Mindennapi ünnepeink
Az ember élete csupa változás, meglepetés és előre jósolható történet. Ezzel én sem vagyok másként, hol nem viszik el a kitett zöld hulladékot, hol megjelenik egy könyvem. Mindkettő meglepetés, s mindkettő mégis előre jósolható. Az egyik a rendszer tökéletlenségéből adódik, a másik hajnali kelések, saját rituáléval gyorsított ébredések következménye.
Ahogy nem gyász az egyik, csak orvosolandó hiba, úgy nem ünnep a másik, csak a befektetett munka eredménye. Direkt állítottam szembe két egymástól teljesen különböző eseményt, hogy mondandómat, ily módon kiragadjam a mindenütt leselkedő és lecsapó közhelyek és százszor elsütött bölcsességek mocsarából.
A kérdés: mi is az a fogalom, hogy ünnep? Ez így a változékony Szent István napi események kapcsán különös jelentőséget kap. Nem volt még olyan régen, amikor ezt a napot az alkotmány ünnepének és az új kenyér ünnepének nevezték, az ATV-n észt osztók ezt valahogy sosem fejtik ki, mi okból. Ám azt, hogy a többségnek ez az ünnep sem jelent mást, csak egy napot, amikor biztos nem kell dolgozni, bizonyosan ennek az álságos ünnepelterelésnek köszönhetjük.
Korunk embere úgyis ferde szemmel tekint az állami ünnepekre, mivel az államot a többség nem saját szabad akaratának képviselőjeként, a néphatalom kifejezőjeként szemléli, hanem ellenségként tekint rá. Az állam az, aki nyakunkra küldi az adóhatóságot, aki traffipax mögé ülteti a rendőrt, aki bár ígéri, de nem biztosítja a rendes egészségügyi ellátást, szóval minden bajnak az okozója. Ráadásul nincs mire lecserélni, az állam a társadalom-üzemeltetés megkerülhetetlen intézménye.
Rendben, mondja az átlag polgár, de legalább ne ünnepelje magát, csak adjon néha egy szabadnapot, amúgy meg kussoljon, s ne költse az állampolgár pénzét a semmire.
Itt pedig térjünk csak vissza szépen a közhelyekhez: Minden nap ünnep, még a legrosszabbat is megünnepelhetjük, ha másért nem, azért mert túléltük. Üdvözöljünk hát minden napot, mert sosem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.
A reggeli napüdvözlet, a Surya Namaskar a jóga egyik nagy találmánya. Miközben üdvözöljük a napot, segít bemelegíteni az izmokat, felébreszteni a szellemet. Míg a könyvemet írtam, hajnalonként a napüdvözlet segített, hogy legyen erőm megtenni, amire a szívem hajtott. Életem legboldogabb napjai voltak, reggel hatkor úgy indulhattam el, hogy történhet bármi, azt az öt-hat oldalt már nem vehetik el, az már ott van a gépben, s kinyomtatva a papíron.
A „minden nap ünnep” így valósult meg abban az áldott időszakban, azóta tudom, az ünnepek csak rajtunk múlnak, s a napok változó szépségű gyöngyszemeit egyenként, élvezettel fűzhetjük életünk fonalára.