Mindennapi ünnepeink

A kérdés: mi is az a fogalom, hogy ünnep? Ez így a változékony Szent István napi események kapcsán különös jelentőséget kap. Nem volt még olyan régen, amikor ezt a napot az alkotmány ünnepének és az új kenyér ünnepének nevezték, az ATV-n észt osztók ezt valahogy sosem fejtik ki, mi okból. Ám azt, hogy a többségnek ez az ünnep sem jelent mást, csak egy napot, amikor biztos nem kell dolgozni, bizonyosan ennek az álságos ünnepelterelésnek köszönhetjük.

Korunk embere úgyis ferde szemmel tekint az állami ünnepekre, mivel az államot a többség nem saját szabad akaratának képviselőjeként, a néphatalom kifejezőjeként szemléli, hanem ellenségként tekint rá. Az állam az, aki nyakunkra küldi az adóhatóságot, aki traffipax mögé ülteti a rendőrt, aki bár ígéri, de nem biztosítja a rendes egészségügyi ellátást, szóval minden bajnak az okozója. Ráadásul nincs mire lecserélni, az állam a társadalom-üzemeltetés megkerülhetetlen intézménye.

Rendben, mondja az átlag polgár, de legalább ne ünnepelje magát, csak adjon néha egy szabadnapot, amúgy meg kussoljon, s ne költse az állampolgár pénzét a semmire.
Itt pedig térjünk csak vissza szépen a közhelyekhez: Minden nap ünnep, még a legrosszabbat is megünnepelhetjük, ha másért nem, azért mert túléltük. Üdvözöljünk hát minden napot, mert sosem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.

A reggeli napüdvözlet, a Surya Namaskar a jóga egyik nagy találmánya. Miközben üdvözöljük a napot, segít bemelegíteni az izmokat, felébreszteni a szellemet. Míg a könyvemet írtam, hajnalonként a napüdvözlet segített, hogy legyen erőm megtenni, amire a szívem hajtott. Életem legboldogabb napjai voltak, reggel hatkor úgy indulhattam el, hogy történhet bármi, azt az öt-hat oldalt már nem vehetik el, az már ott van a gépben, s kinyomtatva a papíron.

A „minden nap ünnep” így valósult meg abban az áldott időszakban, azóta tudom, az ünnepek csak rajtunk múlnak, s a napok változó szépségű gyöngyszemeit egyenként, élvezettel fűzhetjük életünk fonalára.

Az ünnep különbözése

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

Márai Sándor

Egy népet ünnepeivel is jellemezhetünk, egy társadalomról pedig sokat árul el az, ahogyan ünnepel. c. bejegyzésemet így fejeztem be:

„A Kaposvárra érkező történelmi nagyságok többsége szintén megfordult a vasútállomáson, s hogy melyik volt a számomra a legérdekesebb, arról majd külön blogolok!”

1938. június 12-én, vasárnap 9 óra 35 perckor díszes szerelvény, az ún. Aranyvonat gördült be a kaposvári állomásra. Mozdonyát cserkészkoszorú övezte kettős apostoli kereszttel díszítették, öt szalonkocsijából az egyiket bizánci stílusú kápolnává alakították. Ennek falait belül bordó drapériával fedték, a padlót drága szőnyegekkel, a mennyezetet fehér selyemmel borították. A kocsi oldalfalát címerek, az Árpád-házi szentek képei és két évszám díszítette: 1038-1938. Így érkezett a Szent Jobb Kaposvárra, az István királyunk halálának 900. évfordulóján megrendezett jubileumi ünnepségsorozat részeként.

A Szent Jobbot kísérő ünnepi menet a Tisza István utca (ma Dózsa György utca) – Fő utca útvonalon haladt a Kossuth térre, ahol az ereklyét a plébániatemplom előtti emelvényre helyezték. Az ún. bazár tetejéről - ma már sajnos csak képeken látjuk – dr. Kis György prépost-plébános mondott beszédet, mialatt a közönség négyes és hatos sorokban vonult el a Szent Jobb előtt. A résztvevők számát huszonötezer főre becsülték. A nemzeti ereklye 12 óra 25-kor indult tovább Gyékényes felé.

