A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden pillanatban boldog vagyok, mindig elhitetem magammal, hogy minden szép és jó még akkor is, ha épp sírni tudnék. Nem kell magunkra erőltetni állandó jelleggel egy álarcot ahhoz, hogy azt mondhassuk, mi pozitívan gondolkodunk. Épp ellenkezőleg.
Igen, itt van újra, hogy szép-e? Talán. Úgy szép-e, mint mindig? Meglehet.
Nem, persze, hogy nem lehet. Egy év alatt annyi minden változik, hogy semmi nem maradhat ugyanolyan.
Egy találó netes mondás szerint a Föld IQ-szintje állandó, csak egyre többen vagyunk rá. Néha, sőt, most már egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy egy multinacionális szakkör tevékenykedik planétán. Egyszerűen divat lett megmondani a tutit.
Kicsit lerágott csontnak érzitek a témát? Mi is gondolkodtunk ezen. De érdemes lenne emellett elmenni? Nem hiába találkozhatunk az országban mindenütt liba fogásokkal. Bármerre indulunk gasztronómiai utazásban vehetünk részt. Mi is hoztunk receptet nektek és az elfogyasztott étel lemozgásához videót is.
Ilyenkor már hidegebbek az éjszakák, jobban kell figyelni a tűzre. Ha most kialszik, az végzetes lehet az egész törzs számára. Ilyen tájban már ritkábban küldenek le az Istenek az égből szikrát, ami újabb tüzet gyújthat. És a kihűlt deres fák is nehezebben kapnak lángra. Tűz nélkül pedig igencsak hideg a tél.
Kínos a jegyzetíró számára, hogy olyanról kell írnia, ami számára még nem ismert, de az olvasó már mindent tud. Amikor ezeket a sorokat írom, Amerika éppen választ. Csak annyi a biztos, hogy egy Dixville Notch nevű faluban Hillary Clinton nyert. Itt nyolcan szavaztak, könnyű volt összesíteni az eredményt.
Amikor meglépem azt, amit a bennem lévő korlátok alapján nem tennék meg. És mégis. Kilépek a komfortzónámból és lépek egy hatalmasat. Mert ez baromi nagy lépés ám! Ami egyikünknek semmiség, az a másikunknak nagy dolog lehet. Hiszen nem azonosak a korlátaink és az értékítéletünk is ettől függ.
Mostanában túl sokat foglalkoztam a politikával. Sajnos hagytam, hogy elsodorjon ez az őszi áradás. Beszédévforduló, 56-os évforduló, népszavazás, stb. Most kiderült, hogy én sem vagyok különb a Deákné vásznánál. Persze mitől is lennék? Én is dolgozom a pénzért, tankolok az autómba, boltba járok, híreket olvasok, és hiába tudom, hogy semmi értelme a reakcióimnak, még sem tudom megállni, hogy úgy tegyek, mintha lenne.
Az ember azt hinné, hogy ezen három fogalom között markáns határvonal van, azt gondolja, hogy a múltat lezárta, él a jelenben, és bízik a jövőben. No, de mi van akkor, ha a határvonalak már nem is annyira biztosak, amikor kísért a múlt, és a jelenbe köszönt a jövő?
Ezen a héten napjaink egyik leggyakrabban emlegetett edzésmódjáról, aminek mi is nagy hívei vagyunk, az Intervallum trainingről számolunk be, megdőlt ezennel manapság az elnyújtott, hosszú több órán keresztül tartó gyakorlatsorok uralma. Persze van egy nagyon jó receptünk is.