Lesz itt még világosság! (Kaposvár 1883-ban)
Rendhagyó módon nem egy esemény, hanem egy állapot leírásával indítunk. A főtéri római katolikus templom ugyanis már igazán rossz bőrben volt az 1880-as évek elején. Az 1748-ra elkészült istenházát nemcsak szűknek tartották ekkor, hanem azt is feljegyezték, hogy omladozik, sőt növényzet telepedett meg a tornyán. „A kaposvári templomot most meg azért nem akarják újraépíteni – ironizált már 1871. március 14-i számában is a Somogy című hetilap –, mert tornyára tekintve azt mondják az építészek: úgyis összedől nemsokára; akkor legalább nem kell a bontásért is fizetni. Egyébiránt tudatjuk takarmánytermelő gazdáinkkal, hogy a legjobb fűmagvakat kaphatják a helybeli harangozónál, melyek a templom tornyán termettek.” Hogy miért éppen 1883-ban emlegetjük ezt a dolgot? Azért, mert a Magyar Mérnök és Építész Egylet mű- és középítészeti szakosztálya az év december 17-én alakított bizottságot azzal a feladattal, hogy elbírálja az új kaposvári templom építésére érkezett pályaterveket. A testületnek Ybl Miklós és Steindl Imre is tagja volt…
A templom újjáépítését egyelőre csak tervezték, a Mária Valéria Árvaház viszont el is készült a város északi részén, az úgynevezett Szedres-kertben, a vármegye által ingyen átengedett telken. Az akkor húsz leánynövendék befogadására alkalmas intézmény sokkal később a Zója, még később a Zita nevet kapta.
A nevelés ügyét viszont egy nagy veszteség is érte: elhunyt Tar Csatár, az első kaposvári óvó bácsi. Nem volt született kaposvári, de itt töltötte tizenkét utolsó évét, s „idegenként” vált valódi kaposvári lokálpatriótává, a város kulturális életének egyik motorjává. Pedagógus és színész volt, egyletet is alapított, költeményeket írt, és szerkesztette a Balpárt című függetlenségi érzelmű lapot. Megjegyzendő, hogy a mindvégig hajthatatlan 48-as elkötelezettségű Tar Csatár éppen a forradalom kitörésének harmincötödik évfordulóján, 1883. március 15-én halt meg a somogyi megyeszékhelyen. A kaposváriak jó része a kellemetlen idő dacára a temetőbe is elkísérte a tűzoltóktól és fáklyát vivő iparosoktól körülvett gyászkocsit.
Tar úr tehát politizált is, mégpedig ellenzéki, függetlenségi oldalon. Akárcsak az a Németh Ignác, akit 1883. február 28-án – közfelkiáltással – másodszor is megválasztottak a város vezetőjévé. (Elődje, az országgyűlési képviselővé lett Szabó Kálmán a hónap elején mondott le polgármesteri tisztségéről.) Korábban már említettük, hogy a vibráló egyéniségű Németh Ignácot a közvilágítás fejlesztése is érdekelte. Nos, a polgármester egy Siemens-féle gépet hozatott Kaposvárra, s 1883 áprilisában megkezdte kísérleteit a villamos világítással. „Már előre megmondhatjuk, hogy a petróleum mint nagyobb terek és helyek világítóanyaga nemsokára lejárja magát, míg a gázt át fogja ugorni mindazon közönség, mely eddig petróleumot használt. A petróleum után csak villamvilágítás következhetik.” (Somogy, 1883. április 17.) Németh Ignác a decemberi vármegyei tisztújítás után már valódi villanyvilágítást rendezett Kaposváron. Ehhez a fővárosi Ganz-gyárból rendelt egy újabb „villanygépet”.
A politikai életnek sajnos nem csak olyan tiszteletre méltó vagy legalábbis elkerülhetetlen megnyilvánulásai voltak, mint a választások. 1883-ban Kaposváron is átcsapott az antiszemita zavargások hulláma… Az előzmény: a nyíregyházi törvényszék 1883. augusztus 3-án felmentette a tiszaeszlári vérvádper zsidó vádlottait. (Az előző évben Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány édesanyja feljelentést tett a szolgabírónál: Solymosiné arra gyanakodott, hogy lánya zsidó rituális gyilkosság áldozatává lett.) A pernek egyébként somogyi szereplői is voltak: Solymosiné érdekeit egy kaposvári ügyvéd (Szalay Károly) képviselte, a törvényességre felügyelő országos királyi főügyész, Kozma Sándor (Fésűs Éva írónő dédapja) pedig Kőröshegyen született, és Kaposváron dolgozott ügyvédként az 1860-as években.
A felmentő ítélet országszerte zavargásokhoz vezetett. Kaposváron, ahol augusztus 19-én a rendőrkapitányt is fejbe dobták, a katonaság közreműködésével állították helyre a rendet. Másnap elmaradt a szokásos Szent István-napi parádé, s Ujváry Ferenc plébános és Németh Ignác polgármester is a nyugalom megőrzésére szólította fel a lakosságot. A következő hónap elején újabb katonai egységeket vezényeltek Kaposvárra, és polgári őrbizottság is alakult. Szeptember folyamán aztán lassan rendeződött a helyzet.
Jobb lesz, ha mi vidámabb témával fejezzük be. Hiszen Barcza József kaposvári cigányzenekara ez évben Olaszországban, Németországban, Svájcban és Hollandiában vendégszerepelt – a 44. gyalogzred tisztikara pedig (május 14-én) megnyitotta kaposvári tekepályáját…