A második világháború előszelében tehát Kaposváron is fejedelmi pompával fogadták a Szent Jobbot. A megye díszmagyaros urai, a tisztikar, a hivatalok vezetői és feleségeik, a díszszázad, a karinges papok, a város ünneplőbe öltözött apraja és nagyja és a környék községeiből érkező népviseletbe öltözött vidékiek szívüket-lelküket kitették az ünnepen. A felvonulás útvonalán a házak ablakait virágokkal és kilógatott értékes szőnyegekkel díszítették, a bejáratokat fellobogózták. A 900 éves jubileumra Kaposvár város a nagytemplom Kossuth térre néző oldalán, a templom befalazott déli kapuja előtt – Lamping József tervei alapján – Szent István kútját állíttatta fel.

Ma augusztus huszadika van, ünnep. Nevezik Szent István, az államalapítás vagy az új kenyér ünnepének is. Megrendezik évről évre a tűzijátékot, közvetíti a tévé a Szent Jobb körmenetet és megszelik az új kenyeret. Az emberek zöme még egy utolsót fürdik a Balatonban, hiszen munkaszüneti nap. De vajon felnőttünk-e az ünnephez…?

Borúra derű is jön?

Mostanában sokat járom az országot. Amerre megyek, mindenütt elsárgult kukoricatáblák. Alig látni ép csövet, zöld levelet. A legtöbb helyen nem lesz betakarítás! De hát ez ilyen év. Csak ne legyen belőle sok!

Én nem emlékszem még ilyen hosszú szárazságra. Úgy tűnik, már nem kételkedhetünk a klímaváltozásban. Ami nemcsak szárazságot hoz, de időjárási szélsőségeket, viharokat is. Idén országunkban kevés eső esett és kevés helyen, mégis voltak hatalmas jégkárok. És szélsőséges hőmérsékletek. A héten Nógrádban hajnalban 3,5 fokot is mértek, miközben napközben sok helyen 30 fölé kúszott a higany.

Tavasszal a gyümölcs nagy része elfagyott, csak a dinnyék nőttek hatalmasra és különlegesen édesre. És a mezőgazdasági miniszter ügyes áralkuval és az árusítási helyek növelésével a dinnyésgazdáknak jelentős forgalmat tett lehetővé. De a többi gyümölcs hiányozni fog, s természetesen a fogyasztás a külföldi árukból fog megnőni. Búzaexport aligha, napraforgó alig, a kukoricából importot valószínűsítek. Mindez bizony hiányzik a GDP-ből és rontja a kereskedelmi arányokat.

A most megindult Mercedes-gyár ugyan ontja a kocsikat, de ekkora mezőgazdasági veszteséget az sem tud ellensúlyozni. Ugyanakkor jövőbe mutató, hogy újabb beruházásba kezdenek, meg akarják duplázni a kibocsátott kocsik számát.

Egyébként a legutolsó külkereskedelmi mutató meglepő eredményt hozott: a kivitel növekedése jóval meghaladta a behozatalét, ami igen jó hír, akárcsak az is, hogy a múlt évben Magyarország csökkentette legjobban eladósodásának mértékét (pontosabban a görögök, de ők az adósság elengedése által). Minden más európai államnak nőtt az adósságaránya.

Még valószínűleg messze van, míg országunk felől elmúlnak a bajok, de a legveszélyesebb zónából már kijutottunk, s ha kicsit is, de csökkennek a terhek. S ha az EU támogatási kereteit sikerül kihasználni, valóban létesülhetnek új munkahelyek. Ma 26.000 emberrel van többnek munkája, mint egy éve, s a közmunka is sokat lendített számos helyen, ha éhbérnél többet alig fizetnek is. Ma az országnak ennyire telik. Viszont mégsem segély, van is látszata.

