Amikor pisztollyal jártunk ebédelni (Kaposvár 1882-ben)
Mivel novemberben megnyitották a budapest–pécsi vasutat, már Kaposvárról is gyorsabban lehetett eljutni – dombóvári csatlakozással – a fővárosba és a baranyai megyeszékhelyre. Bár akadtak, akik nem vártak eddig. A 44-es gyalogezred hat tisztje 1882. április 19-én ugyanis Kaposvárról Pécsre gyalogolt – fogadásból. Az elszánt hadfiak hajnali 3-kor vágtak neki a 64 és fél km-es távnak. Az erős délkeleti szél és a szakadó eső sem volt képes őket elrettenteni, s összesen 4 órát és 17 percet pihenve Gödre, Sásd, Magyarszék és Mánfa érintésével délután 6 óra 50 perckor masíroztak be Pécsre, ahol „a legszívesebb fogadtatásra találtak”.
A híres kaposvári cigányzenész, Barcza József és tizenöt tagú zenekara szintén emlékezetes útra vállalkozott 1882 tavaszán. Persze nem gyalog. A Majna melletti Frankfurtban, turnéjuk első jelentős állomásán nagy ünnepléssel fogadták a díszes-aranyos öltözetben pompázó zenészeket, s a prímást maga Rotschild báró hívatta magához. Az Európa leghíresebb bankárdinasztiájánál tett vizit és a négyórás fellépés jutalma 600 márka volt, valamint egy gyémánttű, amelyet Rotschildék az állomásra küldtek ki a muzsikusok után.
Frankfurtból Brüsszelbe ment a társaság, ahol április 10-én a belga királyi család előtt is játszhattak. Barczáék több héten át mulattatták itt a közönséget, hogy aztán Antwerpenen keresztül Londonba utazzanak, ahol a Kristálypalota termei is megnyíltak előttük. Az acélból és üvegből készült monumentális Crystal Palace eredetileg az 1851. évi londoni világkiállítás fő látványossága volt – most pedig a kaposvári cigányzenészeknek adott otthont, egy álló hónapig. Az óriási terem egész közönsége felállva imádkozott, mikor Barcza ráhúzta az angol, majd a magyar himnuszt… A zenekar végül 1882 szeptemberében érkezett haza Kaposvárra.
A zenészek sok pénzt kerestek, de sokat is költöttek – hiszen az állandó utazás, a poggyász szállíttatása, a fogadók, szállodák látogatása, a plakátok nyomtatása, a drága ruházat megszerzése nem volt olcsó mulatság. Mindemellett adót kellett fizetniük a városokban, ahol megfordultak. Dicsőség és taps tehát több jutott nekik, mint pénz… Kaptak viszont olyan művészi elismerést is, amelyre bármely muzsikus méltán büszke lehetne. Amikor Brüsszelben felléptek az éppen ott tartózkodó Liszt Ferenc előtt, ő – az egykorú somogyi sajtóban megjelent tudósítás szerint – kijelentette: „Nem hitte volna, hogy ily kis városnak, mint Kaposvár, ilyen kitűnő zenekara legyen.” (Somogy, 1882. szeptember 26.)
Hazafelé tartva egy svájci üdülőhelyen zenélt a banda, ahol Munkácsy Mihály is meghallgatta a játékukat. Érdekes, hogy nem sokkal korábban, 1882 februárjában éppen Kaposváron állították ki a festőművész Krisztus Pilátus előtt című képének másolatát. Ennek az évnek a novemberében (14-én) köttetett meg az a házasság is, amely később sok bonyodalomhoz vezetett: Barcza József prímás Mariska leánya hozzáment Rigó Jancsihoz, a banda második prímásához. A lakodalmat a kaposvári Korona fogadóban tartották.
Egy másik „Mariska” – jelesül Mária Valéria főhercegnő – volt a névadója annak az árvaháznak, amelynek alapkövét 1882. március 11-én tették le Kaposváron. De nem ez az intézmény állt egyedül a leánynevelés szolgálatába abban az esztendőben, hiszen november 20-án a polgári leányiskola is megnyílt egy Fő utcai ház falai között. Igazgatójának a debreceni születésű, most Nagyszombatból áthelyezett tehetséges pedagógust, Csorba Máriát (1859–1921) nevezték ki.
A polgári iskola ügyét Szabó Kálmán kaposvári polgármester is felkarolta, aki az 1882. decemberi időközi választáson – alig tizenhét hónappal azt követően, hogy a város vezetője lett – elnyerte a kaposvári kerület országgyűlési képviseletének jogát.
A politikai életet viszont idegesítő események is jellemezték akkoriban. A kaposvári újságírók és politikusok kezdtek rászokni, hogy elverjék egymáson a port – és nem csak képletes értelemben. 1882. november 27-én délben például Szalay Károly, a Népjog című kaposvári lap szerkesztője – aki emellett a város egyik leghíresebb ügyvéd-politikusa volt – az egyik helyi kocsmában felkereste Krátky Jánost, a Világosság című, az év júniusában indult lap szerkesztőjét. (A Népjog pedig 1881 tavaszán jelent meg először, akkor még Krátky szerkesztésében…) Szalay ünnepélyesen kijelentette éppen ebédelő szerkesztőtársa előtt, hogy egy neki nem tetsző cikke miatt most megveri. Krátky erre pisztolyt rántott, Szalay azonban villámgyorsan pofon vágta, egy vendég elvette tőle a revolvert, s még Krátkynak kellett magyarázkodnia a városkapitány hivatalában, hogy miért hord magánál töltött fegyvert ebédidőben…