2020.
10. 10., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Anker sertést nemesít (Kaposvár 1962-ben)

A modern idők beköszöntét mindenki számára nyilvánvalóvá tette Kaposváron, hogy ebben az évben gyökeresen megváltozott a két helyi gimnázium arculata. Ugyanis mind a Táncsics-, mind a Munkácsy-gimnázium koedukált tanintézetté vált. A legrégebbi kaposvári középiskola „fiú” jellegét egyébként addig sem rögzítette jogszabály, most azonban már három dimenzióban is megjelentek a lányok, ami nemcsak kellemes színfoltja volt az iskolai életnek, hanem az oktató-nevelő munkát is kedvezően befolyásolta. Jótékony hatását a legkülönfélébb területeken érezni lehetett az irodalmi színpad működésétől az esztétikai nevelésig.

Tovább

2020.
10. 03., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Az első miniszterelnöki látogatás (Kaposvár 1884-ben)

Az mindig megnyugtató, ha közös nevezőre jutunk az elődeinkkel. Dédapáinkat érezhetően lenyűgözte a technikai haladás, minket meg az, amit ők írtak róla. 1884-ben már telefonbeszélgetésre is sor került Kaposváron, Dzsida Mihály távírdafőnök ugyanis saját lakása és Pécs között létesített kapcsolatot. „A jelenvoltak nagy része kísérletet tett a távbeszélővel, s a siker általános csodálkozást keltett. A Pécsről beszélő hangját tisztán, érthetőn adta vissza a távbeszélő, nevetés, taps, dal ámbár halaványan, de teljes eredeti hangszínezettel lett visszaadva, sőt egy kedves hölgy által egy fiatalembernek küldött csókot is teljesen élvezhető cuppanásban hozott Kaposvárra.” (Somogy, 1884. február 5.) Nemsokára Barcza Jóska és Rigó Jancsi is megérkezett Dzsida otthonába, s a két neves cigányzenész szintén belehegedült a távbeszélőbe… 

Tovább

2020.
09. 26., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Városunk nevét hajó is viselte egykoron (Kaposvár 1961-ben)

Ezúttal mélyen kezdjük a krónikát, hogy majd magasan fejezhessük be. Ebben az évben (augusztus 27-én, 87 éves korában) hunyt el Budapesten Gyenes Izsó hegedűművész és zenetanár, aki talán a legtöbbet tette a zenei kultúra meghonosításáért a századelő Kaposvárán. Egyik fia, Juan Gyenes madridi fotóművész az ő emlékére alapította meg ugyanebben az évben, 1961-ben – a fiatal spanyol hegedűsök számára – az Isidro Gyenes-díjat.

Tovább

2020.
09. 19., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Lesz itt még világosság! (Kaposvár 1883-ban)

Rendhagyó módon nem egy esemény, hanem egy állapot leírásával indítunk. A főtéri római katolikus templom ugyanis már igazán rossz bőrben volt az 1880-as évek elején. Az 1748-ra elkészült istenházát nemcsak szűknek tartották ekkor, hanem azt is feljegyezték, hogy omladozik, sőt növényzet telepedett meg a tornyán. „A kaposvári templomot most meg azért nem akarják újraépíteni – ironizált már 1871. március 14-i számában is a Somogy című hetilap –, mert tornyára tekintve azt mondják az építészek: úgyis összedől nemsokára; akkor legalább nem kell a bontásért is fizetni. Egyébiránt tudatjuk takarmánytermelő gazdáinkkal, hogy a legjobb fűmagvakat kaphatják a helybeli harangozónál, melyek a templom tornyán termettek.” Hogy miért éppen 1883-ban emlegetjük ezt a dolgot? Azért, mert a Magyar Mérnök és Építész Egylet mű- és középítészeti szakosztálya az év december 17-én alakított bizottságot azzal a feladattal, hogy elbírálja az új kaposvári templom építésére érkezett pályaterveket. A testületnek Ybl Miklós és Steindl Imre is tagja volt…

Tovább

2020.
09. 12., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Összejöttünk Kalinyinnal (Kaposvár 1960-ban)

Február 6-ával kezdjük, mert nevezetes dátum ez: Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter este nyitotta meg – az akkortájt „Béke” nevet viselő Dorottya Szállóban, a hajdani Turulban – az első Dorottya-bált. „A közönség pedig, melynek soraiban ott láttuk Szirmai Jenőt, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. László Istvánt, a megyei tanács vb-elnökét, a megyei pártbizottság és a tanács más vezetőit is, jó hangulatban szórakozott.” (Somogyi Néplap, 1960. február 9.) Azt mondják, 750 üveg bor és 80 üveg pezsgő fogyott el.

