A tornádó éve (Kaposvár 1875-ben)
Kezdjük az esztendő krónikáját művészeti vonatkozású hírekkel – bár akadt köztük olyan is, amelyről még nem lehetett tudni, hogy számon fogják tartani a művészettörténettel foglalkozó könyvek lapjain. Arra gondolunk, hogy egy kaposvári fiatalember, bizonyos Rippl József 1875-ben gyógyszerészinas lett a Fő utcai Aranyoroszlán Patikában…
Az egyik legjobb magyar színésznő, Prielle Kornélia kaposvári vendégszereplésének jelentőségével azonban már a kortársak is tisztában voltak. A Nemzeti Színház ünnepelt művésze 1875. május 8-án és 9-én a helybeli műkedvelő fiatalság tagjaival együtt lépett fel a főtéri Korona fogadó nagytermében. „Prielle Kornélia mindig a régi; játéka egy bevégzett egész, melyhez alig férhet szó. Míg az indulatokon mesterileg uralkodik, arcával ragad és parancsol – ha oly lekötőleg nem rendelkeznék is a szavakkal. [...] Volt kihívás, még nyílt jelenetben is; taps elég, melyeket a játék után következett tánc még emlékezetesebbé tett, melyben a székváros és vidéknek több szépsége vett részt.” (Somogy, 1875. május 11.) Mint tudjuk, Prielle Kornélia (1826–1906) volt az, akinek az 1840-es évek közepén a hirtelen ötlettől áthatott Petőfi Sándor megkérte a kezét, s csak azért hiúsult meg a házasság, mert pillanatnyilag nem akadt pap Debrecenben, aki összeeskette volna őket.
A díva sikeres vendégjátéka minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy néhány hónapra rá, 1875. október 31-én megalakult a Kaposvári Állandó Műkedvelő Társaság. Elnöke Roboz István lapszerkesztő, alelnöke a jogász-világfi Gruber János, igazgatója pedig Tar Csatár óvodaigazgató volt. (Érdekes, hogy éppen évtizednyi különbség volt a három jeles férfiú életkora között: Roboz 1826-ban, Tar 1836-ban, Gruber 1846-ban született.)
Végül az is az év művészeti krónikájához tartozik, hogy júniusban több hónapos nyugat-európai körútra indult Barcza József cigányprímás egyre népszerűbb kaposvári zenekara. Ez volt a banda első nagyobb külföldi turnéja, amelyet még számos hasonló követett.
A „Szimpliciusz” művésznéven is tisztelt Barcza tehát ment, Rómer Flóris (1815–1889) pap-régész pedig jött; a magyar régészet atyjának tartott tudós szeptember 12-én látogatta meg Kaposvárt. Hogy jövetelének volt-e köze ahhoz a különleges lelethez, amely nyáron a város határában került elő, nem tudjuk, az viszont tény, hogy Máday János, a helyi gimnázium tanára 1875. június 18-án mamutmaradványokat tárt fel a Kaposvár és Zselickislak közti erdő szélén. Az eső által kimosott csontokat a kislaki erdőmester fedezte fel, s ő értesítette Mádayt, aki a természettudományokhoz értő, rendkívül sokoldalú pedagógus hírében állt.
Mivel önálló múzeum még nem létezett Kaposváron, a tanár joggal vélte úgy, hogy a lelet a gimnázium régiségtárában lesz a legjobb helyen. Az első pillantásra épnek látszó bordákat, csigolyákat és koponyadarabokat igencsak megviselte az idő, de Máday Jánosnak így is sikerült megmenteni és a középiskola múzeumában elhelyezni a csontok jelentős részét. „Rendkívüli a hatás – írta a tanár a helyi lapban –, melyet az ember érez, midőn oly óriási állat több ezer éves sírját nyitja fel, mely akkor élt a földön, midőn az Isten az embert még nem is teremté! Az ember ilyenkor megfeledkezik a mostani aránylag parányi lényekről, a mai kóros politikai és társadalmi viszonyokról, még a követválasztásokról is, s képzeletében feltárul az ősvilág nagyszerű panorámája […].” (Somogy, 1875. július 6.)
A Máday által emlegetett országgyűlési választásokra nem sokkal később, július 1-jén került sor: ekkor a Függetlenségi Párt jelöltjével, Bárány Gusztáv kaposvári polgármesterrel szemben a szabadelvű párti Somssich Pál nyert a kaposvári kerületben. (Somssich 1111, Bárány 1056 szavazatot kapott.)
Bárány polgármester egy sokkal szerencsésebb vállalkozásba is belefogott ebben az évben: 1875 kora tavaszán az ő elnökletével alakult meg a kaposvári önkéntes tűzoltó-egyesület. Tagjai tüstént meg is kezdték rendszeres éjszakai őrségüket a városháza mellett, s június folyamán megérkezett Sopronból az egylet első felszerelési tárgya, egy fecskendő.
Március 15-ről is 1875-ben emlékeztek meg először Kaposváron – mármint legálisan, a nyilvánosság előtt: a vasútállomás közelében levő Szarvas fogadóban ünnepelt egy kisebb társaság.
Végül egy olyan eseményt idézünk fel, amelynek megismétlését biztosan nem kívánták a kaposváriak, hiszen 1875. november 11-én rendkívüli erejű vihar – a korabeli tudósítások alapján valószínűsíthető, hogy tornádó – pusztított városban. A forgószél az állomást, a színkört és az imént emlegetett Szarvas fogadót is megrongálta…