Gyerekkorunkban sokszor halljuk a figyelmeztetést: „nézz a lábad elé, mert hasra esel!" Igen, amikor az ember mozgásban van, nem árt, ha maga elé néz, hogy lássa, mi vár rá.
Az élet útján haladva is jó, ha előrelátunk. Azt gondolom, itt nem az a fontos, hogy túlságosan messzire nézzünk, inkább az, hogy a cél benne legyen a látókörünkben. Mert igazi cél nélkül csak bolyongunk az útvesztőkben.
Teljesen váratlanul dobta be a köztudatba Terry Black, hogy tudomása van arról, Vona Gábor pártelnök korábban melegbárokba járt és részt vett melegrendezvényeken. No, azóta is áll a sajtóban a bál és a mocskolódás, s persze mindez leképeződik a parlamentben is.
A Bajor Királysághoz tartozó pfalzi faluban, Kallstadtban, 1885 egyik hajnalán a konyhaasztalra tette a 16 éves Friedrich Trump a búcsúlevelét, és elhagyta a szülői házat. Meg sem állt Amerikáig, ahol tehetségével, német szorgalmával nagy vagyont szerzett. Majd visszatért falujába, hogy elvegye a szomszéd kislányt, akivel később New Yorkban telepedett le. Kallstadtban, ebben a kis faluban különleges „vállalkozói levegő” lehetett. Ugyaninnen származik a világhírű Henry Heinz ketchup-milliárdos apja is, akinek anyja született Trump volt. Fridrich Trump korán meghalt.
A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden pillanatban boldog vagyok, mindig elhitetem magammal, hogy minden szép és jó még akkor is, ha épp sírni tudnék. Nem kell magunkra erőltetni állandó jelleggel egy álarcot ahhoz, hogy azt mondhassuk, mi pozitívan gondolkodunk. Épp ellenkezőleg.
Igen, itt van újra, hogy szép-e? Talán. Úgy szép-e, mint mindig? Meglehet.
Nem, persze, hogy nem lehet. Egy év alatt annyi minden változik, hogy semmi nem maradhat ugyanolyan.
Egy találó netes mondás szerint a Föld IQ-szintje állandó, csak egyre többen vagyunk rá. Néha, sőt, most már egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy egy multinacionális szakkör tevékenykedik planétán. Egyszerűen divat lett megmondani a tutit.
Kicsit lerágott csontnak érzitek a témát? Mi is gondolkodtunk ezen. De érdemes lenne emellett elmenni? Nem hiába találkozhatunk az országban mindenütt liba fogásokkal. Bármerre indulunk gasztronómiai utazásban vehetünk részt. Mi is hoztunk receptet nektek és az elfogyasztott étel lemozgásához videót is.
Ilyenkor már hidegebbek az éjszakák, jobban kell figyelni a tűzre. Ha most kialszik, az végzetes lehet az egész törzs számára. Ilyen tájban már ritkábban küldenek le az Istenek az égből szikrát, ami újabb tüzet gyújthat. És a kihűlt deres fák is nehezebben kapnak lángra. Tűz nélkül pedig igencsak hideg a tél.
Kínos a jegyzetíró számára, hogy olyanról kell írnia, ami számára még nem ismert, de az olvasó már mindent tud. Amikor ezeket a sorokat írom, Amerika éppen választ. Csak annyi a biztos, hogy egy Dixville Notch nevű faluban Hillary Clinton nyert. Itt nyolcan szavaztak, könnyű volt összesíteni az eredményt.
Amikor meglépem azt, amit a bennem lévő korlátok alapján nem tennék meg. És mégis. Kilépek a komfortzónámból és lépek egy hatalmasat. Mert ez baromi nagy lépés ám! Ami egyikünknek semmiség, az a másikunknak nagy dolog lehet. Hiszen nem azonosak a korlátaink és az értékítéletünk is ettől függ.