Kényes téma - házinyúl és a puska

Életünk döntő részét a munkahelyen töltjük. Lehet, hogy van olyan ember, akit az utcán észre sem vennénk, de a munkahelyen a kollekció legjobbja és elkezdünk versengeni érte. Sokszor egy ilyen ideált elhalmozunk mindennel, amit a tökéletes társról elképzelünk és előbb-utóbb el is hisszük azt. Leszögezném előre, hogy sosem volt munkahelyi kapcsolatom, csakis megfigyelő vagyok és remélem ez így is marad, tekintettel arra is, hogy főként gyermekeimmel egykorúak jönnek a céghez.

Régebben elítéltem a munkahelyi kapcsolatokat, mert szüleink úgy neveltek, hogy házinyúlra nem lövünk. Most már kifejezetten támogatom ezt, hiszen akit szeretünk, azzal a lehető legtöbb időt szeretnénk együtt tölteni és még a munkahely sem maradhat ki. Kedves ismerőseim lassan 45 éve házasok, a jövő héten lesz az évforduló és megelőzően középiskolás koruk óta együtt voltak. Jött az egyetem és a közös munkahely. Összegezve: több mint ötven év közös élet és még mindig tudnak újat mutatni egymásnak. Na ezt lehet indigózni!

Amelyik szerelem nem úgy kezdődik, hogy örökké és tökéletes, azt abban a pillanatban be kell szüntetni, mert időrablás.

Munkahelyemen minimum a dolgozók 20 százaléka párba fejlődött. Több ebben a jó, mint a rossz, fel kellett ismernem. Ki lehet beszélni otthon az azonos problémákat, együtt lehet indulni munkába, aztán együtt haza. Számtalan film szól erről. Persze a filmekben mindig a különleges befejezésre törekszenek. A való élet általában lényegesen egyszerűbb.

Az EU is „műszaki vizsgára“ szorul(?)

A sajtó egy része erősen kritizálja a magyar miniszterelnököt, amikor az élesen bírálja az Európai Unió bürokráciáját. Azaz azokat, akik Brüsszelben felépítettek egy olyan „központi európai kormányt“, amelyik már egyre inkább elszakad a tagországoktól, és egyik furább szabályozást hozza a másik után. Orbán Viktor legutóbb arra kérte az európai hölgyeket és urakat, hogy ne az uborka görbületét vagy a tyúkketrecek nagyságát szabályozzák, hanem foglalkozzanak érdemi kérdésekkel. Mint például az euró sorsával.

Kár, hogy a balliberális ellenzék nem néz egy kicsit jobban körül az EU háza táján. Akkor látná, hogy milyen pénzpazarlás zajlik Brüsszelben, és azt hogyan használják fel egyesek. Erre jó példa a jobbikos Szegedi Csanádé, aki „testvériesen leosztotta“ az EU- képviselői pénzének egy részét a párthaverok között. Ilyenért persze egy normális párt vezetőinek sikoltozniuk kellene.

De nem csak a fölöslegesen nagy létszámú EU képviselők közül ügyeskednek egyesek a pénzünkkel, hanem az EU-biztosok is kezdenek a tagországok fejére nőni. Ezt Magyarország éppen az elmúlt években „élvezhette“, meghurcoltatásai során. A legújabb hír éppen az, hogy az EU-közlekedési biztos, bizonyos Siim Kallas úr azt találta ki, hogy az EU-s országok autóit sűrűbben kelljen műszaki vizsgára vinni. Odáig rendben is van – és ez nem is újdonság -, hogy az újonnan forgalomba helyezett autók műszaki vizsgája 4 évig lenne érvényes, majd ezt követően 2 évente újra kell vizsgáztatni a járművet.

Már gyűjtöm a tagországokból a szövetségeseimet Brüsszellel szemben.

Peter Ramsauer

Csak itt jön a csavar: ezek után - vagyis a hat évnél idősebb autókat, motorkerékpárokat, sőt a segédmotorokat is - már évente kellene vizsgáztatni. Sőt: ha egy autó 160 000 kilométert futott, mindegy hány éves, évente kell vizsgáztatni. Az ok az új szabályozás bevezetésére: a közlekedés biztonságossá tétele. Sajnos nincsenek magyar adataim – a Magyar Autóklub honlapján egy szót sem találtam erről a sok autóst érintő tervről -, így kénytelen vagyok néhány német számot idézni.

