Anker sertést nemesít (Kaposvár 1962-ben)
A modern idők beköszöntét mindenki számára nyilvánvalóvá tette Kaposváron, hogy ebben az évben gyökeresen megváltozott a két helyi gimnázium arculata. Ugyanis mind a Táncsics-, mind a Munkácsy-gimnázium koedukált tanintézetté vált. A legrégebbi kaposvári középiskola „fiú” jellegét egyébként addig sem rögzítette jogszabály, most azonban már három dimenzióban is megjelentek a lányok, ami nemcsak kellemes színfoltja volt az iskolai életnek, hanem az oktató-nevelő munkát is kedvezően befolyásolta. Jótékony hatását a legkülönfélébb területeken érezni lehetett az irodalmi színpad működésétől az esztétikai nevelésig.
A Munkácsy viszont valóban leánygimnázium volt, egészen az 1962/63-as tanévig, amikor az öt első osztályban feltűnt hetvenhat fiúgyermek. A koedukáció kétségkívül pezsgést vitt az iskola életébe, például új sportágak váltak népszerűvé. A bútorzat sínylette meg egyedül a nagy változást: érzékelhetően több kár esett ezután a berendezési tárgyakban…
1962-ben adták át a Sörház utcában épített új óvodát, s ekkor nyílt meg a Szántó Imre utcai óvoda is. A nevelés- és oktatásügy területén azonban a Kaposvári Általános Gépipari Technikum indulása volt a legjelentősebb esemény. Esti tagozaton már folyt ilyen képzés nálunk a pécsi Zipernowsky-technikum jóvoltából, de most a nappali oktatás is megkezdődött, mégpedig a Rippl-Rónai utcai volt izraelita iskola átalakított s egyelőre még régi, törődött, részben kölcsönkért padokkal és más bútorokkal berendezett épületében. Igazgatónak a Vas megyéből származó Vilics Zoltánt (1931–2003) nevezték ki. A „Gépész” néven hamar közismertté váló iskola két állandó és tizennégy óraadó tanára 1962. szeptember 3-án kezdte képezni, okosítani s az életre nevelni az akkor még csak két osztály nyolcvannégy tanulóját.
Sajnos az is az év pedagógiai krónikájához tartozik, hogy április 21-én elhunyt dr. Bíró Lajos, a kaposvári egyesületi leánygimnázium (a későbbi Munkácsy) alapítója és volt igazgatója. Megemlítjük a kulturális, gazdasági és közélet néhány további nagy veszteségét is: szintén 1962-ben hunyt el dr. Matolcsy Sándor volt kaposvári ügyvéd és bankigazgató, dr. Novacsek János nyugalmazott vegyészmérnök, a cukorgyár egykori igazgatója, dr. Szász Béla kaposvári főorvos és jogtudós, valamint – a kaposvári kórházban – a 93. évében járó Kunffy Lajos festőművész.
Ekként áteveztünk a művészetek területére. Ahol fontos határvonal, hogy a Somogy Megyei Népi Együttes utoljára 1962 decemberében, a Kodály Zoltán 80. születésnapja alkalmából rendezett kaposvári műsoros esten lépett a közönség elé. Dr. Kanyar József, a művészeti vezető és alapító szerint „művészetileg leszűkítő tendenciák és szubjektív indulatok” játszottak közre abban, hogy az együttes ének- és zenekara beszüntette tevékenységét. Tánckara azonban – már Somogy Táncegyüttes néven – tovább élt.
Ugyanebben a hónapban, a budapesti Zeneakadémián rendezett Kodály-esten mutatkozott be új nevén a kaposvári Vikár Béla kórus. (Korábban Iparos Dalárda, Kiosz-énekkar és Szövetkezeti Vegyes Kar néven is működött.) Szintén 1962-ben kezdődött el (bár kérdés, hogy illendő-e ezt a tényt a művészeti élet eseményei között számba venni) a főtéri Korona Szálló szép, szecessziós épületének átalakítása. Az eredményt máig csodálhatjuk.
Meglehet, hogy az utóbbi hír inkább a politika világához tartozik… Ha viszont a politika területéről készítünk leltárt, nem hallgathatjuk el, hogy az év elején (január 31-én) ismét Kaposvárra látogatott Kádár János. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a „forradalmi munkás-paraszt kormány” elnöke a megyei pártbizottságon folytatott megbeszélést. Az október közepén tartott városi pártértekezleten pedig a somogyudvarhelyi születésű pártmunkást, Kisdeák Józsefet választották meg kaposvári első titkárrá, aki májusig a Somogyi Néplap felelős szerkesztőjeként próbálta érvényre juttatni az állampárt politikáját.
Amely politikának természetesen az is fontos eleme volt, hogy Kaposvár szorosabbra fűzze kapcsolatát szovjet testvérvárosával, Kalinyinnal. Az első kaposvári küldöttség 1962. május 25-én utazott el a keleti nagyvárosba László István megyei tanácselnök vezetésével; néhány hét múlva, június 15-én aztán az első szovjet delegáció is megérkezett Kaposvárra.
Nemzetközi hírünket, nevünket azonban – talán nem orrolnak meg érte a kalinyiniak, azaz tveriek – mégis inkább a fent említett Somogy Táncegyüttes meg a Vikár kórus erősítette tovább, no meg az a KA-HYB (Kaposvári Hibrid) elnevezésű sertésnemesítési program, amely szintén 1962-ben indult a kiváló kutató, Anker Alfonz irányításával…