Tovább

2020.
09. 05., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Amikor pisztollyal jártunk ebédelni (Kaposvár 1882-ben)

Mivel novemberben megnyitották a budapest–pécsi vasutat, már Kaposvárról is gyorsabban lehetett eljutni – dombóvári csatlakozással – a fővárosba és a baranyai megyeszékhelyre. Bár akadtak, akik nem vártak eddig. A 44-es gyalogezred hat tisztje 1882. április 19-én ugyanis Kaposvárról Pécsre gyalogolt – fogadásból. Az elszánt hadfiak hajnali 3-kor vágtak neki a 64 és fél km-es távnak. Az erős délkeleti szél és a szakadó eső sem volt képes őket elrettenteni, s összesen 4 órát és 17 percet pihenve Gödre, Sásd, Magyarszék és Mánfa érintésével délután 6 óra 50 perckor masíroztak be Pécsre, ahol „a legszívesebb fogadtatásra találtak”.

Tovább

2020.
08. 29., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Bozsikék meghajoltak… (Kaposvár 1959-ben)

Ha találomra megkérdeznénk a járókelőktől: melyik volt az az év, amikor összesen ötvenkét televíziókészüléket vásároltak Kaposváron, és Bencze József vezetésével megalakult a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség, meg dr. Szilli Gyula a Kaposvári Ügyvédi Kamara elnöke, Pálfy Alice pedig a Csiky Gergely Színház művésze lett, vajon hányan tudnák, hogy 1959 a helyes válasz? (Mi könnyen villogunk, hiszen előzőleg utánanéztünk a dolognak…)

Tovább

2020.
08. 22., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Az első református istentisztelet (Kaposvár 1881-ben)

Mindig jóleső érzés arról írni, hogy Kaposvár miképpen épült, szépült, gyarapodott a történelem során. 1881-ben például makadámburkolattal látták el a Petőfi utcát és a Füredi utca egy szakaszát, kövezték a kaposvár–toponári utat, sőt Babocsay János fogadós a vasútállomásra érkező utasok kedvéért egy omnibuszt is hozatott Grazból Somogy vármegye székvárosába. A Fő utcán álló 18. századi Szent Rókus-szobrot pedig városrendezési okokból a Deák térre – a későbbi Petőfi térre – vitték át. (De ott sem állapodott meg.)

Tovább

2020.
08. 15., szombat

Írta: Nagy Zoltán

Hídavatás páncélossal (Kaposvár 1958-ban)

Az év eseményeit számba véve el kell ismernünk, hogy a párt- és az állami (azaz pártállami) vezetés következetesen törekedett politikájának megvalósítására. Arra, hogy mindenki megtudja: mit kockáztat, ha tenni próbál valamit a demokratikus Magyarországért. A megyei bíróság 1958. január 9-én 2 év 6 hónapi börtönre ítélte Gábriel János (1894–1970) festő-mázolót, a Demokrata Néppárt egykori országgyűlési képviselőjét, aki 1956-ban a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke volt, május 21-én pedig két 1956-os kaposvári nemzetőrt küldött börtönbe: Pincehelyi Tibor három, Szalai Richárd négy évet kapott. Májusban a Kaposvári Ügyvédi Kamara tagjainak tevékenységét is felülvizsgálták, s főként politikai okok alapján a 63 ügyvéd közül 17-et minősítettek alkalmatlannak hivatása gyakorlására. A szovjet invázióval hatalomra jutott kádári vezetés június 16-án aztán a behódolásra nem hajlandó Nagy Imrét, a kaposvári születésű kormányfőt is kivégeztette. Mindezek persze csak példák arra, hogy miként működött a megtorlás gépezete.

Tovább

2020.
08. 08., szombat

Írta: Nagy Zoltán

A föld is megremegett alattunk (Kaposvár 1880-ban)

Ekkor már úgy tűnt, hogy „sínen van” Kaposvár, és nem csak azért, mert évek óta volt vasútja, hanem azért is, mert folyamatosan nőtt a lélekszáma. A népszámlálás szerint több mint kilencezer-ötszázan éltek már a településen, ahol nagyjából kilencszáz házat vettek lajstromba.

Tovább