Cherchez la femme!

Bár e mondást Fouche rendőrminiszternek tulajdonítják, most vonatkoztassunk el tőle. A múltkor hallgattam egy előadást a rádióban, először csak fél füllel, de mivel kezdett érdekelni, mind a két fülemet használtam. A nőkről volt szó benne, két nő beszélgetett a nőkről és önmagukról. Nagyon tetszett, ezért elhatároztam, hogy ma a nőkről fogok írni. No, mondom magamnak, ez hálás téma, hiszen mindenki tudna valamit írni vagy mondani róluk.

Gondoltam eddig. De már az első mondatnál megálltam. Hogyan tudnék én írni olyan valakikről, akiket nem is ismerek? Hiszen valljuk be, Éva óta folyik a vita a női nem kiismerhetetlenségéről. Hát akkor miről írjak? Hogy szeretjük tiszteljük őket? De hát ez természetes.

Menjünk sorba: kislány, nagylány, nő, édesanya, nagymama. Minden fázisnak megvan a maga kiismerhetetlen vonása.

Kezdjük az elején, történelmi ismeretem ha nem csap be, akkor ugye voltak matriarchális társadalmak. De nemcsak voltak, vannak is. Három hely a világon, ahol a nők parancsolnak. Khászik, minaugok, masuro nők, az utolsó matriarchátusok, asszonyai ésszel és szívvel uralkodnak.

Ma is ez lenne a természetes a világ összes országában, ha nem lett volna egy nő: Pandora. (A görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet.) Ebben az időben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte őket.

Egy nap azonban Pandóra kíváncsiságból kinyitotta a szelencéjét, amiből minden baj az emberiségre szakadt. Gyorsan becsukta, mert megijedt, de egy, a remény bent maradt. Mikor másodszor nyitotta ki, akkor szabadult ki a remény.

Csapongok egy kicsit.

Tehát az anyajogú társadalmakban ésszel és szívvel uralkodnak. Csakhogy eszembe jutnak korunk média által nagyra tartott és sztárolt VSH Nusikái, BMC Mucikái. A fő témáik: ki hol mit nagyobbít, kisebbít. Kinek hol ki és mikor és hányszor.

Fejlődés

Mit mondjak, örömmel tapasztaltam, hogy lépést tartunk a világgal, hogy valóban ott vagyunk a szeren és nem hagyjuk magunkat. Erre abból jöttem rá, hogy történt egy kellemetlen dolog. A kitett zöld hulladék egy részét ott hagyták az árokparton.

Gondoltam, reklamálok egyet, gondolatomat tett követte, s már hívtam is a szemeteseket, mondanák el, miért nem vittek el mindent. És abban a pillanatban a világ élvonalában éreztem magam. Mitől? Hát attól, hogy immár nem csak az áram, gáz, bank vagy mobiltelefon ügyek intézése közben nyomkodhatom bőszen a gombokat, hanem a szemétügy kapcsán is.

Én kifejezetten imádom, ha nem mindjárt a probléma megoldásával kell kezdenem. Romantikus lélek lévén szeretem, ha lassan hangolódunk a panaszkodás aktusára, először megnyomom ezt a gombot, aztán azt, aztán, ha eltévesztem, visszaléphetek. Közben rendezhetem gondolataimat, és kezdhetem elölről, és ezt most már nem csak a nagy bankok, multinacionális szolgáltatók, de immár a helyi erők is biztosítani tudják nekem.

A hölgy a személyes beszállítást jelölte meg alternatívaként, s mivel előrelátó ember vagyok, a kisteherautótól a nyerges vontatóig minden létező szállítóeszközzel fel vagyok szerelve, így az ötlet valóban jónak tűnt.

Ez remek, ez feldobott, így bemelegedve érkeztem az ügyintézőhöz, aki közölte, hogy a cserbenhagyásos ágotthagyás nagy valószínűséggel azért következett be, mert túlléptem a bűvös egy köbmétert, bizony, mert az egy köbméter olyan tudományosan megalapozott kutatások eredményeképpen létrejött zöldhulladék mennyiség, mely még a tavaszi gyümölcsfametszési szezon idején is elegendő kvótát biztosít mindenkinek.

