Elgondolkodó
Tavaly meghívtak egy disznóölésre. Voltunk vagy harmincan. Három cigányzenész húzta a nótát! Ők még igazi cigányok voltak. Nem vicc! Ha az embernek füle van, fél perc alatt felismeri az igazi cigányzenészt! S hány generáció van mögöttük? Mellesleg egyikük az általános iskola zenetanára.
Panaszkodtak, hogy már a cigányzenész sem az igazi!
Az egész világsajtó a veszélyben lévő magyar demokráciáról kukorékol! Hozzá a töltetet éppen abban a kerületben fogalmazzák, ahol kivételesen nem nemzeti oldali a polgármester. Persze a lakosok sem. De mielőtt valami jobbikos kikiabálná, hogy persze a zsidók, megemlíteném, hogy a zsidó törzsasztalnál – ahova időnként keresztényeket is befogadnak, mondhatnám én is jó vagyok egy kávéra – én még nem hallottam szidni Horthyt, de rendszerét sem.
Igaz, az ott ülők mind elmúltak 70 évesek. Ők még megélték, s nem a szoc. reál történelemhamisításból szerezték ismereteiket. Egyébként mitől is szoc. és mitől is reál, mikor a szociáldemokrata Faludy a recski megsemmisítő tábor lakója volt? A megsemmisítő tábor mibenlétét a költő pontosan leírja, s hogy mégsem semmisült meg a legtöbb lakó, csak annak köszönhető, hogy 6 táborlakó csalafinta módon kiszökött, s bár ötöt elfogtak, a 6. nyugatra szökött (mellesleg zsidó származású altiszt Horthy seregéből) és a Szabad Európa rádióadón elmesélte a recski helyzetet. S a foglyok onnan tudták meg, hogy történt valami, hogy azután rendes ellátást kaptak.
Persze ezekről keveset tudunk, hiszen a tettesek nem igyekeznek hirdetni tetteiket!
Azt viszont persze még mindig hirdetik, hogy egykor földet osztottak, arról meg szó sincs, hogy a „kedvezményezettek” kényszer hatására vihették be a szovjet típusú magyar kolhozokba, s arról sem, hogy a gúnyként „kárpótlás”-nak nevezhető akció után ma több és nagyobb nagybirtok létezik, mint egykoron. Érdekes, ők, akik egykor annyit beszéltek kizsákmányolásról, mintha elfelejtették volna ezt a szót.
A két hete nyilvánosságra került adat, a 242 milliárd euro a „létező szocializmus” utolsó évtizedében történt kitalicskázásáról talán választ ad e sunyi hallgatásról.
A kommunizmus történelme talán összegezhető két mondatban: 1947-57 között államosítottak minden jelentősebb magánvagyont. Aztán 1985-95 között az állami vagyont privatizálták (azaz magánosították) saját javukra. Csak egy tipikus példa a sok közül: Fletó egy Auschwitzot sikeresen túlélt, de aztán a Rákosi időszakban kitelepített zsidó villájában él és hirdeti a demokráciát és küzd az antiszemitizmus ellen (amely részben sikeresnek is volna mondható, ha visszaadná a villáját).
Csak egy tipikus példa a sok közül: Fletó egy Auschwitzot sikeresen túlélt, de aztán a Rákosi időszakban kitelepített zsidó villájában él és hirdeti a demokráciát és küzd az antiszemitizmus ellen.
Dr. Dániel Péter ügyvéd – vörös festékkel öntötte le Horthy kereki szobrát, s utána az Európa kávéház zsidó törzsasztalánál arról beszéltek, hogy Dániel Péter olyan hülye, hogy azt sem tudja, Horthy az ún. fehér terror után került hatalomra. Szerintem volt néhány nap átfedés, mivel én meg azt a rendőrtisztet tartottam el, s ezért van Budán lakásom, aki Héjjas Ivánt a hírhedt „Britannicás”-t tartóztatta le, éppen Horthy parancsára.
Prónaynak, aki kikiáltotta a Lajta menti köztársaságot, megmentve ezzel hazánknak Sopront és számos települést, 7 zsidó főtisztje volt. Miközben Budapesten dúlt az „internacionalizmus” hitükhagyott marxisták által.
Egykor sárga csillagot hordani kényszerült öreg barátom szerint legalább 30 intézményről tud, mely iparszerűleg szerzett mentesítő igazolásokat zsidóknak, és háromszázezerre becsüli a zsidókat bujtatók számát (saját információim ezzel összecsengenek).
S eközben a külföldi sajtóban mi vagyunk az antiszemiták és rasszisták. Köves Slomó, a fiatal és okos rabbi pedig azt mondja, Magyarországon kisebb az antiszemitizmus, mint nyugaton.
Osztom a véleményét!
Az Amerikában élő Finkelstein Holocaust bizniszről beszél. Szerintem ez a magyar változat.
S addig vagyunk e hintába – és választási hazugságokba – beültethetők, míg nem tudjuk elhazudott történelmünket. Régen annyit hallottuk: „Csak tiszta forrásból”. Igaz, de kiegészíteném! Meg kell érteni múltunkat, gyökereinket! S meggyőződésem, csak büszkébben lehetünk!
Akár most az olimpiai aranyérmek esetében!
