Amikor Tamási Áront hallgattuk a színházban (Kaposvár 1954-ben)
Az év elején, február 20-án elhunyt egy segédmunkás Szigetváron. Látszólag érdektelen információ ez Kaposvár története szempontjából, de a látszat ezúttal is csal. Ugyanis annak a férfiúnak az életpályája zárult le ekkor – politikai pályája már sokkal korábban véget ért –, aki több mint két évtizeden át nemcsak vezette, hanem az első világháború, a kommün és Trianon megrázkódtatása után talpra állni segítette Kaposvárt. Talán nem túlzás így fogalmazni: személyiségével, elkötelezett munkájával jelképezte is a somogyi székvárost. Meghalt tehát dr. Kaposváry György egykori polgármester, akit 1945 decemberében másfél évi börtönre ítélt a Kaposvári Népbíróság, s bár a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946 novemberében felmentette a koncepciós politikai vádak alól, ez akkor már nem az ő világa volt.
Akik abban az időben nyeregben érezték magukat, tehát az állampárt somogyi vezetői, 1954. március 29–30-án tartották meg rituális összejövetelüket a kaposvári Béke Szálló (a hajdani Turul, a mostani Dorottya) nagytermében. Ezt a szertartást úgy hívták akkor, hogy „megyei pártértekezlet”. Újból Tóth Istvánt választották meg megyei első titkárnak; a tanácskozáson Nagy Imre miniszterelnök és Dögei Imre, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja is jelen volt.
Néhány hónappal később, június 19-én pedig Mikecz János (1905–1988) pártmunkást – korábbi kőművest – tették meg a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé, aki igazán jellegzetes alakja volt a „lángszavú” párt mindenható helyi irányító testületének. Miután 1946 márciusában – mint szülővárosa, Szentes kommunista párttitkára – részt vett a pártonkívüli szentesi rendőrkapitány meggyilkolásában, s nyilván túl forró lett a lába alatt a hazai talaj, a párt megbízásából Somogyban folytatta áldásos tevékenységét. Szentesi helytörténeti munkák „álbaloldaliságra, demagógiára, diktátorságra, valamint túlzó, radikális lépésekre egyaránt hajlamos” emberként emlékeznek meg róla. Nálunk nyugdíjazásáig, 1963-ig lehetett tanácselnök. Ő volt az, aki 1954. október 3-án felavatta Petőfi Sándor szobrát a költő nevére átkeresztelt kaposvári Deák téren. Mikecz elvtárs előéletét tekintve jó stílusérzékre vall, hogy az ünnepség során a Somogy Megyei Népi Együttes betyárnótákat adott elő…
Kulturális téren azonban tényleg van miért emlékezni az 1954-es esztendőre. Ekkor jött létre az imént említett népi együttes tánckara, a Somogy Táncegyüttes elődje, s megnyílt – a Baláta-tó élővilágát mutatva be – a Rippl-Rónai Múzeum első természettudományi kiállítása. (Az 1962-ig látható kiállítást Marián Miklós zoológus rendezte.) Júliusban a Sztálin úti sportpályán – a mai Szent Imre utcának a Berzsenyi-iskolával szemben lévő területén – megkezdte vetítéseit a Dózsa kertmozi, s az év végén Fodor András, Rideg Sándor és Tamási Áron részvételével rendeztek irodalmi estet a Városi Színházban. Azt mondják, főleg az ízes beszédű Tamási Áron felolvasása ragadta meg a hallgatóságot.
Június 1-jén pedig meghalt New Yorkban az a Göndör Ferenc újságíró, költő, író, aki 1909-ben Ady Endre felolvasóestjét szervezte meg Kaposváron…
Visszatérve a Petőfi-szobor avatásához: az a nap másról is nevezetes, hiszen éppen akkor, október 3-a délelőttjén nyitották meg Kaposvár új közforgalmi repülőterét a város melletti kaposújlaki réten. „Az új szakasz politikája tette lehetővé, hogy Kaposvár, a Dunántúl egyik nagy fontosságú városa is bekapcsolódjék a légi forgalomba. A légi közlekedés közelebb hozza Somogy megyét a fővároshoz, és szorosabbá fűzi a város és falu kapcsolatát is” – mondta ünnepi beszédében Katona Antal miniszterhelyettes. (Somogyi Néplap, 1954. október 5.) A gazdaságtalanul működő repteret azonban hamarosan kikapcsolták a személyszállításból.
Ez volt az az év, amikor (november 1-jén) az országban harmadikként koraszülöttosztály létesült a kaposvári megyei kórházban, s egy hónappal később megalakult a Köjál (amely egyelőre még a kórházi laboratóriumban működött). A Pécsi Vízügyi Igazgatóság Kaposvár belterületi részein megkezdte a Kapos szabályozását, s a város állandó népessége már meghaladta a 38 ezer főt.
A kaposvári Antal Lajos – Morvay Lajos férfi páros, a Vörös Meteor két versenyzője a világbajnok Sidó–Soós-párost is legyőzve nyerte meg az országos felnőtt asztalitenisz-bajnokságot, Dőri András, a Kaposvári Dózsa váltósúlyú ökölvívója aranyérmes lett a XII. Budapesti Főiskolai Világbajnokságon, s a magyar vízilabdacsapat tagjaként Európa-bajnoki címet szerzett Torinóban a kaposvári születésű Bolvári Antal…