Magány
Furcsa dolog a magány. Elsőre azt gondolnád, hogy a magány az, amikor egyedül vagy. De nem az. Ha egyedül vagy, akkor önmagaddal vagy, és miért ne érezhetnéd magadat jól?
A magány egy negatív rezgés. Azt sugallja, hogy hiányzik valami. A magány nem feltétlenül egy másik ember hiányát jelenti. Jelentheti egy érzés hiányát is. Nemcsak a szeretetét, hanem mondjuk az elismerés hiányát, vagy együttérzés hiányát.
Lehetsz magányos akkor is, ha van melletted valaki. Akkor is, ha többen vannak. A legnagyobb embertömegben is lehetsz magányos, ha nem kapod meg tőlük azt, amire éppen akkor szükséged lenne.
Hiába vannak körülötted mások, ha nem tudod velük megosztani az örömödet.
Hiába vannak körülötted mások, ha nem értik meg, amit közölni szeretnél velük.
Hiába vannak körülötted mások, ha nem veszik észre, hogy te is ott vagy.
Hiába vannak körülötted mások, ha nem tartozol közéjük.
Ilyenkor magányosnak érezheted magad.
De nem szükségszerű, hogy magányos legyél. Mert Te mindig ott vagy önmagaddal. Kizárod a külvilágot, és máris olyan, mintha egyedül lennél. Egyedül lenni önmagaddal pedig nem magány.
Mikor egyedül vagy, akkor nyugodtan elmélyülhetsz bármiben, senki nem fog megzavarni ebben. Ha egyedül vagy, és önmagadra koncentrálsz, önmagaddal foglalkozol, és időt szánsz arra, amihez éppen kedved van, biztosan nem leszel magányos.
Én is – mint szerintem mindenki más is – néha magányosnak érzem magam. Ilyenkor próbálok valami kiutat keresni, és önmagamhoz fordulni (mert én mindig kéznél vagyok), és segíteni magamon, hogy kilábaljak a mélyből. Többnyire sikerül. Neked?