Arra a kérdésemre, hogy most mit tegyek, a hölgy a személyes beszállítást jelölte meg alternatívaként, s mivel előrelátó ember vagyok, a kisteherautótól a nyerges vontatóig minden létező szállítóeszközzel fel vagyok szerelve, így az ötlet valóban jónak tűnt. Megemlítettem neki, hogy esetleg a kvóta túllépéséért számlázhatnának is ahelyett, hogy otthagyják a felesleget, azt válaszolta: ebben ő nem illetékes. Ebben maradtunk.

Ám a kisördög nem hagyott nyugodni...

Olimpia és építészet

Sokat hallunk az olimpiák bajnok építészeiről, de építész olimpiai bajnokról ritkábban. Tehetség kell mindkettőhöz: kiválót alkotni az építőművészetben és a legkiválóbb eredményt elérni a sportban. Van valaki, aki ráadásul magyar, és akinek ez sikerült… Hajós Alfréd.

Kevés embernek adatik meg, hogy egy közösségnek házat építhet. Ezek a kiváltságosok az építészek, akik tudásukkal, elszántságukkal és tehetségükkel rászolgáltak arra a bizalomra, aminek eredményeként megszületik a HÁZ.

Kevés embernek adatik meg, hogy egy nemzetet nevében küzdhet az olimpián. Ezek a kiváltságosok az olimpikonok,akik kitartó munkájukkal, tehetségükkel és eredményeikkel rászolgáltak arra a bizalomra, hogy egy országot képviselhetnek a legnemesebb küzdelemben. Akik még közülük is legelsők, ők az olimpiai bajnokok.

Szinte hihetetlen, hogy valakinek mindkettő sikerült! Emiatt nézek fel annyira nemzetünk első olimpiai bajnokára és a nemzeti sportuszoda tervezőjére, Hajós Alfrédra!

Építészet és sport. A kívülről megszavazott bizalom mellett van még egy néma párhuzam: az, hogy a sportolók munkája és az építészek munkája valójában csapatmunka. Akkor is, ha csak egy-egy nevet jegyeznek az egyéni (olimpiai)érem vagy a HÁZ mögött. Mindkettő olyan tevékenység, amely folyamata során minden pillanatban igazodik valamihez és valakikhez. Mindkettő olyan tevékenység, ahol szükség van a segítőkre, a háttérben együttdolgozókra. Valójában a csapatmunka is a bizalomról szól, egy csoport összetartásáról.

És mi lehet a legnagyobb bizalom és elismerés egy nemzet részéről egy építész felé – aki nem mellesleg kétszeres olimpiai bajnokúszó? Az, hogy rábízza a Nemzet sportuszodájának megtervezését. És mi lehet a legnagyobb boldogság és felelősség és egy építész részéről a Nemzete felé? Hogy élve a bizalommal megtervezi ezt a máig etalon épületet.

Hajós Alfréd Sportuszoda - ez a név összefoglalja egy magyar építész életművét, aki a sportban és az építészetben is maradandót alkotott. Ő az egyetlen magyar, aki két, egymástól teljesen eltérő kategóriában: a sport (1896) és művészet (1924) terén is első helyezést ért el az újkori olimpiákon.

Rá emlékezve fejezem ki tiszteletemet és mondok köszönetet valamennyi 2012-es londoni olimpikonunknak és néma segítőiknek!

Férfiak és macskák

A macska egy szuverén lény. Akinek valaha volt macskája, érti ezt pontosan. Nem lehet neki parancsolni, viszont szeretetből mindent megtesz. A férfiak szeretnek irányítani és boldogok, ha mindenben igazuk van. Gyakran parancsolnak - még családon belül is - ellentmondást nem tűrően. A macskák erre fütyülnek, nagy ívben. Kedvük szerint cselekszenek - igazi feministák.

