Felderítők: felcsigázott minket is az adventi készülődés

Paradoxon a helyzet, ami a mostani blogban kialakult. Hiszen szól ez már a receptnek köszönhetően az első adventi, fahéjas, édes illatról és szól a múlt heti siófoki félmaraton verseny élményeinkről, ahol láthatjátok a rövid pólós képeinket. Nah most akkor hogy is van ez?

Múlt vasárnap célba vettük a rég látott Balcsit, nagyon időben indultunk, a kocsi szép lassan megtelt a futni vágyókkal. Az utolsó állomáson azonban még komótosan elkortyoltunk egy kàvét. Hogy ezért vagy más oknál fogva, de végül sikerült konkrétan az utolsó pillanatokban odaérni. Bemelegítés nuku, maximum a rohangálás az épületek között.

A sport krémezés is mindenki szeme láttára zajlott, kapkodva, olyan testrészeken, amit máskor szégyenlősködve takargatnál.

Szóval nem teljesen így lebegett a szemem előtt a ráhangolódás rész, főleg mivel amúgy is szeretem, ha a dolgokat kicsit jobban a saját kontrollom alatt tarthatom. Ez van, -mondtam magamnak-, csak tűzzük már fel azt a rajtszámot valahogy úgy, hogy ne idegesítsen futás közben. A cipő bekötve, ahogy otthon felvettem, nah mindegy, max megállok futásközben. Egészen pontosan az utolsó 40 mp-ben ugrottuk, nah jó másztuk át a rajtnál az elválasztó kerítést, majd egy nagyot sikítottam a Rebinek, hogy spannolódjunk és már szólt is a duda.

Az első kilométer kb. a realizálásról szólt: tehát elkezdődött. Majd a következő jópárnál szórakoztattam magam azzal, hogy mások futás technikáját, helyes és sajnos oly sokszor helytelen ízületi helyzeteket, dőlés szögeket csodáltam (szakmai ártalom). Néha rákapcsolódtam emberekre, hallgattam ők miként élik meg. Néztem a jópofa póló feliratokat, vagány sport szereléseket. Olykor nekem szóltak oda: " Szabálytalanul futsz? - Miért is? - Nem ér a derekadra kötni a pulcsit, nem tudjuk nézni a hátsód!"

Úgy látszik mindenki megcsodál valamit futás közben, ki a dőlésszögeket, ki a Balatont,  és van, aki a lányok fenekét.

Aztán persze sok-sok gondolat buborék megjelenik, amiben az a szép, hogy csak a miénk futás közben. Olykor felocsúdtam és rákérdeztem egy órát viselő futóra, hogy mennyivel megyünk? Lényegében semmi gondom nem volt csak hiányzott egy kicsit a zene és a futós, telefonos alkalmazás hangja, aki kedvesen beszámol nekem, milyen idővel haladok. A vége felé kicsit lassultam, de úgy érzem jól sikerült, szép emlék marad ez a novemberi, àm mégis kora tavaszias első félmaraton. A célban várt minket a mi büszke nagy családunk. Ölelgettek, puszilgattak.

Anya izgult meg ne fázzunk.

Hazafelé a kék nínós autós bácsik rávilágítottak pár részletre a papírjaimmal kapcsolatban, de nagyon kedvesek voltak. (Köszönöm, köszönöm, köszönöm...)Így hát átadtam a Rebinek a kormányt, majd ő lett rosszul, megálltunk. Majd egy másik utas is rosszul lett. Lényegében Kaposvárig 4-en vezettünk, de végül hazaértünk. Lehet futva egyszerűbb lett volna?:)

A heti videónkban egy kevésbé népszerű testrészünk formálásával foglalkoztunk. Az edzéseinkbe ezt is próbáljuk beépíteni, hiszen nem túl esztétikus egy szépen kidolgozott test, hozzá képest bot vádlikkal.

Fahéjas- rumos- mazsolás csigák:

Hozzávalók:

Tésztához:

  • 500 g liszt
  • 2 dl langyos tej, csipet cukorral és liszttel
  • 25 g friss élesztő, vagy egy zacskó instant
  • kis só
  • 4 evőkanál barna cukor
  • 2 db tojás
  • 60 g puha vaj

Töltelékhez:

  • 80 g olvasztott vaj
  • 3 evőkanál fahéj
  • 50 g porcukor
  • 2 kupica rum
  • mazsola

A tésztához kimérjük a száraz összetevőket. Közben a langyos, kicsit cukros, lisztes tejben felfuttatjuk az élesztőt. Elkezdjük dagasztani a tésztát a tojással, vajjal és hozzáöntjük az élesztős tejet. Egy szép fényes, kicsit ragacsos tésztát kapunk, ami már most finom, ha megkóstoljuk. Fél- egy órára huzatmentes helyen, letakarva pihenni hagyjuk. Ezalatt szépen megkel a tésztánk. Jól lisztezzük le a munkafelületet és gyúrjuk át a tésztát, nem baj ha szed fel egy kis lisztet, mert tényleg nagyon lágy.

Nyújtsuk ki egy nagy téglalappá és kenjük rá egyenletesen a tölteléket, majd szórjuk meg mazsolával. A töltelékhez mindent alaposan keverjünk ki. A tészta egyik felén hagyhatunk egy kb. egy cm-es sávot, ahol nem lesz töltelék, ide mi kentünk egy kis felvert tojást, hogy szépen összeragadjon, de víz is megteszi. Hosszan feltekerjük és nagyjából egyforma széles csigákat vágunk. Egy sütőpapíros, vagy szilikon lapos tepsibe fektessük le őket, kis távolságra egymástól. Kb. 20 percet pihenhet így, de mi nem hagytuk túl sokáig, mert félelmetes növekedésnek indult volna:). A sütőbe helyeztük, amit kb. 160-180 fokra előmelegítettünk és szép, átsült színűre sütöttük, közben nagyokat szippantottunk az édes otthon illatából.

Plusz információ: Miután kihűlt egy kivágott végű zacskóval csurgattunk rá kis fényes mázat. Ez kevés citromból, porcukorból és minimális tejből készült. Majd megszórtuk hópelyhekkel és csillagokkal.

Ha kíváncsi vagy minden egyébre, amivel hét közben foglalkozunk a facebook oldalunkon megtalálsz minket és követheted.