezrei… Megkezdődött az 1878-as okkupáció: a legújabb, ezúttal már véresen komoly előadás az európai politika forgószínpadán.