Bozsikék meghajoltak… (Kaposvár 1959-ben)
Ha találomra megkérdeznénk a járókelőktől: melyik volt az az év, amikor összesen ötvenkét televíziókészüléket vásároltak Kaposváron, és Bencze József vezetésével megalakult a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség, meg dr. Szilli Gyula a Kaposvári Ügyvédi Kamara elnöke, Pálfy Alice pedig a Csiky Gergely Színház művésze lett, vajon hányan tudnák, hogy 1959 a helyes válasz? (Mi könnyen villogunk, hiszen előzőleg utánanéztünk a dolognak…)
További információkkal nyilván megkönnyíthettük volna a feladatot. Például azzal, hogy ekkor alakult meg – a Kaposvári Cukorgyárban – a megye első szocialista brigádja, s annak a hírnek is erősen korfestő „hangulata” van, hogy a politikai hatóságok ugyanebben az évben a Zala megyei Kisgörbőre helyeztették át Longauer János Imre (1905–1973) kaposvári plébánost. A Zólyom vármegyéből származó atya 1945-től tizennégy évet töltött a somogyi megyeszékhelyen, ahol először mint a római katolikus diák- és tanoncinternátus vezetőjét ismerték és szerették meg a diákok. Az örökké tevékeny és elfoglalt, puritán életvitelű, a gyerekeket felelősségre nevelő pap, aki időnként hegedűjátékával is szórakoztatta a fiatalokat, tehát nagy népszerűségnek örvendett, amit persze nem írtak a javára a kommunista diktatúra működtetői. Longauer atyát, aki 1955-től plébánosként szolgált a Nagyboldogasszony-templomban, a forradalom utáni „rendcsinálás” során siettek is eltávolítani a városból.
Papra azonban aligha volt szükség annál az esküvőnél, amelyet 1959. január 4-én tartottak a volt kaszinóépületben, amely akkor a Kilián György Ifjúsági Ház névre hallgatott. Ez volt ugyanis a város első „KISZ-esküvője”... Bíró Gyula, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség városi bizottságának szervezőtitkára és menyasszonya ifjúgárdisták sorfala közt lépett a feldíszített színpadra. Kerekes Andrásné, a városi tanács elnökhelyettese a „szertartás” után átadta nekik a tanács ajándékát.
A közelben, a Bajcsy-Zsilinszky utca túloldalán hasonló szellemben kezdte meg működését a megye legelső felsőfokú oktatási intézménye. A középfokú tanítóképzőt 1959-ben szervezték át érettségire épülő, felsőfokú intézetté, melyet 1959. szeptember 7-én nyitottak meg a tanári kar, a növendékek és a pártvezetők jelenlétében. Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megye egykori kommunista alispánja nem köntörfalazott az ünnepségen: „A tanári kar feladata, hogy jó, eszmeileg szilárd tanítógárdát képezzen, olyan tanítókat, akik képesek szocialista szellemben nevelni gyermekeinket, és kiirtani a burzsoá nézeteket az emberi gondolkodásból.” (Somogyi Néplap, 1959. szeptember 8.)
Az oktatásügyről van még mit mondanunk. 1959 januárjában kezdték építeni az új Rákóczi-iskolát a Kanizsai utcában, március 21-én – a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján – a kommün egyik helyi vezetőjének, Tóth Lajosnak a nevét vette fel a Május 1. Úti Állami Általános Iskola, és ősszel – a siketnéma-intézetet igazgató Duráczky József kezdeményezésére – megnyílt a Siketnémák Dunántúli Központi Óvodája, az első magyar siketóvoda. Néhány nappal később, október 23–24-én Kaposvárra látogatott Kodály Zoltán zeneszerző. Több kulturális intézményt is felkeresett, járt a MÁV-nevelőotthonban, és részt vett Háry János című daljátékának színházi bemutatóján.
Még a Kodály-vizitnél is nagyobb nyilvánosságot kapott, hogy ezzel egyidejűleg, 1959. október 24-én nyitották meg a 67. számú fő közlekedési út kaposvár–balatonlellei szakaszát, amelyet a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat épített. (A megyeszékhelyek közül addig egyedül Kaposvár nem volt műúton összekötve a fővárossal.) Az 52 km hosszú utat Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes adta át Lellén, de még aznap a kaposvári Vörös Csillag moziban rendezett ünnepi nagygyűlésen is beszédet mondott.
Apró Antal a három éve volt „ellenforradalmat” is emlegette persze, a szovjet intervenciót azonban nem nevezte orvtámadásnak… Pedig ennek esett áldozatul az a Kovács Rezső, akinek az emlékére először 1959. március 1-jén rendeztek Kaposváron röplabdatornát.
Mi fejezzük be évi krónikánkat mégis egy futballsikerrel, mert mostanában nagyon ki vannak éhezve az ilyesmire a kaposváriak… 1959. február 7-én történt, hogy az NB II.-es Kaposvári Kinizsi a helyi Dózsa-pályán játszott előkészületi mérkőzésen 2:0 arányban verte a Budapesti Honvédot. Pedig ott Bozsik, Budai, Tichy és Machos is pályára lépett… „Még azt sem mondhatják a Honvéd-fiúk, hogy holmi szerencsével érte el pompás győzelmét a Kinizsi csapata, mert a lelkileg igen eggyé kovácsolódott Kinizsi mindvégig méltó ellenfél volt. Sőt! Voltak percek, amikor bizony a Honvéd kereste a labdát!” (Somogyi Néplap, 1959. február 8.)