Cherchez la femme!
Bár e mondást Fouche rendőrminiszternek tulajdonítják, most vonatkoztassunk el tőle. A múltkor hallgattam egy előadást a rádióban, először csak fél füllel, de mivel kezdett érdekelni, mind a két fülemet használtam. A nőkről volt szó benne, két nő beszélgetett a nőkről és önmagukról. Nagyon tetszett, ezért elhatároztam, hogy ma a nőkről fogok írni. No, mondom magamnak, ez hálás téma, hiszen mindenki tudna valamit írni vagy mondani róluk.
Gondoltam eddig. De már az első mondatnál megálltam. Hogyan tudnék én írni olyan valakikről, akiket nem is ismerek? Hiszen valljuk be, Éva óta folyik a vita a női nem kiismerhetetlenségéről. Hát akkor miről írjak? Hogy szeretjük tiszteljük őket? De hát ez természetes.
Menjünk sorba: kislány, nagylány, nő, édesanya, nagymama. Minden fázisnak megvan a maga kiismerhetetlen vonása.
Kezdjük az elején, történelmi ismeretem ha nem csap be, akkor ugye voltak matriarchális társadalmak. De nemcsak voltak, vannak is. Három hely a világon, ahol a nők parancsolnak. Khászik, minaugok, masuro nők, az utolsó matriarchátusok, asszonyai ésszel és szívvel uralkodnak.
Ma is ez lenne a természetes a világ összes országában, ha nem lett volna egy nő: Pandora. (A görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet.) Ebben az időben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte őket.
Egy nap azonban Pandóra kíváncsiságból kinyitotta a szelencéjét, amiből minden baj az emberiségre szakadt. Gyorsan becsukta, mert megijedt, de egy, a remény bent maradt. Mikor másodszor nyitotta ki, akkor szabadult ki a remény.
Csapongok egy kicsit.
Tehát az anyajogú társadalmakban ésszel és szívvel uralkodnak. Csakhogy eszembe jutnak korunk média által nagyra tartott és sztárolt VSH Nusikái, BMC Mucikái. A fő témáik: ki hol mit nagyobbít, kisebbít. Kinek hol ki és mikor és hányszor.
Elképzeltem, az egri nőknek az lett volna a legfontosabb, hogy plasztikáztatják magukat, mielőtt a szurkot a törökökre öntik, vagy a szoliban várják meg, hogy ki győz és annak a kegyeit keresik majd.
Elképzeltem, az egri nőknek az lett volna a legfontosabb, hogy plasztikáztatják magukat, mielőtt a szurkot a törökökre öntik, vagy a szoliban várják meg, hogy ki győz és annak a kegyeit keresik majd.
Vagy a feministák jutnak az eszembe, akik a mai napig harcolnak egyenjogúságukért. Vegyék őket emberszámba, kapjanak választójogot, hogy tanulhassanak. De eszembe jut a feministák egyik fricskája is az erősebb nem felé.
"Az ideális férj az, aki nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik és nem létezik.”
Befejezvén: minden nőben tiszteljük a nőt és az összes értékét. Hiszen minden a világon körülöttük forog.
