LélekÁllomás: tudatosan megélt házasság
Számtalanszor megéltem már azt, hogy egy beszélgetésben a házasságra terelődött a téma, és amint kiejtettem a számon, hogy mi a férjemmel örökre együtt tervezünk, mert tudatosan éljük az életünket, akkor a beszélgető partnerem erre csak legyintett, miután azt mondta, hogy biztosan még túl keveset éltem, aztán majd én is egyszer csak ott találom magam a válóper küszöbén és nem is értem, hogyan kerültem oda.
Nos, megmondom őszintén, azért nem értjük egy válópernél hogyan kerültünk oda, mert a sok együtt leélt év alatt sem tudtuk azt, hogy merre tartunk.
Én nem azért vagyok biztos abban, hogy örök életű lesz a házasságom és nem fog válással végződni, mert a jövőbe látok, vagy mert csupán ezt szeretném és azt gondolom, hogy nálunk sosem lesznek buktatók. Nincs olyan házasság úgy vélem, ahol sok tíz év alatt mindig minden rózsaszín marcipánból lenne. Minden házasságban (még a legjobbakban is) vannak/lesznek nehéz időszakok, nézeteltérések, hirtelen kirobbanó veszekedések, bántódások, pillanatnyi csalódások, olyan tapasztalások, amikre nem számítunk, vagy úgy gondoljuk, hogy velünk nem történhet meg. Igen.
Az élet nem csupán meglepetéseket tartogat, jócskán elérhetnek bennünket a nehéz napok is.
De nem kell, hogy rózsaszínnek lássuk mindig az életet ahhoz, hogy tudjuk, a házasságunk örökké fog tartani. Csupán annyi kell, hogy tudatosan éljük az életünket a házastársunk mellett, illetve vele együtt. Mert ketten kellünk hozzá. Ha felvállaljuk annak felelősségét, hogy a kapcsolatot építeni, szépíteni, egymást megismerni és folyton támogatni kell, akkor idővel rájövünk arra is, hogy ezt hogyan csináljuk. Egy biztos, úgy nem fog menni, ha elvárjuk a jót. Azonban ha időt szánunk a másikra a figyelmünkkel, ha nem felejtjük el kimondani ami bennünk van (a jót és a rosszat is), ha hajlandóak vagyunk megismerni egymás szeretetnyelvét, ha támogatóan lépünk fel egy-egy vitában, ha elengedjük a másikat, mert tudjuk, hogy neki is meg kell élnie a neki szánt tapasztalásokat, ha megtanulunk úgy kommunikálni, hogy az építő és ne romboló legyen, ha megéljük a férfi-női szerepeinket/energiáinkat és mindezt megfűszerezzük a mindennapokban egy kis játékossággal, akkor sokat fogunk kapni általa.
Méghozzá egy boldog családot, amit egy olyan erős ragasztó tart össze, amit nincs az a történés, ami feloldhatna.
A tudatosan megélt házasság legnagyobb ajándéka ugyanis épp abban rejlik, hogy nem azt hisszük, hogy mindig minden tökéletes lesz, hanem felelősséget vállalunk a kimondott Igen- ért és folyamatosan, előrelátóan építgetjük azt a ragasztót, hogy a nehezebb időszakokban ne is legyen kérdés az összetartás és összetartozás. A boldog házasságot IGENIS fel lehet építeni egy életre. No nem könnyű, tenni kell érte és számos nehéz tapasztalás is kell hozzá, DE MEGÉRI. Mert cserébe az ajándék sem marad el, hisz boldogságban, békében és szeretetben élhetünk. Hát kell ennél több az életben?
Szeretettel várlak facebook oldalamon, D.O. Judit, LélekÁllomás - egy állomás a boldogságodért