Az első miniszterelnöki látogatás (Kaposvár 1884-ben)
Az mindig megnyugtató, ha közös nevezőre jutunk az elődeinkkel. Dédapáinkat érezhetően lenyűgözte a technikai haladás, minket meg az, amit ők írtak róla. 1884-ben már telefonbeszélgetésre is sor került Kaposváron, Dzsida Mihály távírdafőnök ugyanis saját lakása és Pécs között létesített kapcsolatot. „A jelenvoltak nagy része kísérletet tett a távbeszélővel, s a siker általános csodálkozást keltett. A Pécsről beszélő hangját tisztán, érthetőn adta vissza a távbeszélő, nevetés, taps, dal ámbár halaványan, de teljes eredeti hangszínezettel lett visszaadva, sőt egy kedves hölgy által egy fiatalembernek küldött csókot is teljesen élvezhető cuppanásban hozott Kaposvárra.” (Somogy, 1884. február 5.) Nemsokára Barcza Jóska és Rigó Jancsi is megérkezett Dzsida otthonába, s a két neves cigányzenész szintén belehegedült a távbeszélőbe…
Persze más is mutatta a folyamatos haladást a megyeszékhelyen. Mayer Vilmos kocsigyárat, Kopátsy Sándor műkertészetet alapított, és Geiszler János megvásárolta a még 1848-ban alapított vaskereskedést. (A következő évtizedekben mindhárom vállalkozás neve fogalommá vált Kaposváron.) Lencz Sándor építész is 1884-ben bővítette ki „A haza kis polgárainak” épült elemi iskola emeleti tantermeit.
A gimnázium még nagyobb átalakulás előtt állt, miután a nagy politikai befolyással bíró Somssich Pál ismét pártfogásba vette szeretett iskoláját. 1884. január 23-án a gimnázium nyolcosztályossá bővítése érdekében interpellált az országgyűlésben, s február 19-én az ő közbenjárására rendelte el Trefort Ágoston kultuszminiszter a hetedik osztály megnyitását.
A hálás kortársak felkérték a kor tehetséges festőművészét, Vastagh Györgyöt, hogy fesse meg Somssich életnagyságú képét; a költségeket adományokból fedezték. A festményt díszes közönség előtt 1884. november 3-án leplezték le a vármegyeház gyűléstermében. (A kép az iskolai könyvtárban kapott helyet, a második világháború után a megyei múzeum őrizte, 1996-ban pedig a Táncsics Mihály Gimnázium lépcsőházában helyezték el.)
Ha már a festészetnél tartunk, említsük meg, hogy a kaposvári Rippl Józsefet is 1884-ben (február 26-án) vették fel a Müncheni Képzőművészeti Akadémia élő modelles osztályába.
De térjünk vissza a gimnázium fejlesztéséhez, mert kaposvári eleink is tudták, hogy nagy dolog biz ez. 1884. március 17-én Németh Ignác polgármester vezetésével kaposvári küldöttség látogatott Budapestre, hogy köszönetet mondjon ezért a kormánytagoknak. Kaposi földijeink egyúttal állami ösztöndíjat kértek a Münchenben tanuló Rippl József számára, s a Kontrássy Ferenc-féle végrendelet ügyét is elintézték. Arról volt szó, hogy 1884. március 6-án elhunyt az igen fösvénynek ismert egykori városbíró, Kontrássy Ferenc, aki – nagy meglepetésre – jelentékeny vagyonának legnagyobb részét Kaposvár városára hagyta. A végrendelet ugyan formailag hibás volt, de a város vezetésének sikerült megoldania a jogi problémát, és a hagyaték Kaposvár tulajdonába került. A Kontrássy-vagyon jelentőségét mutatja, hogy a jogvita elsimításáról szóló hírt falragaszokon adták tudtul Kaposvár lakosságának. A Kontrássy-telek tette lehetővé, hogy később új utcát nyissanak, amely most a hajdani bíró nevét viseli.
De a kaposvári küldöttség fővárosi útjánál tartottunk, amely a miniszterelnökkel is találkozott ekkor, akit ellenzéki polgármesterünk (állítólag kissé illuminált állapotban) tüstént meghívott Kaposvárra. És Tisza Kálmán, a magyar történelem egyik legjelentősebb kormányfője valóban eljött, hogy részt vegyen a dunántúli református egyházkerület itt tartott közgyűlésén. (Ő volt az egyházkerület világi főgondnoka.) Tisza 1884. június 29-étől július 1-jéig tartózkodott Kaposváron. 30-án ebédet adtak tiszteletére a Korona vendéglőben, s a miniszterelnök a vármegyeházát, a megyei kórházat, a börtönöket és a színkört is felkereste.
Sokat beszéltünk a gimnáziumról, de még nem eleget, hiszen 1884. május 1-jén az a Hock János (1859–1936) segédlelkész lett az iskola római katolikus hittanára, aki utóbb a politika vonzáskörébe került, s 1918 őszén a Magyar Nemzeti Tanács elnökévé is megválasztották.
Arra hely és idő híján pedig csak utalhatunk, hogy 1884. január 1-jén államosították a Kaposvárt is érintő Duna–Drávai Vasutat, s az év végén elkezdték a vaspálya elsőrangúvá fejlesztését, az új sínek lerakását. Meg arra, hogy szintén január első napján állították fel a Somogy vármegyét is magában foglaló 6. számú csendőrkerületet. Ezzel nálunk is véget ért a pandúrvilág – a betyárvilág azonban nem egészen…