Olimpia és építészet
Kevés embernek adatik meg, hogy egy közösségnek házat építhet. Ezek a kiváltságosok az építészek, akik tudásukkal, elszántságukkal és tehetségükkel rászolgáltak arra a bizalomra, aminek eredményeként megszületik a HÁZ.
Kevés embernek adatik meg, hogy egy nemzetet nevében küzdhet az olimpián. Ezek a kiváltságosok az olimpikonok,akik kitartó munkájukkal, tehetségükkel és eredményeikkel rászolgáltak arra a bizalomra, hogy egy országot képviselhetnek a legnemesebb küzdelemben. Akik még közülük is legelsők, ők az olimpiai bajnokok.
Szinte hihetetlen, hogy valakinek mindkettő sikerült! Emiatt nézek fel annyira nemzetünk első olimpiai bajnokára és a nemzeti sportuszoda tervezőjére, Hajós Alfrédra!
Építészet és sport. A kívülről megszavazott bizalom mellett van még egy néma párhuzam: az, hogy a sportolók munkája és az építészek munkája valójában csapatmunka. Akkor is, ha csak egy-egy nevet jegyeznek az egyéni (olimpiai)érem vagy a HÁZ mögött. Mindkettő olyan tevékenység, amely folyamata során minden pillanatban igazodik valamihez és valakikhez. Mindkettő olyan tevékenység, ahol szükség van a segítőkre, a háttérben együttdolgozókra. Valójában a csapatmunka is a bizalomról szól, egy csoport összetartásáról.
És mi lehet a legnagyobb bizalom és elismerés egy nemzet részéről egy építész felé – aki nem mellesleg kétszeres olimpiai bajnokúszó? Az, hogy rábízza a Nemzet sportuszodájának megtervezését. És mi lehet a legnagyobb boldogság és felelősség és egy építész részéről a Nemzete felé? Hogy élve a bizalommal megtervezi ezt a máig etalon épületet.
Hajós Alfréd Sportuszoda - ez a név összefoglalja egy magyar építész életművét, aki a sportban és az építészetben is maradandót alkotott. Ő az egyetlen magyar, aki két, egymástól teljesen eltérő kategóriában: a sport (1896) és művészet (1924) terén is első helyezést ért el az újkori olimpiákon.
Rá emlékezve fejezem ki tiszteletemet és mondok köszönetet valamennyi 2012-es londoni olimpikonunknak és néma segítőiknek!
| Hajós Alfréd, az építész és a sportoló |
|
Az építész: Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödön mellett dolgozott építészként. 1907-ben saját irodát nyitott. Az 1924-es párizsi olimpián még művészeti vetélkedőket is tartottak. Benevezett és egy stadiontervével ezüstérmet nyert (aranyat nem adtak ki). Eredményeinek is köszönhette, hogy a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett, később pedig, ha nagy nehézségek árán is, de túlélte az üldözéseket. Eleinte szecessziós, majd eklektikus, kiforrott korában konstruktív, modern szellemű, leginkább olasz hatású stílusban alkotott. Legfontosabb munkái: A sportoló: Az athéni 1896. évi nyári olimpiai játékokra (az első újkori olimpiára) hetedmagával – egyetlen úszóként - került be az első magyar olimpiai keretbe. Mindössze 18 éves volt. Athénban a 13 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es,mind pedig az 1200 m-es gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét (nem aranyérmét, hiszen akkor még ezüstérem járt a győzteseknek). Sportolóként úszott, atletizált, közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. 1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában. A BTC-ben1898-1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak. Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül szükségből lett gyakorló játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken majd az első bajnokságon azonnal vezethetett mérkőzéseket. Ebben a minőségében 1897-től 1907-ig szolgálta a magyar labdarúgósport eme kezdeti időszakát. A Magyar Labdarúgó-szövetség terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. |
| (összeállítva a wikipédia.org és a hg.hu felhasználásával) |