Eszembe jut Karcsi bácsi, aki most 90 éves, mozgássérült egy agyvérzést követően, ami 75 évesen érte. Mikor már majdnem belehalt a betegségbe, szerzett egy kutyát és egy macskát és minden este sétáltatta a keverék kutyust. A macska megirigyelte és rendszeresen velük sétált . Vicces, de jellemző kép volt, hogy Mircit senki sem hívta, mégis hűségesen kísérte családtagjait kilométereken át.

Ha egy férfi el tudja fogadni, hogy egy nála sokkal alacsonyabb rendű lényt nem tud erőszakkal irányítani, akkor kiváló szülő lesz.

A macska mindent előre megérez - ezért is kapcsolják hozzá a szerencsét és szerencsétlenséget. Régi babona, hogy ha balról halad el előtted jobbra, az szerencse, fordítva balszerencse.
Téves nézet, hogy a macska házhoz, a kutya gazdához ragaszkodik. Ebből annyi igaz, hogy a macskának kell 3 nap az új környezet megszokásához. A mi macskánk például 4 helyet ismer és amikor újra egy megszokott helyre visszük, másodpercek múlva otthon érzi magát.

A cicusok csakis jó emberekkel barátkoznak, a hamisakat, kegyetleneket ki nem állhatják.
Kétféle macska van a kutyától félő és a szembeszálló. A kutyák arra ugranak, ha valaki menekül előlük - a napokban is volt ilyen baleset egy gyermekkel. Amikor a macska szembefordul a kutyával és nem fut el, akkor a kutya elbizonytalanodik és az ilyen típusú macskát nem bántja a legnagyobb testű kutya sem.

Két éve a Balatonon beugrott két kóbor kutya a kerítésen és megtámadta a kutyánkat, amikor is előjött Boci és addig fújt a kutyák felé, amíg azok elmenekültek- lehet oroszlánnak nézték.

Elgondolkodó

Tavaly meghívtak egy disznóölésre. Voltunk vagy harmincan. Három cigányzenész húzta a nótát! Ők még igazi cigányok voltak. Nem vicc! Ha az embernek füle van, fél perc alatt felismeri az igazi cigányzenészt! S hány generáció van mögöttük? Mellesleg egyikük az általános iskola zenetanára.
Panaszkodtak, hogy már a cigányzenész sem az igazi!

Az egész világsajtó a veszélyben lévő magyar demokráciáról kukorékol! Hozzá a töltetet éppen abban a kerületben fogalmazzák, ahol kivételesen nem nemzeti oldali a polgármester. Persze a lakosok sem. De mielőtt valami jobbikos kikiabálná, hogy persze a zsidók, megemlíteném, hogy a zsidó törzsasztalnál – ahova időnként keresztényeket is befogadnak, mondhatnám én is jó vagyok egy kávéra – én még nem hallottam szidni Horthyt, de rendszerét sem.

Igaz, az ott ülők mind elmúltak 70 évesek. Ők még megélték, s nem a szoc. reál történelemhamisításból szerezték ismereteiket. Egyébként mitől is szoc. és mitől is reál, mikor a szociáldemokrata Faludy a recski megsemmisítő tábor lakója volt? A megsemmisítő tábor mibenlétét a költő pontosan leírja, s hogy mégsem semmisült meg a legtöbb lakó, csak annak köszönhető, hogy 6 táborlakó csalafinta módon kiszökött, s bár ötöt elfogtak, a 6. nyugatra szökött (mellesleg zsidó származású altiszt Horthy seregéből) és a Szabad Európa rádióadón elmesélte a recski helyzetet. S a foglyok onnan tudták meg, hogy történt valami, hogy azután rendes ellátást kaptak.

Persze ezekről keveset tudunk, hiszen a tettesek nem igyekeznek hirdetni tetteiket!
Azt viszont persze még mindig hirdetik, hogy egykor földet osztottak, arról meg szó sincs, hogy a „kedvezményezettek” kényszer hatására vihették be a szovjet típusú magyar kolhozokba, s arról sem, hogy a gúnyként „kárpótlás”-nak nevezhető akció után ma több és nagyobb nagybirtok létezik, mint egykoron. Érdekes, ők, akik egykor annyit beszéltek kizsákmányolásról, mintha elfelejtették volna ezt a szót.